bélyegkép|jobbra|250px|A nyitott előcsarnok bélyegkép|jobbra|250px|A belső előcsarnok többszintes opeionja (KT) Az Iparművészeti Múzeum országos múzeum Budapest IX. kerületében, az Üllői út 33–37. szám alatt. Az Iparművészeti Múzeum a magyar és nemzetközi, régi és kortárs iparművészet, illetve design első számú gyűjtőintézménye és bemutatóhelye Magyarországon. Gazdag kollekciója Európában is a legfontosabb ilyen profilú múzeumok közé emeli, egyes gyűjteményrészei, így a szecessziós üveg- és kerámiatárgyak, vagy az iszlám-török szőnyeggyűjtemény, világszínvonalúak. A múzeum őrzi a középkori és kora újkori Magyarországról egyetlenként fennmaradt nemesi kincstárat, az Esterházy családét.
Az Üllői úton álló, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte (épült 1893 és 1896 között), a perzsa és indiai történeti építészet formakincséből merítőhttps://pestbuda.hu/cikk/20260529_a_hianyzo_lancszem_az_iparmuveszeti_muzeum_hatso_szarnya magyar szecessziós építészet legszebb példái közé tartozó főépület mellett az Iparművészeti Múzeum kiállítóhelyeként működik a nagytétényi Száraz-Rudnyánszky-kastély, amelyben az intézmény bútorgyűjteményét mutatják be. A korábban ugyancsak az Iparművészetihez tartozó Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum 2014. március 1-től a Szépművészeti Múzeum tagintézménye. Az Üllői úti épület az alapítástól a mai napig helyet ad az Iparművészeti Iskola egyes intézményi egységeinek, valamint itt működik a Magyar Iparművészet folyóirat szerkesztősége is.
Az Iparművészeti Múzeum az épület rekonstrukciós munkálatai miatt zárva tart, ezért 2017. szeptember 4-től nem látogatható. 2024. július 1-től a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ tagintézményeként működik.
Története Az alapítástól a századfordulóig Európában az elsők között alapították 1872-ben a budapesti Magyar Királyi Iparművészeti Múzeumot, a londoni (1857) és bécsi (1864) társintézmények mintájára, Rómer Flóris, illetve Pulszky Ferenc kezdeményezésére. A történeti gyűjtemény magját a Magyar Nemzeti Múzeumból áthelyezett „egyetemes régiségek” jelentették, míg a kortárs gyűjtést világkiállítási vásárlások (1873, Bécs; 1878, Párizs; 1885, Amszterdam; 1889, Párizs) és neves hazai cégek (Herendi Porcelánmanufaktúra, Zsolnay-gyár) ajándékai alapozták meg. bélyegkép|balra|230px|Lechner Ödön szobra a múzeum előtt
A gyűjteményt 1877-ig a Nemzeti Múzeumban őrizték, majd a Képzőművészeti Társulat Andrássy úti Régi Műcsarnokában kapott helyet. A fokozatosan gyarapodó gyűjtemény rövidesen önálló épületet igényelt. Az Iparművészeti Múzeum és az Iparművészeti Tanoda tervezésére a kormány 1890-ben írt ki pályázatot. Az első díjat a Lechner Ödön és Pártos Gyula által benyújtott, „Keletre magyar!” jeligéjű tervsorozat kapta, a tervezési megbízáshoz azonban hosszas vitákat követően, 1893-ban jutottak csak hozzá. Még ez év őszén megindult a kivitelezés, amelyben magyar és külföldi vállalatok is szerepet kaptak: a vasmunkákat például a Chubb and Sons és Jungfer Gyula szállította, az aula üvegezését a Forgó és Társa készítette, míg a melegvíz-szolgáltatás magyar–angol koprodukcióban készült.Nemes Márta: Lechner Ödön Iparművészeti Múzeuma. Tanulmányok Budapest múltjából 24. Budapest, 1991, 65–114. o. A palota felavatására 1896. október 25-én, I. Ferenc József jelenlétében került sor, a millenniumi ünnepségsorozat záróeseményeként. A nagyközönség számára az épület csak egy év múlva nyitott meg, a belsőépítészeti munkák befejezését követően.
Az intézmény korai fénykora, a gyűjtemény európai rangjának kialakulása a kontinens hasonló rendezvényein otthonosan mozgó Ráth György főigazgatónak, valamint korábbi munkatársaként utódjának, Radisics Jenőnek köszönhető. Az 1889-es és az 1900-as párizsi világkiállításokon Radisics jelentős kollekciót vásárolt a magyar állam számára, amely a párját ritkító szecessziós gyűjteményi egység alapját képezi. Ebben az időszakban vált a múzeum a magyar és kortárs nemzetközi iparművészet elsőrangú kiállítóhelyévé; az 1898-ban rendezett, A modern művészet című kiállításon például olyan nemzetközi rangú alkotók állítottak ki, mint Toulouse-Lautrec, Alfons Mucha, Walter Crane, Émile Gallé vagy Louis Comfort Tiffany.
