A dórok (görögül: Δωριεῖς, Dōrieîs, egyes számban Δωριεύς, Dōrieús) a klasszikus Görögországban a hellének (vagyis a görögök) négy fő etnikai csoportjának egyike voltak (az aiolok, akhájok és iónok mellett). Szinte mindig egyszerűen "dóroknak" nevezik őket, ahogy már a legkorábbi irodalmi említésükben, az Odüsszeiában is, ahol Kréta szigetén találhatók meg.
Életmódjuk és társadalmi szervezetük sokféle volt, az olyan népes kereskedelmi központoktól, mint a városállam Korinthosz, amely művészetéről és építészetéről volt ismert, egészen a spártai elszigetelt katonai államig. Ennek ellenére minden hellén tudta, mely területek számítanak dórnak, és melyek nem. A háborúban lévő dór államok gyakrabban, bár nem mindig, számíthattak más dór államok segítségére. A dórokat a dór görög dialektus, valamint jellegzetes társadalmi és történeti hagyományaik különböztették meg.
Az i. e. 5. században a dórok és az iónok voltak a két legfontosabb politikai jelentőségű görög etnosz, amelyek végső összecsapása a peloponnészoszi háborúhoz vezetett. Vitatható, hogy az 5. századi hellének mennyire azonosultak "ión" vagy "dór" identitásukkal. Az egyik véglet szerint Édouard Will arra a következtetésre jutott, hogy az 5. századi görög kultúrában nem volt valódi etnikai összetevő, annak ellenére, hogy az athéni propaganda antidorikus elemeket tartalmazott. A másik véglet szerint John Alty azzal értelmezte újra a forrásokat, hogy az etnikai hovatartozás igenis motiválta az 5. századi cselekvéseket. A modern történészek, akik az 5. és 4. századi irodalmi hagyományon keresztül vizsgálták ezeket az etnikai azonosításokat, saját társadalmi-politikai nézeteik által is mélyen befolyásoltak voltak. E. N. Tigerstedt szerint a 19. századi európaiak, akik a "dór" erényeket csodálták, önmagukat "lakonofilnek" nevezték, és koruk kultúrájában is hasonló erényeket véltek felfedezni; ezen elfogultságuk hozzájárult a "dórok" hagyományos modern értelmezéséhez is.
Származás A dórok eredetéről szóló beszámolók eltérőek. Egy elmélet szerint, amelyet az ókorban széles körben elfogadtak, a dórok Görögország hegyvidéki régióiból, például Makedóniából és Épeiroszból származtak, és ismeretlen körülmények között dél felé vonultak a Peloponnészoszra és bizonyos égei-tengeri szigetekre.
A peloponnészoszi nyelvjárás lecserélése A dórok eredete összetett fogalom. A modern tudományban a kifejezés gyakran arra a területre utal, ahonnan a dorikus görög nyelvjárás elterjedt a feltételezett protogörög nyelvet beszélő népesség körében. A nyelvjárást a klasszikus Északnyugat-Görögország, a Peloponnészosz, Kréta és néhány sziget feljegyzései alapján ismerjük. Az Iliász, a nyugat legkorábbi ismert irodalmi művének földrajzi és etnikai információi, valamint a korábbi mükénéi államok közigazgatási feljegyzései bizonyítják, hogy az ióniai keleti görög nyelvet beszélők egykor dominánsak voltak a Peloponnészoszon, de ott visszaszorultak, és hivatalos körökben a nyugati görög (dorikus) beszélők váltották fel őket. Egy történelmi eseményt is társítanak ehhez a változáshoz, amelyet az ókorban a Hérakleidák visszatérése, a modern kutatásokban pedig a dórok inváziója néven említenek.
Ez az elmélet feltételezi, hogy a nyugati görög nyelvet beszélők Északnyugat-Görögországban éltek, de elfoglalták a Peloponnészoszt, és ott a keleti görög nyelvet a saját nyelvjárásukra cserélték. A bronzkorból nem maradtak fenn más feljegyzések, mint a mükénéi korszakból származók, ezért a nyugati görög jelenléte ebben az időben nem bizonyítható. A klasszikus korban a nyugati görögök Északnyugat-Görögországban éltek, és nincs bizonyíték arra, hogy elvándoroltak volna. Ez közvetett bizonyítékot nyújt arra, hogy a dorikus nyelvjárás Északnyugat-Görögország hegyvidéki és viszonylag elszigetelt régióiban terjedt el.
