bélyegkép|jobb|400px|A tanker a torpedótalálat után, az orra megsüllyedve A Gulflight-incidens egy az első világháború idején történt diplomáciai incidens volt Németország és a még semleges Egyesült Államok között, amit az amerikai Gulflight tanker 1915. május 1-ei megtorpedózása váltott ki egy német tengeralattjáró (az U 30) részéről a La Manche nyugati bejáratánál. A Franciaországba tartó olajszállító tankert két nem sokkal korábban hozzá csatlakozó brit hadihajó kísérte, a német tengeralattjáró parancsnoka pedig állítása szerint nem látott rajta felségjelzést, ezért indított ellene támadást. A hajó súlyos károkat szenvedett, és három fő – két amerikai és egy spanyol állampolgár – veszítette életét, bár egyikük sem közvetlenül a torpedótalálat következtében.
A Gulflight volt az első amerikai hajó, amelyiket torpedótámadás ért a háború alatt, és a Thrasher-incidens után ez volt a második olyan eset, mikor amerikai állampolgár veszítette életét egy tengeralattjáró-támadás következtében. A brit és amerikai háborús propaganda a támadást egy amerikai hajó elleni szándékos, és elítélendő német tettnek igyekezett beállítani, és igyekezett a két állam közötti kapcsolatot rontani. Ellenben a brit admiralitás titkosított jelentése szerint az U 30 eljárása jogszerűnek volt tekinthető, mivel a tanker hadihajók biztosításával haladt, nem rendelkezett az oldalán az ekkorra már megszokottá vált azonosítást szolgáló nagybetűs felfestésekkel, továbbá a szállítmánya is háborús dugárúnak számított.
Előzmények A Gulflight útja A Gulflight olajszállító tankert a New York Shipbuilding Corporation építette meg a camdeni hajógyárában a Gulf Refining Company megrendelésére 1914-ben, és az év augusztusában állították szolgálatba. A hajóterű tanker 1915. április 10-én a texasi Port Arthurból a tartályaiban gázolajat, hordókban pedig kenőolajat szállítva a franciaországi Rouenba indult.Newspaper report including personal account of the first officer Az út második felében a hajó távírásza egy brit cirkáló üzeneteit fogta rendszeres jelleggel, melyek erősségéből arra következtetett, hogy ezt követően napokon át szemmel tartotta a Gulflightot. Május 1-én 11:00-kor a Scilly-szigetekhez tartozó Bishop Rock világítótoronytól 22 tmf-re nyugatra két brit járőrhajó, a Filey és a Iago közelítette meg az úticélja felől érdeklődve. A Filey azt a választ kapta, hogy Rouenba tartanak, és megérdeklődték, mikor kaphatnak francia révkalauzt, amire a ködös időjárás miatt lett volna szükségük. A Filey válasza az volt, hogy nem tudnak iderendelni egyet, ezért tartson velük a Scilly-szigeteknél lévő Bishop Rockhoz. Simpson leírása szerint az utasítás mögött az rejlett, hogy a járőrhajók a térségben tevékenykedő tengeralattjáró után kutattak, a Gulflight papírja pedig nem győzték meg őket, és arra gyanakodtak, hogy üzemanyaggal látja el a keresett tengeralattjárót, és ezért utasították arra, hogy tartson velük a bázisukra, St. Mary’sre. A járőrhajók közrefogták a tankert, mögötte a Iago jobbról közelebb, előtte a Filey a bal oldalon távolabb helyezkedve tőle.
Paul Bowers, a tanker másodtisztje arról számolt be, hogy már ezzel a kísérettel haladva észlelt egy tengeralattjárót a Gulflight előtt 28 perccel azelőtt, hogy a torpedó eltalálta. Az észlelését jelentette Alfred GunterAz eltérő forrásokban szerepel a Gunter mellett Gunther alakban is. (Pontosítandó részlet.) kapitánynak, aki úgy vélte, a tengeralattjárónak britnek kell lennie, mivel a kísérő hajók nem reagáltak a feltűnésére. A tengeralattjáró öt percen át látható volt az amerikaiak számára, majd eltűnt a szemük elől.