A múzeum a 20. században A múzeum belső kiállítótereinek a fala eredetileg színes mintás, festett volt – csak 1915-ben alakították át a mai egyszínű fehérre.https://hvg.hu/elet/20200216_Kiderult_milyen_volt_eredetileg_az_Iparmuveszeti
Az első világháborút követően a múzeum gyűjtési köre leszűkült, majd intézményi önállóságát is elveszítette: 1934–1948 között az 1922-ben létrehozott Országos Magyar Gyűjteményegyetem részeként, a Magyar Nemzeti Múzeum Iparművészeti Táraként működött. A Múzeumbarátok Egyesületének köszönhetően azonban ebben az időszakban is fontos tárgyakkal, együttesekkel gyarapodott a múzeum.
A második világháborúban az épület komoly károkat szenvedett: elpusztult az aula mennyezete és padlója, belövés érte a Hőgyész utcai kupolát és a nyitott előcsarnokot is. A sérülések nagy részét 1949-re helyreállították, de nem feltétlenül eredeti formában. Az 1956-os forradalom idején ugyancsak belövések érték az épületet.
Az 1940-es évek végétől a gyűjtemény újból komoly gyarapodásnak indult: a Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Bizottsága segítségével a gazdátlanul maradt vagy államosított nemesi magánkollekciók tárgyait emelték be a közgyűjteménybe. Jelentős darabok kerültek így leltározásra a gróf Zichy- és a gróf Vigyázó-gyűjteményből, hagyatékként Fettick Ottó, valamint Wartha Vince kollekciója, illetve ekkor került az intézmény hatáskörébe a Ráth György Múzeum is.
1954-ben az Iparművészeti Iskola egy része elköltözött, ekkor a korábban egységes könyvtárat is kettéválasztották. Ezt 1957-1962 között nagyobb helyreállítás követte Kismarty-Lechner Lóránd vezetésével.Nemes Márta: i. m. 70. o.
A 21. században Az intézmény alapításának 135. évfordulójára, 2006-ban nyílt meg az újrarendezett állandó kiállítás, Gyűjtők és kincsek címmel, amely a hagyományoktól eltérően nem iparművészeti technológiák vagy kategóriák szerint, hanem történeti jelleggel, időrendben mutatja be a gyűjtemény legfontosabb 400 darabját és gyarapítóit.
Az Iparművészeti épülete a 20. század végére igen rossz állapotba került; a kupola lanternája életveszélyessé vált, ezért azt 2011-ben leemelték. Csak a nyitott előcsarnok restaurálását sikerült elvégezni 2010-ben. A felújításra, valamint a 20. századi designra fókuszáló gyűjteménynek szánt új épületszárny megtervezésére 2012 májusában nemzetközi tervpályázatot írt ki az intézmény. Ezt a budapesti Lukács és Vikár Építész Stúdió Kft. nyerte meg.
2014 elején nyilvánosságra került, hogy a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum az Iparművészeti fennhatósága alól a Szépművészeti Múzeumhoz kerül, illetve bejelentették a kormány azon szándékát, miszerint a múzeumban levő Esterházy-kincstár műtárgyait a jövőben a fertődi Esterházy-kastélyban állítják ki. Az intézmény főigazgatója, Takács Imre ezt követően a múzeumot ért veszteségekre hivatkozva lemondott. Az intézmény vezetésére májusban főigazgatói pályázatot írtak ki, az azonban eredménytelenül zárult; a kormány ezt követően miniszteri biztosként a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját, Baán Lászlót bízta meg az intézmény irányításával. 2014. november 10-től az Iparművészeti Múzeumot megbízott főigazgatóként Cselovszki Zoltán vezette. 2026. július 24-én menesztették; egy héttel később, július 31-én az intézmény megbízott főigazgatójának Jékely Zsombort nevezték ki.Három múzem főigazgatóját rúgta ki Tarr Zoltán, és ez még csak a kezdet (Forbes.hu, 2026-07-24)Megbízott vezetőket neveztek ki három országos közgyűjtemény élére (Telex.hu, 2026-08-01)
A múzeum felújítás miatt 2017 szeptember 3-án zárt be. Az egy évesre tervezett kiköltözés után a munkákat három évig tartónak számították, és a visszaköltözésre is egy évet szántak. A felújítás mellett egy új szárny (dizájn és a kortárs iparművészet) és egy mélygarázs is épül. A kiállítóterek alapterülete 3000 m²-ről 10 000 m²-re nő meg. A tervek szerint 1,35 milliárd forintba kerülő kiköltözés költsége 2020 őszén már elérte a 2,55 milliárdot, amelyet előre nem látható körülmények mellett a Hopp Ferenc Gyűjtemény elszállítása is drágított (Museum Complex Kft.). A 2017-ben elkészült terveket is át kellett dolgozni (Vikár és Lukács Építész Stúdió, 1,57+0,7 milliárd). 2021 őszén, amikorra a visszaköltözés kezdetét tervezték, a felújítások még el sem kezdődtek, a szállítási költségek elérték a 4,86 milliárd forintot. Augusztusban a felújítási munkák elvégzését a Fejér-B.Á.L. Zrt. (Mészáros Lőrinc cége) és a Swietelsky Kft. nyerte el nyílt pályázaton 40,2 milliárdért. A felújítás megkezdésétől immár öt évet terveznek a munkálatok befejezéséig. (A beköltözés hosszára egyelőre nincsen más becslés.) Az újranyitást legkorábban 2027 őszére ígérték. A 2018-ban eltávolított díszes Zsolnay kerámia burkolat hiánya miatt a felállványozott csupasz homlokzat a romos tetőhöz hasonlóan folyamatosan pusztul.Zsuppán András - Mintha hagynák lerohadni a Sagrada Famíliát – lassan szétmállik Lechner fő műve (Válasz Online, 2025.09.24.)