A dórok inváziója A dórok inváziója modern történelmi fogalom, amely magyarázatot próbál adni:
a déli Görögországban az előklasszikus időkben bekövetkezett nyelvjárás- és hagyományváltásra, általánosságban a dórok klasszikus Görögországban való eloszlására, és arra, hogy a dórok hogyan jelentek meg Görögországban.
Összességében egyik célkitűzést sem sikerült teljesen bizonyítani, de a kutatások kizártak számos spekulatív elméletet. A legtöbb tudós kételkedik abban, hogy a dórok inváziója volt a mükénéi civilizáció összeomlásának fő oka. A nyugati görög beszélők Peloponnészoszon való megjelenésének eredete továbbra sem támasztható alá megbízható bizonyítékokkal.
A dórok vándorlás utáni eloszlása A dórok többsége a Peloponnészoszon telepedett le, de Rodoszra, Szicíliára és a mai Dél-Olaszország területére is eljutottak. Kis-Ázsiában létezett a dór hexapolisz (a hat nagy dór város): Halikarnasszosz és Knidosz Kis-Ázsiában, valamint Kosz, Lindosz, Kameirosz és Ialysszosz Rodosz szigetén. A hat város később riválisává vált a kis-ázsiai ión városoknak. A dórok Krétán is megtelepedtek. Az eredetmítoszok egészen a klasszikus korig fennmaradtak: Thuküdidész például részben úgy tekintett a peloponnészoszi háborúra, mint "iónok és dórok harcára", és megemlítette a hagyományt, miszerint a szicíliai szürakuszaiak dórok leszármazottai. Más ilyen "dór" kolóniák, eredetileg Korinthoszból, Megarából és a dór szigetekről származva, Szicília déli partvidékét szórták tele Szürakuszaitól Szelinuszig. Tarasz (Tarentum) szintén egy spártai kolónia volt.
Identitás
Etnoníma
Dór név a bronzkori Püloszból Egy férfinév, Dōrieus, előfordul a Püloszban talált Lineáris B táblákon, egy olyan régióban, amelyet később a dórok elfoglaltak és alárendeltek. A Püloszi Fn867 számú tábla datívusz esetben, mint do-ri-je-we, Dōriēwei említi, ami egy mássalhangzó-tövű főnév w-ra végződő szótövvel. Egy feltételezett alanyesetű többes szám (Dōriēwes) w elvesztésével és összevonódással Dōrieis lett volna. A tábla gabonaadagot rögzít a „vallási méltóságok” szolgáinak, akik a Potnia anyaistennő vallási ünnepét ünnepelték.
Az alanyesetű egyes szám, Dōrieus, változatlan maradt a klasszikus korban. A Lineáris B nevek közül sokat alakítottak ki származási területük vagy azon helyek alapján, ahol mükénéi fennhatóság alá kerültek. Carl Darling Buck szerint az -eus képző rendkívül produktív volt, például helynévből személynevet alkotott, mint Megareus („megarai”) Megarából. Egy Dōrieus Doriszból származott volna, amely az egyetlen klasszikus görög állam, amely a dórok nevének alapjául szolgált. Ez egy kis állam volt Görögország nyugat-középső hegyvidéki részén. Azonban a klasszikus Dorisz talán nem volt azonos a mükénéi Doris-szal.
Dórok a hegyvidéki Doriszban Számos hiteles etimológiát javasoltak neves tudósok. Julius Pokorny a Δωριεύς, Dōrieus szót a δωρίς, dōris („erdős vidék” vagy „hegyvidék”) szóból származtatja. A dōri- szegmens az indoeurópai *deru-, „fa” szó o-fokából ered, amely például a homéroszi Δούρειος Ἵππος („Fa ló”) kifejezésben is megjelenik. Ez a származtatás az embereket erdős, hegyvidéki hazájukról nevezi el.
Egy másik népszerű magyarázat Émile Boisacq francia nyelvésztől származik, aki ugyanabból az alapból, de a görög δόρυ (doru) („lándzianyél”) szóból származtatja; azaz „a lándzsás emberek” vagy „lándzsások.” Ez esetben az ország az emberekről kapta volna nevét, hasonlóan például Szászországhoz (a szászokról). R. S. P. Beekes azonban megkérdőjelezte ennek az etimológiának az érvényességét, és úgy vélte, hogy nincs jó magyarázat.