Az U 30 bevetése bélyegkép|jobb|500px|Az „U 30-osztályú” tengeralattjáró szemléltető rajza A Gulflight elleni támadást végrehajtó tengeralattjáró, az U 30 április 25-én futott ki az aktuális bevetésére az Ems folyó torkolatából, tevékenységi területként pedig az Ír-tenger déli bejárata, valamint a La Manche nyugati bejárata volt számára megjelölve. Már a kifutása után kapta azt a parancsot, hogy a La Manche partján fekvő Dartmouth előtt vegyen fel pozíciót, mivel innen nagyobb csapatszállítmányok útnak indulására lehetett számítani a hírszerzési információk alapján. A Brit-szigeteket északról megkerülve április 27-én haladt el a Skócia és a Shetland-szigetek közötti Fair-sziget mellett, és jutott ki az Atlanti-óceánra. Másnap elfogta a brit Mobile gőzöst, amit robbanótöltetekkel és gránátokkal süllyesztett el, este a vízfelszínen haladva lőtt ki egy torpedót egy újabb célpontra, ami azonban nem talált célt. Április 29-én a brit Cherbury gőzöst tartóztatta fel és süllyesztette el robbanótöltetekkel. Április 30-án a Fulgent nevű gőzöst szólította fel megállásra, mely nem akart megállni a figyelmeztető lövés leadása után sem, és csak azt követően engedelmeskedett a felszólításnak, hogy tüzet nyitottak rá, és egy lövedék eltalálta a hajóhídját, végezve a kapitányával és a kormányosával. Az evakuálás után a hajó torpedóval lett elsüllyesztve. Ezután az orosz Szvoronó gőzöst süllyesztette el gránátokkal.
Május 1-én az Ír-tenger déli bejáratánál süllyesztett el egy lobogó nélkül haladó gőzöst. Ez a Dél-Amerikából Manchesterbe gabonát szállító brit Edale volt, és alámerülve, figyelmeztetés nélkül lőtte ki rá a végzetes torpedót (brit feljegyzések szerinti) 06:30-kor. (75-76. o.) A mentőcsónakokban a Scilly-szigetek felé vitorlázó legénységére egy járőrhajó akadt rá, („The Cruise of U.30” fejezet) a Clara & Alice nevű drifter.Simpson 107. o.Simpsonnál úgy szerepel, hogy az Europe elsüllyesztése után a német tengeralattjáró egy holland gőzöst ellenőrzött 45 mérföldre északkeletre a Scilly-szigetektől, és miután a papírjait rendben találta, elengedte. Eközben észlelte a Clara Alice (sic!) nevű halászhajó, és ez jelentette a tengeralattjárót a Filey-nak és a Iagónak. A Krieg zur See nem tesz említést holland hajó megállításáról, és az Naval Staff Monographs sem. Az admiralitás Clara & Alice névvel bérelt és fegyverzett fel az admiralitás egy driftert 1821-es regisztrációs számmal. Lásd: Admiralty Numbers, Part 2 (Naval-History.net).
Az U 30 ezután a francia Europe gőzöst állította meg figyelmeztető lövés leadásával, és süllyesztette el gránátokkal 10:30-kor, nem egész 10 mérföldnyire a Bishop Rock világítótoronytól. Dél körül, mikor a francia hajó még nem merült el, egy felfegyverzett halászhajóA felfegyverzett halászhajóval való tűzharcot nem csak német forrás (Krieg zur See), hanem a Naval Staff Monographs is megemlíti, de a nevét egyik sem adja meg. tűzharcba bonyolódott az U 30-cal, ami negyed órán át tartott. Ennek végén észlelte a tengeralattjáró a közeledő nagy gőzhajót. Közben egy, az Edale elsüllyesztését észlelő halászhajó 11:30-kor találkozott két járőrhajóval, a Filey-vel és a Iagóval a Scilly-szigeteki Kisegítő Járőregységből (Scillies Auxiliary Patrol), és beszámolt a látottakról. A két járőrhajó az észlelés helyszíne felé tartva futott össze a Gulflighttal. A Gulflight kapitánya – a ködös idő miatt – révkalauzt kért tőlük, amit nem tudtak számukra biztosítani, ellenben a Filey felszólította, hogy kövesse őket bázisukra, a St. Mary’s szigetre. Az U 30 – a német történetírásban leírtak szerint – még a halászhajóval vívta a tűzharcát, mikor a három felé tartó hajót észlelte.
