Szepesi György, született Friedländer (Budapest, 1922. február 5. – Budapest, 2018. július 25.) magyar rádiós sportkommentátor, „az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”, 1982–1994 között a FIFA vezető testületének tagja, aki annak 2012-es budapesti kongresszusán a szervezet legrangosabb kitüntetését, a FIFA Érdemrendet vehette át.
Életpályája Friedländer Miklós és Rajkovits Irén gyermekeként született. Később, 10-11 éves korában családjával Angyalföld és Újpest határára költözött. Édesapja Szepesváralján született, ő ezért vette fel a Szepesi nevet.90 éves Szepesi György , sport.hir24.hu 1944-ben Szepesi Ukrajnában és Kelet-Magyarországon, apja Budapesten volt munkaszolgálatos, majd a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg.
Az angyalföldi grundokon került legelőször kapcsolatba a labdarúgással. Mint sok fiúgyerek, ő is nagy focista szeretett volna lenni. Későbbi vallomásaiból megtudhatjuk, már akkoriban belátta, hogy kortársai ez irányú tehetsége jóval felülmúlja az övét. Megemlít pár nevet – például Puskás Ferenc, Szusza Ferenc –, akik szerinte korának legnagyobbjai voltak. Baráti kapcsolata ezen személyekkel még 60 év után is igen intenzív volt.
1945-től lett a Magyar Rádió munkatársa. 1946-tól kezdett lapokban publikálni. 1951–1954 között a Testnevelési Főiskola hallgatója volt. Az 1956-os forradalom kitörése utáni napokban rádióműsoraiban fegyverletételre biztatta a forradalmárokat. 1958-ban és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett. 1967–1975 között a Magyar Rádió szakszervezeti bizottságának elnöke volt. 1975–1978 között bonni tudósítóként dolgozott. 1979–1986 között az MLSZ elnöke volt. 1981–1992 között a szórakoztató és sportfőosztály osztályvezetője volt. 1982–1994 között a FIFA vezető testületének tagja volt. 1996–1997-ben a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja volt.
Stílusa Jó szívvel felismerte mások talentumát, és úgy döntött, hogy ő a pálya széléről, nem pedig a pályáról próbálja meg előrevinni a magyar sportot. Első szerelme, a futball mellett más sportágakat is kedvelt, és a sport majdnem minden téren jelen volt életében. Legendás közvetítései hallgatók millióinak szereztek mérhetetlenül nagy örömöt. Mindenhol jelen volt, ahol a magyar sportsikerek felbukkantak. Egyedi lelkesedése, sajátos közvetítési stílusa kiemelte a többiek közül. Egy beszélgetés során megkérdezték tőle, hogy miért nem észlelhető már a régi idők szívből fakadó közvetítése napjainkban. Így felelt: „Ma a legtöbb riporter nem hivatásként éli meg és végzi a munkáját, hanem kenyérkeresetként, és ez bizony érződik.”Hetek. IV. évf. 10. szám
Leghíresebb pillanatok Minden bizonnyal rádiós közvetítőmunkájának legemlékezetesebb pillanata az „évszázad mérkőzése” volt. Bátran mondhatjuk, hogy az akkori angol–magyar mérkőzés ideje alatt ő volt a tizenkettedik játékos, hisz lelkes, szívből fakadó közvetítése hozzájárult az Aranycsapat történelmi győzelméhez. Mindig közel állt a csapathoz, győzelmekkor együtt ünnepelt, vesztes mérkőzések után pedig együtt sírt Puskásékkal. A következő idézetből megismerhetjük, mennyire tisztelte a magyar sportot, illetve a sportolókat: „Mikor például Gyarmati Dezső gólt dobott, tehát a bal kezéről a hálóba került a labda, úgy beszéltem erről – azt súgtam a mikrofonba – hogy ilyen bal kéz nincs már több a világon, ez olyan, mint Puskás bal lába. Vagyis ez a hasonlat azt jelentette, hogy én nem magamat emeltem Gyarmati mellé – tehát nem azt mondtam, hogy én még ilyen dobást nem láttam – hanem egy másik világklasszis játékost, Puskás Öcsit, pontosabban annak is a bal lábát. Sokszor láttam Gyarmati kezét, tudtam, mit tud az a kéz. Az Öcsi bal lábát pedig százszor, ezerszer láttam az öltözőben, ahogy féltették, ahogy masszírozták, ahogy a világbajnokságokon két orvos, három orvos is körülállta.”ibid És ennek a hatalmas tiszteletnek és elismerésnek megtudhatjuk a forrását is: „aki nem érezte a kispályák öltözői levegőjét, aki nem mosdott lavórban – én most a harmincas, negyvenes évek környékéről beszélek – aki nem tudta, milyen az a kérges cipő, vagy fűzős labda, az nem is érezhette és nem is érthette azt, ami a pályán a fiúkkal történik. Az nem is tudta közvetíteni azt a hangulatot.”
