A Boney M.Az együttes valamennyi nagylemezének a borítóján az „M” után jól láthatóan pont szerepel, ezért a helyes írásmód egyértelműen: Boney M. NSZK-beli popegyüttes, az eurodiszkó egyik legnagyobb sztárja, mely az 1970-es évek végén és az 1980-as években volt pályája csúcsán. Ekkor nemcsak Európában, hanem a kelet-ázsiai, a fekete-afrikai és az arab országokban is óriási népszerűségnek örvendett. Az együttes szülőatyja Frank Farian zenei producer volt. Fénykorában a Boney M. a legendás svéd popcsapat, az ABBA legnagyobb vetélytársa volt.
A diszkózene háttérbe szorulása az 1980-as évek első felében a Boney M.-et is érzékenyen érintette, ám ennek ellenére az együttes ebben az évtizedben is többször szerepelt a sikerlistákon, de slágerei ma is rendkívül népszerűek. Több alkalommal koncerteztek Magyarországon is. Az évek során a zenekar több átalakuláson ment keresztül, s az új évezredben több különböző együttes is járja a világot Boney M. néven. 2010. december 30-án egy szentpétervári hotelszobában holtan találták a Boney M. klasszikus felállásának frontemberét, Bobby Farrellt.
Tagjai Klasszikus felállás bélyegkép|jobbra|Az együttes frontembere, Bobby Farrell Liz Mitchell (1976-tól) – ének, háttérvokál (az együttes frontasszonya) Marcia Barrett (1976-tól) – ének, háttérvokál Maizie Williams (1975-től) – táncos, vokál Bobby Farrell (1976–1982, 1984–2010) – táncos, vokál Reggie Tsiboe (1982–1986, 1989–1990) – ének, háttérvokál (Reggie 1982-ben lépett az együttesbe Bobby Farrell helyére, majd 1984-ben Bobby visszatérése után ötösben folytatták)
Bár Reggie kivételével az együttes minden egykori tagja Boney M. néven lép fel még ma is, hivatalos Boney M.-nek az egykori frontasszony, Liz Mitchell formációja (Boney M. feat. Liz Mitchell) számít.
Egyéb közreműködők További tagok a különböző Boney M. formációkban a világhírű felállás 1976-os indulása előtt, majd az 1986-os hivatalos feloszlást követően: Claudja BarryNem elírás, az énekesnő keresztneve valóban Claudja, és nem Claudia. (1975) – háttérvokál Sheyla Bonnick (1975, 1994–2003 a Maizie Williams-féle Boney M. tagja) – háttérvokál Madeleine Davis (1989–1990) – háttérvokál Patricia „Lorna” Foster (1992-től a Liz Mitchell-féle Boney M. tagja) – háttérvokál Carol Grey (1992-től a Liz Mitchell-féle Boney M. tagja) – háttérvokál Tony „Tony Tony” Ashcroft (1994-től a Liz Mitchell-féle Boney M. tagja) – táncos, rap
Története A kezdetek
A Boney M. története 1975-ben kezdődött. Ebben az esztendőben Frank Farian, hamburgi zenei producer Baby Do You Wanna Bump címmel készített egy kislemezt, melyen ő maga énekelte a vokált: ez mindössze abból állt, hogy a zene ritmusára hébe-hóba mély hangon eldörmögte a felvétel címét. A kislemezt Boney M. néven dobta piacra. (A Boney Bonaparte Napóleon gyermekkori beceneve és a vele ellenséges brit sajtó által ráaggatott gúnyneve volt, az „M.” pedig a „Music” szó rövidítése. Más források szerint a Boney egy ausztrál televíziós sorozat hősének neve volt, és a figura akkoriban igen népszerű volt az NSZK-ban.) Miután a dal sláger lett Hollandiában és Belgiumban, Farian úgy döntött, együttest toboroz, hogy a közönség arcokhoz tudja kötni a népszerű felvételt. Az első körben csatlakozott az együtteshez Claudja Barry is, aki azonban rövidesen távozott, mert énekesnői ambícióit nem elégítette ki, hogy csak imitálja az éneklést: később szólistaként a diszkó stílus egyik európai csillaga lett (Boogie-voogie dancin’ shoes; Radio Action stb.). 1976-ra színes bőrű művészekből állt össze az a formáció, amely a Boney M. fénykorának felállása volt: Liz Mitchell és Marcia Barrett énekesnők, Maizie Williams modell és Bobby Farrell DJ. Utóbbi kettő – különösen Farrell – táncprodukciójával járult hozzá a Boney M. sikereihez. Liz korábban a Les Humphries Singers együttes (Mama Loo, Mexico, Kansas City) tagjaként szerzett színpadi gyakorlatot és szakmai tapasztalatokat.
