Simon Bolivar Buckner (1823. április 1. – 1914. január 8.) az Amerikai Egyesült Államok hivatásos tisztje, a Kentucky állami milícia vezérőrnagya, az Amerikai Konföderációs Államok altábornagya volt, és a háború után Kentucky kormányzója. Harcolt a mexikói–amerikai háborúban az Egyesült Államok hadseregében és az amerikai polgárháborúban a Konföderáció oldalán. A háború után továbbra is aktív maradt a politikában és végül Kentucky 30. kormányzója lett.
Elvégezte a West Point katonai akadémiát, majd instruktorként tanítani kezdett. A mexikói-amerikai háború kitörésével felfüggesztette oktatói karrierjét és részt vett a háborús erőfeszítésben. Számos nagy csatát harcolt végig a mexikói hadjárat folyamán. 1855-ben leszerelt a hadseregtől és apósa chicagói ingatlanüzletét vezette. 1857-ben visszatért szülőföldjére, Kentuckyba ahol 1861-ben kinevezték a kormányzó, Beriah Magoffin főhadsegédjének. Ezen pozíciójából megpróbálta Kentucky állami politikáját, a semlegességet érvényesíteni a polgárháború kezdeti hónapjaiban. Mikor a semlegességet megsértették, Buckner engedett a Konföderációs hadsereg hívásának és elfogadta a felajánlott pozíciót, míg ugyanezt elutasította az Uniós hadsereg felé. 1862-ben Fort Donelson ostroma idején Ulysses S. Grant vezérőrnagy feltétel nélküli megadást követelt az erőd védőitől. Bucker volt az a tiszt, aki a megadást elfogadta és így az első konföderációs tiszt lett, aki fogságba esett. Öt hónapig volt hadifogoly. Szabadon bocsátása után Buckner részt vett Braxton Bragg tábornagy Kentucky visszaszerzéséért indított Hearland-offenzívájában. A Perryville-i csata utáni visszavonulást követően az Öböl-menti katonai körzetet vezette, majd visszatért a Tennessee Hadsereg soraiba. Harcolt a Chickamaugai csatában és utána segített ostrom alá venni Chattanooga városát. Bragg vezetési stílusa ellen írott körlevele miatt a parancsnok mindent megtett, hogy Bucknert ellehetetlenítse. Bucker egészségügyi eltávozásra utazott és többet nem tért vissza a Tennesse Hadsereghez, hanem 1864 áprilisában Edmund Kirby Smith beosztottja lett a Mississippintúli hadszíntéren felállított hivatalnál.
A háború végét követően Buckner ismét beszállt a politikai küzdelembe. Második megméretésre 1887-ben Kentucky kormányzójának választották. Hivatali időszakát az állam keleti felében lezajló erőszakos cselekmények határozták meg, amit más néven Hatfield-McCoy ellenségeskedésnek ismerünk, valamit a Rowan megyei háború. Adminisztrációját felettébb megrázta, hogy a pénzügyminiszter, James Tate dollárt sikkasztott az államtól, majd eltűnt. Kormányzóként Bucker megvétózta a korrupt törvényhozási szokásokat. Csak 1888-ban tízszer annyi vétót alkalmazott, mint tíz előde összesen. 1895-ben megkísérelt indulni Kentucky szenátori székéért, de vereséget szenvedett. Következő évben belépett a Nemzeti Demokrata Párt soraiba, akiket arany-demokratáknak ismertek. A párt az aranysztenderdet részesítette előnyben a demokrata fősodor ezüstsztenderdjével szemben. Az 1896-os elnökválasztási kampányban ő lett a Nemzeti Demokrata Párt alelnökjelöltje, miután egy százalékkal megelőzte riválisát John M. Palmer uniós tábornokkal közös jelöltségüknél. Ezután már többet nem indult közhivatalért és 1914. január 8-án meghalt.