A magyar sportéletre gyakorolt befolyása A Nemzeti Sport szerint ő volt „az Aranycsapat tizenkettedik játékosa”. Minden idők legnagyobb sportbemondójának tartják, akinek a rádióközvetítéseit használták fel a televíziós közvetítésekhez is: alámásolták a hangját, a kép és a hang pedig tökéletesen megegyezett.Szepesi György: egy játékos – mikrofonnal Emellett a magyarországi televíziózás kezdetén a nézőknek is szokásuk volt, hogy ha a televízió és rádió ugyanazt a mérkőzést közvetítette, lehalkították a tévét, és Szepesi rádióközvetítését hallgatták hozzá, mert így élvezetesebb volt a mérkőzés.
Halála és búcsúztatása 2018. július 25-én virradóra, 96 éves korában rövid szenvedés után elhunyt Szepesi György.Elhunyt Szepesi György, hirstart.hu, 2018. július 25. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) saját halottjának tekinti legszenvedélyesebb sporttársát.Gyász: az MLSZ saját halottjának tekinti Szepesi Györgyöt, nemzetisport.hu, 2018. július 25. Gianni Infantino, a FIFA elnöke Csányi Sándornak, az MLSZ elnökének és a FIFA alelnökének címzett levélben együttérzését fejezte ki a Magyar Labdarúgó-szövetségnek és mindenekelőtt Szepesi György hozzátartozóinak.Gyász: a FIFA elnöke is megemlékezett Szepesiről, nemzetisport.hu, 2018. július 31. Szepesi Györgyöt családjával egyetértésben augusztus 15-én 11 órától a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.Augusztus 15-én 11 órától a Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra, nemzetisport.hu, 2018. augusztus 1.Gyász: végső búcsút vettek Szepesi Györgytől – képek, nemzetisport.hu, 2018. augusztus 15.
Díjai, elismerései Szocialista Munkáért érdemérem (1953) Rózsa Ferenc-díj (1963) SZOT-díj (1969) Gerevich-díj Egon Erwin Kisch-díj (1995) A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1995) A NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozata (1995) Orth György-díj (1996) XIII. kerület díszpolgára (1997) Aranytoll (1999) Gerevich Aladár-emlékérem (2000) Joseph Pulitzer-emlékdíj (2002) Radnóti Miklós antirasszista díj (2003) Prima Primissima díj (2004) Budapest díszpolgára (2005) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, polgári tagozat (2005) – példaértékű, méltán népszerű, sajátos hangvételű rádiós és sportriporteri életműve elismeréseként Kodály Zoltán-díj (2007) Fair Play Életmű-díj (2011) A Nemzeti Sportszövetség Életműdíja (2011) A Magyar Sportsajtó Halhatatlanja (2012) Közéleti-díj (2012) – az MSZP nőtagozatától a nők közéleti szereplésének támogatásáért MOB-médiadíj különdíj (2012) 2012. május 24-én Budapesten a FIFA konferencián az úgynevezett FIFA-érdemrendet vehette át - a szervezet legrangosabb elismerését minden évben a hat kontinentális konföderáció és a FIFA egy-egy jelöltje veheti át - Joseph Blatter FIFA-elnök és Jerome Valcke FIFA-főtitkártól. Szabad Sajtó-díj (2012) A Magyar Labdarúgó Szövetség Életműdíja (2016)
Ügynökmúltja Az Élet és Irodalomban Paul Lendvai közölt egy cikket arról, hogy Szepesi György az ötvenes és hatvanas években a titkosszolgálat (később a III/II, majd III/III csoportfőnökség) ügynöke volt „Galambos” fedőnéven.