A tanker megtorpedózása Rosenberg sorhajóhadnagy elmondása szerint eleinte nem látott zászlót a közeledő gőzösön. Mivel a vele tartó két kisebb hajóról feltételezte, hogy fel vannak fegyverezve, úgy döntött, hogy a víz alól lő ki rá torpedót, előzetes figyelmeztetés nélkül.A Krieg zur See hadinaplón alapuló leírása szerint a víz alól indítandó támadásnak (fő) oka az volt, hogy a vele nem sokkal korábban tűzharcot vívó járőrhajó jelenléte fenyegette, és emiatt nem állíthatta meg. – Krieg zur See 75-76. o.; Ezzel szemben Behncke tengernagy memoranduma, illetve von Jagow külügyminiszter üzenete ilyen részletet nem említ, utóbbi kifejezetten a két kísérő járőrhajó jelenlétével magyarázza a torpedótámadás víz alóli végrehajtását. (Lásd Függelékben) A tengeralattjáró alámerült, és a tanker előtt keresztbe áthajózott annak jobb oldalára a támadáshoz, és a víz alatt maradva kilőtt rá egy torpedót 9 mérföldnyire a Bishop Rock világítótoronytól. Rosenberg állítása szerint az amerikai zászlót a torpedó kilövésének pillanatában vette észre rajta.Simpsonnál úgy szerepel, hogy röviddel 13:00 előtt a tengeralattjáró a felszínre emelkedett a hajók előtt, és megállásra szólította fel őket. A Filey megpróbálta legázolni a tengeralattjárót, ami emiatt alámerült, de pár perc múlva kilőtt egy torpedót a tankerre. Simpson azt is megemlíti, hogy Rosenberg jelentése szerint a tankert kísérő hajók közül az elől haladó (a Filey) brit hadilobogó alatt haladt. Ezzel szemben a Krieg zur See nem tesz említést arról, hogy szándékában lett volna megállítani a konvojt. Épp ellenkezőleg, a járőrhajó(k) jelentette fenyegetettség miatt ez nem is jöhetett szóba. A legázolási kísérletről sem tesz említést a Krieg zur See és a Naval Staff Monographs sem.
bélyegkép|jobb|300px|Egy tűzbalta a Gulflightról A torpedó 12:50-kor érte a Gulflightot a jobb oldalon az orránál.Az NSM (168. o.) a torpedótalálat időpontját 12:25-ben határozza meg.; Von Jagow külügyminiszter június 1-ei, a vizsgálati eredményeket tartalmazó üzenetében az szerepel, hogy a torpedó kilövése után a hozzá közelebb lévő járőrhajó azonnal felé vette az irányt, ami miatt gyorsan mélyebbre kellett merülnie. Az NSM nem tesz említést ilyen próbálkozásról. Ezen verzióval ellentmond némileg Rosenberg beszámolója is, miszerint a torpedó kilövése után észlelve az amerikai zászlót hagyott fel a támadás folytatásával (tett le újabb torpedó kilövéséről). A nagy erejű robbanás után a tanker azonnal elkezdett süllyedni és a fedélzet elülső részét hamar elérték a hullámok. A legénységéből ketten – a hajó 22 éves rádiósa, Charles Conrad Short, és egy spanyol nemzetiségű tengerésze – közvetlenül a torpedótalálat után a tengerbe vetették magukat, és mindketten odavesztek. A legénység többi tagja csónakba szállva hagyta el a sérült hajót, melyről bizonyosnak vélték, hogy el fog süllyedni. A hajótörötteket, 36 főt, a Iago vette a fedélzetére, majd a Scilly-szigetek felé vette az irányt. Hajnali 02:30-kor Gunter kapitány rosszul lett, 03:40 körül szívrohamot kapott, és ennek következtében elhunyt. A Iago a többi túlélővel május 2-án 10:00 körül érkezett meg St. Mary’sre. A Gulflight az elszenvedett károk ellenére nem süllyedt el, járőrhajók vontatták be a Scilly-szigeteknél lévő Crow Bay-be.
A hajó pár nappal későbbi átvizsgálása során a búvárok megállapították, hogy az orra jobb oldalán egy nagy méretű lyuk tátong. Smith első tiszt (immáron a hajó kapitányaként) és a főgépész a Gulflighttal maradt, míg a legénység többi részét Penzance-ba vitték. A hajó állapotának felmérése után a szállítmány egy részét partra tették. A tanker ezután saját erőből áthajózott Rouenba, ahol leadta a maradék szállítmányát, majd Newcastle-be vitték, hogy kijavítsák a sérüléseit. Ezt követően visszaállhatott a szolgálatba.
A Gulflight volt az első amerikai hajó, melyet megtorpedóztak a világháborúban, de nem az első, melyet támadás ért, mivel egy másik tankert, a Cushingot nem sokkal korábban érte légitámadás, ami ebben az időben újdonságnak számított. Hasonlóan a Gulflighthoz, ennek a hajónak sem ismerték fel a felségjelzéseit időben a támadók.
Az U 30 további útja