Az együttes első nagylemeze, a Take the Heat Off Me 1976-ban készült el: 8 dalt tartalmazott, köztük természetesen a Baby Do You Wanna Bumpot. A fogadtatás azonban meglehetősen langyos volt. A csapat diszkókban, klubokban, sőt még vidéki rendezvényeken is fellépett, hogy minél szélesebb körben megismerjék nevüket és dalaikat. Az áttörés akkor következett be, amikor meghívást kaptak a Musikladen című rendkívül népszerű nyugatnémet tévés show-műsorba. Az 1976. szeptember 18-i adásban léptek fel a védjegyükké vált merész kosztümökben. A fellépés meghozta a várt eredményt: új kislemezük, a Daddy Cool a következő héten már a nyugatnémet slágerlista élén szerepelt, és az album is hirtelen kelendőnek bizonyult. A lemez több, azóta is igen népszerűnek számító slágert tartalmaz, mint például a Sunny, a No Woman, No Cry és a Fever. Mindhárom dal feldolgozás: a Boney M. repertoárjának a javát mindig is főleg a feldolgozások alkották, szemben az ABBA-val, akiknek valamennyi nagy slágere saját szerzemény. Hozzá kell tenni, a Boney M feldolgozásai, eredetiben kevésbé voltak sikeresek, egy-kettőt kivéve. Farian zenei dinamikát tett a dalhoz, sokkal ritmusosabbak lettek az eredetinél és az ABBA-val ellentétben, fúvósokat, vonósokat, több basszust tett hozzájuk, profi stúdió zenészeket alkalmazott a zenei sokszínűség kialakításához. Feldolgozni jól is lehet, ezt bizonyítja a Boney M és Frank Farian.
A siker évei
1977-ben jött a második album, a Love for Sale. A gyakori fellépéseknek és a rádiós lemezlovasoknak köszönhetően az LP szinte mindegyik dala sláger lett. Ezek között most is vegyesen voltak saját szerzemények (például a nagy slágerek, a Ma Baker és a Belfast) és feldolgozások (például Have You Ever Seen the Rain?; Motherless Child; Still I’m Sad). A lemezborítón a tagok majdnem teljesen meztelenül láthatók. A merésznek minősülő fotót bizonyos országokban ki is cserélték egy szolidabb fényképre. 1978 lett a Boney M. legsikeresebb éve. Új nagylemezük, a Nightflight to Venus egész Európában óriási sikernek bizonyult. A legismertebb felvétel, a Rivers of Babylon körül azonban kisebb skandalum keletkezett: az együttest plágiummal vádolták meg, de az ügyet sikerült peren kívüli megegyezéssel lezárni. A dal Angliában is listavezető lett, sőt még az amerikai Billboard toplistáján is bejutott a legjobb 30 közé. Magyarországon a Rasputin körül támadtak bonyodalmak: a felvételt letiltották a Magyar Rádióban, állítólag azért, mert sértette szovjet barátaink érzékenységét. (A sláger a hírhedt orosz sarlatánról, Raszputyinról szólt, aki az utolsó orosz cár uralkodása idején hihetetlen befolyásra tett szert.) Valójában a túlbuzgó magyar illetékesek rosszul mérték fel a szovjetek ingerküszöbét, hiszen – a nyugati együttesek közül elsőként – a Boney M. még 1978-ban fellépett a Szovjetunióban, és műsorukban a kifogásolt dal is szerepelt, mellyel kirobbanó sikert arattak. Egyéb nagy slágerek az albumról: Brown Girl in the Ring; Painter Man; Nightflight to Venus. Ugyancsak 1978-ban került az üzletekbe a Mary’s Boy Child – Oh My Lord című kislemez, amely rendkívül népszerű lett, és azóta is egyike a legismertebb karácsonyi popzenei örökzöldeknek. 1978 az Egyesült Királyságban is a Boney M. éve volt. A Rivers of Babylon / Brown Girl in the Ring kislemez az ötödik, a Mary’s Boy Child / Oh My Lord pedig tizedik helyen szerepel minden idők legtöbb példányban eladott angol kislemezeinek listáján.