Beszervezése 1950-ben történt. Tartótisztje a későbbiekben személyesen Harangozó Szilveszter állambiztonsági főcsoportfőnök volt. Ezeket az állításokat Takács Tibor történész Szoros emberfogás című könyvében 2014-ben megerősítette.
Művei Civil a pályán (társszerző, 1951) Az évszázad mérkőzése 6:3. Szepesi György, Lukács László elmondja a londoni győzelem történetét; Ifjúsági, Bp., 1953 25 sportoló elmondja...; szerk. Szepesi György, Lukács László; Magyarok Világszövetsége, Bp., 1954 Négyszemközt négy olimpiával Londontól Rómáig (Lukács Lászlóval, 1959) Római riport (Lukács Lászlóval, 1961) Szepesi György–Tabák Endre: Chiléből jelentjük... Beszámoló a 7. labdarugó-világbajnokságról; Sport, Bp., 1962 Gól! Góóóól! 2000 gól! Riportkönyv; bev. Barcs Sándor; Sport, Bp., 1963 (Színes sportkönyvtár) Rejtő László–Lukács László–Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. A magyar labdarúgó-válogatott 400 mérkőzése; Sport, Bp., 1964 Szerelmünk a mikrofon (Pluhár Istvánnal, 1967) Tizenegyes! (1967) (társszerző) Hungarian Football Rhapsody (1968) Rejtő László–Lukács László–Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. A magyar labdarúgó-válogatott 477 mérkőzése; 2. jav., bőv. kiad.; Sport, Bp., 1974 Lukács László–Szepesi György: 100+1. A magyar olimpiai aranyérmek története. 1896–1972; Sport, Bp., 1976 Rejtő László–Lukács László–Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. A magyar labdarúgó-válogatott túl az 500. mérkőzésen; 3., jav. kiad.; Sport, Bp., 1977 Lukács László–Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története. 1896–1980; 2. bőv. kiad.; Sport, Bp., 1980 Sportmikrofon, 1925–1948; TK, Bp., 1982 (Membrán könyvek) Die FIFA Story 1904–1954. In ungarischem Spiegel (1989) Lukács László–Szepesi György: A magyar olimpiai aranyérmek története, 1896–1992; függelék összeáll. Gy. Papp László; 3. bőv. kiad.; Sport, Bp., 1992 Búcsú a mikrofontól (1998) Magyar olimpiai bajnokok 1896–1996 (Lukács Lászlóval és Hegyi Ivánnal, 2000) 6:3. Az "évszázad mérkőzése" 50. évfordulója tiszteletére. Magyarország – Anglia válogatott labdarúgó mérkőzés, 1953. november 25. Szepesi György eredeti hangfelvétele alapján írta Horváth Antal; Horváth Antal, Bp., 2003
Emlékezete 200px|jobbra Alakja felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest novemberben című bűnügyi regényében. Több magyar filmben, amikor olyan jelenet van, ahol rádióból hallatszik sportmérkőzés közvetítése, ott ő szerepel háttérhangként. Emléktáblája Budapesten a Váci út 97-ben. (2019) Szobra áll Budapest XIII. kerületében, a Hajdú utcában. (2022) 2015-ben alapították meg a sportújságírókat elismerő Szepesi György-díjat.
Jegyzetek
Források Ki kicsoda a sportéletben (Babits kiadó, 1995) Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000)
További információk Szepesi György: Csak apám életét nem tudtam megmenteni
Kategória:1922-ben született személyek Kategória:2018-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar rádiós, televíziós sportújságírók Kategória:A Magyar Labdarúgó-szövetség elnökei Kategória:Budapest díszpolgárai Kategória:Rózsa Ferenc-díjasok Kategória:Angyalföldiek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Munkaszolgálatosok Kategória:A holokauszt magyar túlélői Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Aranytoll díjasok Kategória:Radnóti Miklós antirasszista díjasok Kategória:Joseph Pulitzer-emlékdíjasok Kategória:Prima Primissima díjasok Kategória:SZOT-díjasok Kategória:Aranycsapat Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Szabad Sajtó-díjasok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:A Magyar Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettjei Kategória:A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjének kitüntetettjei