Kiválasztott görögök Néha az indoeurópai szavak különböző származtatásai hasonló hangzású indoeurópai gyökökre épülnek. A görög doru („lándzsa”) az *deru („szilárd”) o-fokából ered, míg a görög δῶρον (dōron, „ajándék”) az *dō- („ad”) bővített formája. Jonathan Hall a Hérakleidák visszatérésének mítoszából kiindulva azt javasolja, hogy a dórok „az ajándék népe” lettek, miután elfoglalták Lakóniát, és Doriszt azután nevezték el róluk.
Társadalmi szerkezet A dór társadalmat közösségi jelleg és a nemek elkülönítése jellemezte. A szabad férfiak élete katonai hadjáratok köré szerveződött. Otthon tartózkodva katonai képzéssel töltötték idejüket, egészen 30 éves korukig, házassági állapotuktól függetlenül.
A dór nők nagyobb szabadsággal és gazdasági hatalommal rendelkeztek, mint más görög etnikumok asszonyai. Tulajdont birtokolhattak, férjük birtokát irányíthatták, és sok háztartási feladatot rabszolgákra bízhattak. Az ókori Spárta női valószínűleg a férfiak hosszú távollétei miatt rendelkeztek a legnagyobb szabadsággal és gazdasági hatalommal.
Nyelvi különbségek A dór nyelvjárást Északnyugat-Görögországban, a Peloponnészoszon, Krétán, Délnyugat-Ázsia Kisebb részén, valamint Magna Graecia dórok által alapított kolóniáiban beszélték. A klasszikus korszak után az attikai nyelvjárás váltotta fel, amelyre a hellenisztikus kor közös nyelve, a koiné is épült.
Kulturális különbségek A dórok megőrizték saját naptárukat, amely körforgása különleges ünnepek, például a Hyacinthia és a Carneia köré szerveződött. Hozzájuk kötötték a zenei dór móduszt, amelyet a klasszikus írók harcias jellemvonásokkal hoztak összefüggésbe.
Az építészetben a dór oszloprend egyszerűségéről és szilárdságáról volt híres. Vallásukban Heliosz, a napisten kultuszának központi szerepe kiemelkedő volt.
Ókori tradíciók A görög történetírásban a dórokat számos szerző említi. A klasszikus kor legfontosabb szerzői, akik származásukat tárgyalják, Hérodotosz, Thuküdidész és Pauszaniasz. A legtöbb részlet azonban a hellenisztikus és római korban élt szerzők műveiben található, jóval az események után. Ez a látszólagos paradoxon nem feltétlenül vonja kétségbe a későbbi írók hitelességét, akik olyan korábbi munkákra támaszkodtak, amelyek nem maradtak fenn. A spártai állam szokásait és kiemelkedő alakjait nagy részletességgel tárgyalják olyan szerzők, mint Plutarkhosz és Diodórosz Szikulosz.
Homérosz Az Odüsszeiában egyszer esik említés a dórokról:Van egy sziget, amelynek neve Kréta, a bor színű tenger közepén; szép, gazdag föld, vizek ölelik körül, és ott sok ember lakik, megszámlálhatatlanul, kilencven város. Nem mind beszélik ugyanazt a nyelvet, de különféle nyelveken szólnak. Ott élnek akhájok, nagy lelkű őslakos krétaiak, ott a küdónok, hullámzó tollú dórok és derék pelaszgok.Ez az utalás nem egyezik meg azzal az elmélettel, hogy a dórok csak a mükénéi államok bukása után érkeztek Krétára. Az Odüsszeiában Odüsszeusz és rokonai meglátogatják ezeket az államokat. Két megoldás lehetséges: vagy az Odüsszeia anakronisztikus, vagy a dórok már a mükénéi időkben jelen voltak Krétán. A dórok inváziójának bizonytalan jellege miatt egyértelmű válasz nem adható, amíg több információ nem áll rendelkezésre.
Ezenkívül a hajók katalógusában megemlítik a messzéniai Dórium városát. Ha a neve a dóroktól származik, az azt jelentené, hogy ebben az időben is voltak dór települések Messzéniában.
Türtaiosz Türtaiosz, egy spártai költő, a lakedaimóniak tanácsadója lett a Kr. e. 7. század közepén, amikor a messzéniaiak lázadásának leverésére háborút vívtak. A lázadók az „két nemzedékkel korábban” leigázott akhájok maradványai voltak, ami arra utal, hogy a spártaiak uralomra jutása inkább a sötét kor végére tehető, mintsem a mükénéi civilizáció bukása utáni időszakra. A messzéniai lakosságot jobbágyságba taszították.