Az 1979-es esztendő egy olyan Boney M.-slágert is hozott, amely csak kislemezen jelent meg: a Hooray! Hooray! It’s a Holi-Holiday az évek során szintén a popzene örökzöldjei közé került. Ezután jelent meg az új LP, amely az Oceans of Fantasy címet kapta. Legismertebb slágerei a Gotta Go Home, az El Lute, a Bahama Mama és a Calendar Song. A rajongók kevéssé díjazták azonban, hogy a Ribbons of Blue című, kislemezről már ismert dal alig kétperces változatban került fel csupán az A oldal végére. Kellemes meglepetés volt viszont Farian másik sikercsapata, az Eruption kitűnő énekesnőjének, Precious Wilsonnak a vendégszereplése két felvételen: Let It All Be Music; Hold On I’m Coming. A lemezborítón került sor a nagy leleplezésre, miszerint a férfi vokált valójában a producer, Frank Farian énekli, és nem az „örökmozgó” Bobby Farrell, mint ahogyan azt addig a nagyközönség gondolta.
A válság évei
1980 válságot hozott a Boney M. életébe. A tagok között feszültségek támadtak, anyagi természetű vitákat is megszellőztetett a bulvársajtó, és abban az esztendőben nem jelent meg új stúdiólemez az együttestől. Azért a rajongók mégsem maradtak új Boney M.-dalok nélkül: a The Magic of Boney M. – 20 Golden Hits című válogatásalbumra két vadonatúj dal is felkerült, az I see a Boat on the River és a My Friend Jack. További két kislemez is a boltokba került az 1980-as esztendő folyamán: a Children of Paradise zenei világa arra utalt, hogy a diszkómuzsika világában bekövetkezett trendváltozásokat a Boney M. is követni kívánja, a Felicidad (Margherita) viszont egyértelműen a tőlük korábban megszokott hangzást idézte. A rajongók nagy bánatára e két kislemez dalai nem kerültek fel az együttes soron következő nagylemezére, sőt a CD korszakban megjelent számtalan Boney M.-válogatáson is csupán rövidített formában hallhatók. (Az 1981-ben megjelent Children of Paradise – The Greatest Hits of Boney M. – Vol. 2 című nyugatnémet válogatásalbumon azonban teljes terjedelmükben szerepelnek ezek a dalok.)
Akármennyit is változott a poppiac a '80-as évek elejére, a Boney M.-nek sikerült jelentősebb presztízsveszteség nélkül átvészelni a diszkózene hanyatlásának időszakát: 1981-es nagylemezük, a Boonoonoonoos jól fogyott, bár nem érte el a korábbi LP-k nagy népszerűségét. A legismertebb sláger egy szuahéli népdal, a Malaika eredeti nyelven előadott változata volt, melyet a Boney M.-et megelőzve a Saragossa Band már 1978-ban műsorára tűzött. Az albumról a We Kill the World (Don’t Kill the World) ugyancsak megnyerte a közönség tetszését.
A Boonoonoonoos album kedvező fogadtatása után még abban az évben megjelent az együttes karácsonyi albuma, a Christmas Album, amely tartalmazza az 1978-as Mary’s Boy Child – Oh My Lord című slágert, valamint további világhírű karácsonyi slágerek feldolgozását. Azonban ez sem oldotta meg az együttesen belüli problémákat, ráadásul Liz, sőt az éneklést addig csak imitáló Bobby Farrell is szólókarrierbe kívánt kezdeni. Farrell 1982-ben végül elhagyta az együttest, helyére pedig Reggie Tsiboe érkezett, aki ezután több sikeres dal szólóját énekelte. 1982-ben és 1983-ban csupán kislemezek jelentek meg a Boney M. nevével, ilyen például a Jimmy Cliff-féle Going Back West feldolgozása Reggie Tsiboe énekével. A hűséges rajongók azonban nem felejtették el kedvencüket, és nekik köszönhetően az együttes 1984-es albuma, a Ten Thousand Lightyears már megjelenés előtt, az előjegyzések révén aranylemez lett. Az LP magyar vonatkozású érdekessége, hogy két szerzemény is Omega-slágereken alapul: a Future World a Tízezer lépés, a Wild Planet című felvétel pedig az Ajánlott útvonal zenei motívumait használta fel. A korong legnépszerűbb dala azonban egy lírai felvétel volt, a Somewhere in the World. 1984 egyébként megint jó év volt a Boney M. számára, mivel két aktuális olasz sláger feldolgozásaival több európai országban a toplisták élvonalában szerepelt: a Kalimba de Luna eredetijét Tony Esposito, a Happy Songét a Baby’s Gang énekelte. Ez utóbbiban már újra szerepelt Bobby Farrell is, aki két szóló kislemeze, a King of Dancing és az I See You sikertelensége után 1984-ben újra visszatért a Boney M.-hez. Még 1984-ben adták ki a Kalimba de Luna – 16 Happy Songs című válogatásalbumot is, melyet számos rajongó csalódással fogadott, mivel a legtöbb dal nem teljes hosszában szerepel rajta.