Chris Barber, brit harsonás, zenekarvezető. Pályafutása
A worcestershire-i Malvernben lévő Hanley Castle Gimnáziumban, majd a londoni St. Paul's Schoolban tanult, ahol a Guildhall School of Music and Dramaba járt. Tizennyolcévesen becsüsnek tanult. Zenét tanulni hegedűvel kezdett, de a vonós hangszer megkövetelte testtartás gerincfájdalmakat okozott neki.
Középiskolás korában Louis Armstrong lemezeinek hatására beleszeretett a dzsesszbe. Angliában akkor főként Humphrey Lyttelton zenekara játszott klasszikus New Orleans-i zenét. Egy koncerten Lyttelton harsonása 6 fontért kínált neki egy hangszert. Barber hamarosan megbarátkozott a harsonával és beiratkozott a Royal Academy of Musicra. Megtanult bőgőzni is.
1949-ben lett saját zenekarának vezetője, amelyben harsonán játszott. Barber segített elindítani számos zenész karrierjét, köztük Ottilie Patterson bluesénekesnőt, aki korábban (1959-1983) a felesége volt, és Lonnie Donegan énekesnőt, bendzsóst. Donegan első slágere a „Rock Island Line” volt.
Chris Barber 1954 óta trombitált Pat Halcox-szal, valamint Monty Sunshine-nal, aki ott klarinétozott. Utóbbi Petite Fleur egy változatával vált híressé.
Bár Barber zenekara elsősorban dixielandet játszott, ragtime-mal, swinggel, blueszal és R&B-vel is felléptek. Együttműködtek más előadókkal is, mint például Louis Jordan és Dr. John. 1959 után számos turnéjuk volt az Egyesült Államokban.
Az 1950-es évek vége és az 1960-as évek eleje között Chris Barber számos blueszenész turnéját szervezte meg az Egyesült Királyságban, köztük Big Bill Broonzy-ét, Sonny Terry-ét és Brownie McGhee-ét, Muddy Watersét. Mindez segített felkelteni az érdeklődést a blues iránt a fiatal zenészek körében, köztük Eric Claptonban, Peter Greenben és a The Rolling Stones zenészeiben.
1967-ben kiadta a „Cat Call”-t, Paul McCartney addig kiadatlan dalát (1967).
Sidney Bechet és követői mellett egyike volt azoknak a zenészeknek, akik az 1950-es és 1960-as években leginkább hozzájárultak a New Orleans-i jazz újjáéledéséhez Európában. 2014-ben megjelentette a „Jazz Me Blues” című önéletrajzát.
Diszkográfia
Original Coppenhagen Concert (1954) Chris Barber In Concert (1956) Chris Barber in Concert Vol 2., Vol. 3. (1958) Louis Jordan Sings (1962) In Budapest (1962) Bestsellers: Chris Barber&Papa Bue’s Viking Jazzband (1963) Chris Barber (1964) Live In East Berlin (1968) Chris Barber&Lonnie Donegan (1973) Jubilee Album 1-4 (1975) Echoes of Ellington 1976,1978) Take Me Back To New ÍOrleans (1980) Stories 1-3 (1983) Creole Love Call (1983) Copulatin’ Jazz: The Music of Perservance Hall (1993) 40 Years Jubilee (1994) Best of British Jazz from The BBC Jazz Club (1996) Live at the BP Studienhaus (1997) Cornbread, Peas&Black Molasses (1999) The Skiffle Session: Live at Bealfast 1998 (2000) Sonny, Brownie and Chros (2003) Barbican Blues (2009) Boasters Bowles&Bowties:The Best of Barbie (2009) The Chris Barber Jazz Band (2011)
Díjak
1959: New Orleans díszpolgára 1991: Brit Birodalom Rendjének tisztje
Jegyzetek
Források https://www.chrisbarber.net/ https://www.literatura.hu/rock/jazz/chris_barber.htm https://jazz.hu/sorozatok/jazztorteneti-felvetelek/927-chris-barber-1930-2021-megkesett-nekrolog
Fordítás
Kategória:Brit dzsesszzenészek Kategória:1930-ban született személyek Kategória:2021-ben elhunyt személyek Kategória:Harsonások