A soha el nem készült hátsó szárny Az Iparművészeti Múzeum eredeti terveiben Lechner Ödön egy hátsó szárnyat is megálmodott, amelyet azonban pénzügyi okok miatt soha nem építettek meg. A kiegészítés a múzeum Üllői úti telkének hátsó részén, a Rákos (ma Hőgyes Endre) utca felé nyúlt volna, és a főépülethez hasonló, Lechnerre jellemző, keleti hatású, kerámiadíszes homlokzati formanyelvet követte volna. Az épületrész egy oldalfolyosós, udvarra szervezett belső rendszert kapott volna, amely a szűk telek miatt nehéz megvilágítási viszonyokat igyekezett volna enyhíteni. Bár az építkezés kezdetén még számoltak vele, a kivitelezés során végül elhagyták, és csak halványan szerepelt a későbbi alaprajzokon. A hiányzó szárny így az eredeti koncepció szerves, de meg nem valósult része maradt, amelyet időről időre felvetettek a múzeum későbbi bővítési terveiben is.
Galéria
Az intézmény vezetői 1872–1878: „Százas Vegyes Bizottság”, Keleti Károly elnökletével 1878–1881: Pulszky Károly 1881–1896: Ráth György 1896–1917: Radisics Jenő 1902–1932: Csányi Károly 1917–1934: Végh Gyula 1934–1937: Layer Károly 1937–1939: Höllrigl József 1939–1945: Kőszeghy Elemér 1945–1946: Mihalik Sándor 1946–1948: Voit Pál 1949–1950: Ék Sándor 1950–1961: Dobrovits Aladár 1961–1970: Weiner Mihályné 1970–1975: Radocsay Dénes 1975–1985: Miklós Pál 1985–1992: Rózsa Gyula 1992–2000: Lovag Zsuzsa 2001–2006: Simon Károly 2006–2007: Takács Imre 2008–2010: Renner Zsuzsanna 2010–2014: Takács Imre (másodszor) 2014: Baán László (miniszteri biztosként) 2014– : Cselovszki Zoltán (megbízott főigazgató); később az intézmény igazgatója volt 2026. július 24-ig. 2026. július 31.: Jékely Zsombor (megbízott főigazgató)
Az épület
A tervpályázat Az Iparművészeti Múzeum építésére 1890 novemberében nyilvános pályázatot írtak ki szűk, 1891. május 15-ös terv-beadási határidővel.Ács 1996, i. m., 11. o. A terveket Ráth György, Radisics Jenő, Keleti Gusztáv, Várdai Szilárd, Pulszky Ferenc, Ney Béla, Pecz Samu, Rauscher Lajos, Schulek Frigyes, Steindl Imre, Ybl Miklós, Lotz Károly, és Stróbl Alajos bírálta el.Ács 1996, i. m., 12. o. A határidőre végül 12 titkos, jeligével ellátott pályamű érkezett be. Mivel a neveket csak a díjazott tervek esetében hozták nyilvánosságra, ezért nem ismert mind a 12 terv készítőjének a neve. fődíjat kapott (egyébként érdekes módon utolsóként beérkezett): Lechner Ödön és Pártos Gyula („Keletre magyar”) – mivel kivitelezésre ezt sem találtak alkalmasnak, 1500 koronával jutalmazták – végül ők kapták a kiviteli megbízást is, de előbb némileg átdolgoztatták velük a terveketÁcs 1996, i. m., 20–22. o. 2. díjat kapott (1200 korona): Tandor Ottó („Artibus”) 3. díjat kapott (1000 korona): Schickedanz Albert és Freund Vilmos („Per artem ad astra”) megvásárolták 500 koronáért: Quittner Zsigmond („Észak” A–B) Hauszmann Alajos („IM”) dicséretben részesült: