Arundel grófja angol nemesi cím, az angol főnemesség legrégebbi, létező grófi címe. Jelenleg Norfolk hercege viseli, ez a hercegi cím örökösének a címe, a Surrey grófja címmel együtt. Az Arundel grófok sorszámozása forrásonként eltérő. Ebben a szócikkben a grófok folyamatos számozással szerepelnek, a grófok kimaradnak a számozásból. A számozás William d'Aubigny-val, Arundel első grófjával kezdődik.
Története M. A. Tierney, Norfolk hercegének káplánja, 1834-ben írt könyvében az Arundel grófjairól azt állítja, hogy a grófság első megtestesülése a Montgomery-házhoz köthető. Roger , Shrewsbury Hódító Vilmos egyik legfőbb hadvezére volt, a király több száz birtokkal együtt Arundel földjeit is neki adományozta (1074), azzal a megbízással, hogy ott erődítményt építsen. Úgy tartják, hogy Montgomery építette azt a földsáncot, amely a mai napig fennmaradt, valamint egy fából készült várat emelt rajta, amely az Arun folyóra nézett. Montgomery és két fia sokak szerint az első Arundel grófok voltak, ám nem sorolják őket a hivatalos grófi listába.
A grófságot 1138-ban vagy 1139-ben hozták létre a francia báró, William d'Aubigny számára. Eredete I. Henrik korábbi adományához vezethető vissza, amikor második feleségének, Löweni Adelhaid-nek adta a hűtlenség miatt elkobzottArundel birtokát Robert , Shrewsbury kobozta el I. Henrik 1102-ben, hűtlenség és lázadás miatt. Robert a normann nemesség egyik leghatalmasabb alakja volt, de szembeszállt a királlyal, ezért Henrik megfosztotta angliai birtokaitól, köztük Arundeltől is. Arundel birtokot, amely magában foglalta a várat és Sussex jelentős részét. Henrik halála után Adeliza feleségül ment Williamhez, aki így birtokosa lett ezeknek a földeknek, és 1141 körül különböző módokon Sussex, Chichester vagy Arundel grófjának nevezték. Első ismert megjelenése grófként 1141 karácsonyán történt. közepéig a grófokat gyakran Sussex grófjaként is említették, mígnem ez a cím használaton kívülre került. Körülbelül ugyanekkor a grófság az eredetileg breton FitzAlan családra szállt, amelynek egy fiatalabb ága később a Stuart-dinasztiává fejlődött, és Skócia, majd Anglia uralkodóházává vált.
Hagyomány alakult ki, miszerint Arundel várának birtokosa automatikusan Arundel grófja kell legyen, és ezt VI. Henrik király hivatalosan is megerősítette. Egy 1627-es parlamenti törvény tovább erősítette ezt a rendelkezést, és visszamenőlegesen a grófi címet az arundeli urakra ruházta. Egyes források szerint a grófság eredete I. Richárd uralkodásáig (pontosabban 1189-ig) nyúlik vissza. Ez a szabályozás azonban nem mindig érvényesült: néhány arundeli úr életében soha nem viselte a grófi címet, mégis ide sorolják és sorszámozzák őket. Más források eltérő listákat tartalmazhatnak, és előfordulhat, hogy a grófságot több alkalommal létrehozottnak tekintik. A számozásról itt találsz bővebb információt.
Az Arundel grófok története három szakaszra bontható. Az első időszakban, 1109 és 1243 között, a d'Aubigny család birtokolta a címet. John Fitzalan elvette Isabel d'Aubigny-t, az utolsó örököst, a Fitzalanoké volt a cím egészen 1580-ig. Ekkor a , és egyben az utolsó FitzAlan, aki a címet birtokolta, fiú örökös nélkül hunyt el. Lánya, Mary FitzAlan feleségül ment a hűtlenség miatt megbélyegzett Norfolk , és a grófi cím fiukra, Philip Howardra szállt, aki azonban 1589-ben árulás vádjával maga is elvesztette birtokait. Az Arundel grófi címet fia, Thomas visszakapta I. Jakab király trónra lépése után.
Arundel 22. grófja, aki egyben a Howardok közül az ötödik Arundel gróf volt, 1660-ban visszakapta a Howardok főcímet, a Norfolk hercege rangot, és azóta a grófság e hercegi címhez kapcsolódik.
Henry Fitzalan-Howard, Norfolk és Arundel , valamint testvérei 1842-ben királyi engedéllyel felvették a FitzAlan-Howard vezetéknevet, amelyet a család a mai napig használ.
A szócikk speciális jelölései A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet a skót peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, az az ő az örökös vagy az örökös örököse.
Arundel d'Aubigny grófjai A normann grófok mindig egy megye grófjai voltak, még ha olykor fő rezidenciájuk vagy a megyei központ neve után nevezték is őket. kutatásai szerint az „Arundel” grófság valójában Sussex grófsága volt.
A cím eredete I. Henrik adományához köthető, aki második feleségének özvegyi járadékul adta Arundelt várát és „honour“-ját. A honourA honour a középkori Angliában egy nagyobb hűbéri birtokkomplexum volt, amelyet egy főnemes (általában egy gróf vagy báró) birtokolt. A honour több kisebb birtokból állt, amelyek különböző megyékben is lehettek, de egy fő hűbéri központ, gyakran egy vár köré szerveződtek. A birtok ura felelős volt a katonai szolgálat biztosításáért és az igazgatásért. A honour részei saját bíróságokat működtethettek, ahol a földesúr ítélkezett hűbéresei és jobbágyai felett. A honour lehetett örökletes, adott esetben átruházható, de volt olyan is, amikor az igazgatását és hasznát adományozta az uralkodó – vagy épp vonta meg.
A honourok mérete és összetétele jelentősen változott, de általában több tucat, akár több száz manor (uradalom) tartozhatott hozzájuk. A kisebb honour 10–20, a közepes méretű 50–100 manor, a legnagyobb honourok 200–300 manor-t is magukban foglalhattak. A A Domesday Book (1086) feljegyzései alapján néhány példát ismerünk: Chester (mint palatinus grófság): kb. 300 manor, Lancaster honour: kb. 250 manor, Richmond honour: kb. 200 manor. A manor hasonló az uradalomhoz, de annál kisebb méretű. nagybirtokot jelent, ebben az esetben Sussex nagy részét foglalta magában. Halála után felesége hozzáment William d’Aubignyhez, aki 1141-től különböző módon Sussex, Chichester vagy Arundel grófjának neveztette magát, sőt Earl William d’Aubinyként is említik. Első ismert grófi megjelenése 1141 karácsonyára datálható, de a vár birtoklása önmagában nem tette őt gróffá. II. Henrik trónra lépése után adományozta neki Arundel várát örökletes birtokként, valamint Sussex megyei bíráskodásának harmadik dénárját, amelynek grófja volt.
A d’Aubigny férfiág 1243-ban kihalt, amikor Hugh d’Aubigny, Arundel grófja meghalt, és négy nővére örökölte birtokait. Az örökség felosztásakor Arundel vára és honour-ja második nővérének fiához, John FitzAlanhoz került, aki a breton FitzAlan család sarja volt, amelyből később a Stuart-ház is származott. Források igazolják, hogy sem John, sem fia nem viselte a grófi címet, de unokája, Richard FitzAlan 1289 végén, nagykorúvá válásakor már Arundel grófjának neveztette magát.
William d'Aubigny (1109–1176), Arundel 130px|bélyegkép|Az Arundel grófjainak d’Aubigny-címere: Vörös pajzson arany, ágaskodó oroszlán, kék fegyverzettel és nyelvvel 130px|bélyegkép|Az előtérben az Arundel-kastély központi tornya. Középen a Fitzalan-kápolna és a Szent Miklós-templom. Balra az Arundel-kolostor, a távolban az Arundel-székesegyház William d’Aubigny-t 1139-ben felesége, Löweni Adelhaid özvegy királynő révén Arundel várának és birtokainak ura lett, és menedéket nyújtott Matilda császárnénak, de ezt követően végig István király pártján maradt. 1153-ban kulcsszerepet játszott a wallingfordi béke létrehozásában, amely véget vetett a polgárháborúnak, biztosítva István király uralmát élete végéig, Henrik herceget pedig örökösként ismerte el. 1154-ben, II. Henrik trónra lépése után megerősítették Sussex grófi címében, és Arundel várát örökletes birtokként kapta meg. 1164-ben követként VI. Lajos francia királyhoz és a pápához utazott Thomas Becket ügyében, 1168-ban pedig Henrik lányát kísérte el férjéhez, Szász Henrikhez. 1173-ban Normandiában a királyi sereg egyik főparancsnokaként részt vett a trónörökös lázadásának leverésében. Szeptember 29-én a vezetésével ütköztek meg a flamandokkal Suffolkban, és mértek vereséget a lázadókat vezető Robert de Beaumont, Leicester Az első bizonyítható angol patrónusa volt a Szent Lázár Lovagrendnek, földet adományozott nekik, valamint egy leprások számára fenntartott kórházat is alapított Norfolkban.
