Kászonjakabfalvi László Elemér Antal Kálmán (Pest, 1864. október 5. – Budapest, 1941. október 2.) az osztrák–magyar haditengerészet címzetes ellentengernagya. Egyike a kevés magyar nemzetiségű tengerésztisztnek, akik elérték a tengernagyi állománykategóriát.
Élete 1864. október 5-én született Pesten, László Kálmán helytartótanácsi fogalmazó és Csörgeő Gizella gyermekeként, római katolikus családban. 1873 és 1877 között a budapesti református főgimnázium (Lónyay Utcai Református Gimnázium) négy osztályát végezte el, kitűnő eredménnyel. 1877-ben felvételt nyert a fiumei haditengerészeti akadémiára. Az első évben 50%-os tandíjmentességet élvezett, a második tanévtől tandíjmentesen tanulhatott. Az akadémiát kitűnő eredménnyel végezte, 26 fős évfolyamából 2. helyen a tanulmányi rangsorban. 1881. július 3-án 2. osztályú tengerészkadéttá nevezték ki.
1881. október és 1882. június között részt vett az SMS Erzherzog Friedrich csavarkorvett missziós útján, amely Dél-Amerikát, Dél-Afrikát és Nyugat-Indiát érintette. Már pályafutása első éveiben több alkalommal osztották be a Hadügyminisztérium tengerészeti osztályára (Marinesektion), ahol a tengerészeti költségvetés magyar nyelvre fordítása volt a feladata. E feladatkör jószerével egész pályafutása során elkísérte, a későbbiekben nem csupán fordítói feladatokat látott el, hanem a tárgyalásokon is részt vett.
1893 szeptemberében navigációs tisztként szolgált az SMS Grief gőzjachton, amely Erzsébet királynét szállította Madeira szigetére. Évtizedekkel később László egy rövid visszaemlékezést írt az utazásról.
1895-ben a millenniumi kiállítás haditengerészeti tárlatának fordítási munkálatain dolgozott.
1898. április 24-én Debrecenben feleségül vette Degenfeld-Schomberg Anna (1875–1925) grófnőt, gróf Degenfeld József, Hajdu vármegye és Debrecen város főispánjának leányát. A házasságból öt gyermek származott: Kálmán, Irma, Anna, Erzsébet és Margit.
1900 augusztusában kinevezték az SMS Szamos monitor parancsnokának, egyszersmind a Dunaflotilla törzsfőnöki teendőit is ellátta. A későbbiekben parancsnokolt az SMS Dalmat állomáshajón, az SMS Fantasie jachton, valamint az SMS Magnet torpedóhajón. 1905 októberétől 1907 júliusáig a budapesti tengerészkülönítmény (Marine-Detachement) élén állt.
1909 októberétől az SMS Kaiser Karl VI. páncélos cirkáló parancsnokává, egyszersmind a torpedóflotilla parancsnokává nevezték ki. A cirkálóval 1910-ben missziós úton vett részt Dél-Amerikában. Hazatérése után az SMS Adria tüzérségi iskolahajó parancsnoki teendőinek ellátásával bízták meg.
1912-ben súlyosan megbetegedett, miután állapota hosszabb egészségügyi szabadság után sem javult, felülvizsgálati eljárást kért. Ennek lezárulta után, 31 évi szolgálat után, 48 évesen nyugállományba helyezték, egyúttal megkapta a Vaskorona-rend 3. osztályát. Nyugdíjazása után felesége birtokán, a Csomaközhöz tartozó Degenfeldpusztán telepedett le. 1914 januárjában az uralkodó ellentengernagyi címmel és jelleggel ruházta fel.
Az első világháború kitörése után – feltehetőleg egészségi állapota miatt – nem reaktiválták, 1914 októberében Ferenc Szalvátor főherceg a magyar szent korona országai vöröskereszt egyletének megbízottjaivá nevezte ki.Budapesti Közlöny, 1914. október 9. (235. szám) 1.oldal
Lakóhelye román megszállás alá került, ezért 1922 körül Budapestre költözött. 1925. március 12-én az olaszországi Arco-ban tartózkodó felesége elhunyt.
László Elemér 1941. október 2-án hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Előmenetele
2. osztályú tengerészkadét 1881. július 3. 1. osztályú tengerészkadét 1881. december 19. sorhajózászlós 1885. november 1. 2. osztályú sorhajóhadnagy 1891. november 1. 1. osztályú sorhajóhadnagy 1895. május 1. korvettkapitány 1905. május 1. fregattkapitány 1907. november 1. sorhajókapitány 1910. május 1. ellentengernagy (címmel és jelleggel) 1914. január 25.
Kitüntetései Viselési sorrendben felsorolva. Vaskorona-rend 3. osztálya (1912) Ferenc József-rend lovagkeresztje (1901) Bronz Katonai Érdemérem vörös szalagon (1895) Tiszti Szolgálati Jel 3. osztálya (1907) Vöröskereszt tiszti díszjelvénye, hadiékítménnyel (1916)Budapesti Közlöny, 1916. január 26. (20. szám) 4.oldal Jubileumi Érem a fegyveres erő számára (1898) Jubileumi Kereszt a fegyveres erő számára (1908) Az 1896. évi millenniumi kiállítás emlékérme
Jegyzetek
Források Schmidt-Brentano, Antonio 2000: Die österreichischen Admirale Band II: 1896-1914. Osnabrück.
Kategória:Magyar haditengerészek Kategória:1864-ben született személyek Kategória:1941-ben elhunyt személyek Kategória:Pestiek Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészei