Carl Dorno (Königsberg (Poroszország), 1865. augusztus 3. – Davos, 1942. április 22.) német természettudós. A sugárklimatológia megalapítójaként tartják számon.
Élete Miután befejezte kereskedelmi képzését, és ideiglenesen átvette apja königsbergi áruházát, Dorno közgazdaságtant és jogot tanult az Königsbergi Albertus Egyetemen. 1884-ben a CorpsHansea Königsberg hadtest tagja lett. 1891-ben átvette apja kereskedelmi vállalatát. 1899-től Halléban, majd Königsbergben természettudományi tanulmányokat folytatott, ahol 1904-ben kémiából doktorált.
Ugyanebben az évben elment tuberkulózisban szenvedő lányával a svájci hegyi üdülőhelyre, Davosba, ahol megpróbálta kideríteni a hely gyógyító erejének okát. Háza tetején meteorológiai állomást állított fel, amely 1907-ben a Davosi Fizikai-Meteorológiai Obszervatórium (PMOD) lett, s amelyet ő 1921-ig vezetett.
A Studie über Licht und Luft in des Hochgebirges (Braunschweig, 1911) című tanulmánya megalapozta a sugárklimatológiát. A magashegyi éghajlat gyógyító hatását a beteg szervezetet erősítő serkentő hatások és a szervezetet a túlzott éghajlati igényektől védő faktorok kombinációjának tekintette. Bevezette a hűtési mennyiség fogalmát és Rudolf Thileniusszal együtt kifejlesztette a frigorimétert. Dorno intenzíven tanulmányozta az ibolyántúli sugárzás biológiai hatásait is. A biológiailag aktív UV-B sugárzást róla nevezték el Dorno-sugárzásnak.
Három különösen fontos éghajlattípusról publikált műveket: az 1500 és 2500 m közötti alpesi magassági klímáról, a rendkívül száraz sivatagi klímáról és a svájci Alpok déli részének enyhe, napos éghajlatáról.
Az 1914-től 1923-ig tartó német infláció megfosztotta németországi vagyonától, így 1922-ben be kellett kapcsolódnia a PMOD-be, az újonnan alapított '"Hochgebirgsphysiologie und Tuberculoserforschung Institute''-hoz . Amikor 1926-ban lemondott, az obszervatórium teljesen beépült az alapítványba.
1938-ban volt feleségével utoljára Königsbergben, ahol volt egy háza az Oberteichen. Leánya 1941 októberében bekövetkezett halála után teljesen vakon véget vetett életének.
Kitüntetései és elismerései Tiszteletbeli professzor (porosz kormány, 1917) Ezüst Leibniz-érem (1919) Dr. med. h. c., Bázeli Egyetem (1922) Felvétel a Német Természettudósok Leopoldina Akadémiájára (1925) Davos díszpolgára
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom Walter Mörikofer: Dorno, Carl Wilhelm Max. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 4, Duncker & Humblot, Berlin, 1959, 80 o. (digitálisan).
Források Literatur von und über Carl Dorno im Katalog der Deutschen Nationalbibliothek Weltstrahlungszentrum Davos Zum 70. Geburtstag (Die Naturwissenschaften) DER SPIEGEL (2007)
Kategória:1942-ben elhunyt személyek Kategória:1865-ben született személyek Kategória:Öngyilkos tudósok Kategória:Németek Kategória:Königsbergiek Kategória:Klímakutatók