Arundel honour-ja magában foglalta Arundel várát és annak birtokait, Sussex és más megyék területén. Ez volt az egyik legfontosabb normann eredetű birtokrendszer Angliában. A elején az Arundel honour -ból állhatott. A d’Aubigny és FitzAlan családok alatt tovább bővült, és a végére akár 120–150 manor is tartozhatott hozzá. A birtokok Sussex, Norfolk és más megyék területére is kiterjedtek.
William d'Aubigny (1150–1193), Arundel 2. grófja William d’Aubigny az Arundel-ház második grófja volt. 1176/77-ben Sussex grófjává is kinevezték. A d’Aubigny család egyik legjelentősebb alakja volt, aki II. Henrik, majd I. Richárd uralkodása alatt szolgált. 1191-ben a windsori várban az iratok őre lett. 1194-ben részt vett Oroszlánszívű Richárd váltságdíjának összegyűjtésében.
William d'Aubigny (–1221), Arundel 3. grófja William d’Aubigny János angol király egyik kedvence volt. 1213. május 15-én János király a templomosok doveri rendházában ünnepélyesen hűbérül adta Anglia és Írország koronáját III. Ince pápának, elismerve ezzel, hogy a pápa az ország hűbérura. János évente adó megfizetését vállalt Rómának.Ezzel az aktussal János támogatást remélt pápától az angol főnemességgel szemben, akik ellene lázadtak. Az angol nemesek jelentős része azonban ellenezte ezt a döntést, és ez is hozzájárult a Magna Carta elfogadásához 1215-ben. 1215-ben jelen volt Runnymede-nél, és kezességet vállalt a Magna Carta betartásáért. A következő évben egy rövid időre a trónkövetelő (leendő) VIII. Lajos francia király pártjára állt, de miután 1217-ben a királypártiak győzelmet arattak Lincoln ostrománál, visszatért a királyhoz, és később Anglia főbírájaként szolgált. 1218-ban csatlakozott az Ötödik keresztes hadjárathoz, részt vett Damietta ostromában (1219). Hazafelé tartva 1221-ben Róma közelében elhunyt.
William d'Aubigny (~1200–1224), Arundel 4. grófja 1221-ben örökölte az Arundel és Sussex grófi címeket. Rövid élete során nem maradtak fenn feljegyzések házasságáról vagy utódairól. 1224-ben hunyt el, és a norfolki Wymondham apátságban temették el.
Hugh d'Aubigny (–1243), Arundel 5. grófja Az utód nélkül meghalt Arundel 4. grófjának öccse volt. 1224-ben örökölte a grófi címet, és egyben Anglia örökletes főpohárnokának tisztségét is. 1242-ben elkísérte III. Henrik angol királyt aquitania hadjáratára. 1243-ban hunyt el, a Wymondham apátságban temették el. Felesége Isabel de Warenne volt, William de Warenne, Surrey lánya. Halála idején felesége mindössze volt, és nem született gyermekük. Özvegye soha nem ment újra férjhez, de befolyásos grófnéként megalapította a marhami ciszterci apátságot.
Az Arundel grófja cím parlamentbe hívással (writ of summons) jött létre. Az ilyen cím esetén, ha nincs férfi örökös, akkor női ágon is lehetséges az öröklés. Ha csak egy lány gyerek van, akkor ő a cím és a birtok (honour) örököse. Ha több leánytestvér van, akkor a cím alvó állapotba kerül, a birtokot pedig egyenlő részekre osztják fel. A Sussex grófja cím, amelyet az utolsó három Arundel gróf viselt, kihalt. A birtok felosztára került a négy nővér között. Maud, Nicole, Sisley és Isabel és leszármazottai örökölték a birtokok negyedét. Isabel d'Aubigny fia. John Fiztalan 1243. november 27-én anyja jogán királyi rendelettel megkapta Arundel várát és honourját, és úgy tekintik, hogy ezzel Arundel grófjává vált, bár sem ő, sem fia nem formáltak igényt a címre. Nincs írásos nyoma, hogy a másik három lánytestvér, vagy bárki más vitatta volna az öröklés menetének bármely részét.
d'Aubigny családfa A családfa csak a családi kapcsolatok megértéséhez szükséges személyeket mutatja.
William (Guillaume) d'Aubigny (1025–1086) Roger d’Aubigny (~1036–1084) ∞ Amice de MowbrayRobert de Mowbray, Northumberland húga. Rualoc d’Aubigny