Ifjúsága Simon B. Buckner apja Glen Lilynevű, munfordville-i birtokán született. Aylett Hartswell Buckner és Elizabeth Ann Morehead gyermeke volt, egy bátyja és egy nővére után harmadik gyermekként jött világra. Nevét Simón Bolívar venezuelai katona és államférfi után kapta, aki Venezuela, Bolivia, Kolumbia és Ecuador, Peru, Panama függetlenségi harcát vezette győzelemre hatalma csúcsán. Simon nem járt iskolába kilenc éves koráig, mikor először iratkozott be egy munfordville-i magániskolába. Legjobb barátja Thomas J. Wood volt, aki uniós tábornok lett a polgárháborúban és a Perryville-i ütközetben és később a chickamaugai csatában Buckner csapatai ellen harcolt. Simon apja vasipari vállalkozó volt, de mivel Hart megyében nem volt normális tűzifa a kohói felfűtéséhez, ezért 1838-ban a család Muhlenberg megyébe költözött, ahol vasöntödét létesítettek. Simon Greenville-ben járt iskolába, majd később a Christian megyei papneveldébe Hopkinsville-ben.-
1840. július 1-jén a 17 éves Simon beiratkozott a West Point katonai akadémiára. 1844-ben osztálya 25. tanulmányi eredményével végzett és tiszteletbeli hadnagyi rangot kapott a 2. US gyalogezredénél. 1845. augusztus 28-án a Sackett's Harborben álló helyőrségbe rendelték szolgálatra az Ontario-tó mellett. A helyőrségből való visszatérése után földrajzot, történelmet és etikát tanított tanársegédként a West Pointon.
A Mexikói-amerikai háborúban teljesített szolgálata 1846 májusában Buckner felmondta a tanári beosztását és harctéri szolgálatot kért a Mexikói–amerikai háborúra készülve a 6. US gyalogság kötelékében. Kezdetben toborzási feladatot látott el és a texasi határra szállította az új regrutákat. 1846 novemberében parancsot kapott, hogy vonuljon be századához a táborban és Monclova és Parras között érte el őket. A század John E. Wool dandártábornok parancsnoksága alá került Saltillóban. 1847 januárjában Buckner William J. Worth hadosztályában Veracruzba lett átvezényelve. Mialatt Winfield Scott vezérőrnagy megostromolta Veracruzt Buckner százada pár ezer mexikói lovassal csatározott egy közeli faluban, Amazoque-ban.
1847. augusztus 8-án Buckner kinevezték az ezred szállásmesterének. Röviddel ezután részt vette a San Antonio Tecómitl melletti kisebb összecsapásban és a Churubuscói ütközetben, ahol kisebb sebesülés érte. Előléptették tiszteletbeli hadnaggyá a Churubuscónál tanusított bátorságért és a Contrerasi ütközetbeli magaviseletért. Ezt azonban visszautasította, mivel a Contrerasi harcáról szóló jelentés tévedésből született, mivel akkor San Antonio mellett csatározott. Később a jelentést helyesbítették és a contrerasi jelenlétet eltávolítva kizárólag a Churubusco mellett teljesített szolgálatára hivatkozva megkapta a címzetes főhadnagyi rangot.
Buckner a Molino del Rey-i ütközetben is bátor harccal tüntette ki magát, így tiszteletbeli századosi ranggal jutalmazták. Részt vett Chapultepeci ütközetben, a Belen-kapui ütközetben és Mexikóváros lerohanásában. A harc lezárulta után részt vett Mexikó megszállásában és eközben jelentős szabadidős tevékenységekbe bocsátkozhatott. 1848 áprilisában Buckner tagja lett a Popocatépetl vulkán megmászására indított expedíciónak Mexikóváros mellett. Bucknert érte a megtiszteltetés levonni a USA lobogóját Mexikóvárosban, mely a megszállás végét jelezte. Buckner 1891-ben csatlakozott az Aztec Clubhoz, mely a mexikói háborúban részt vevő tiszteket tömörítette.
A két háború között A háború után Buckner visszatért a West Pointra, hogy gyalogsági taktikát oktasson. Alig több mint egy évvel később azonban tiltakozásul az egyetem kötelező kápolnalátogatási szabálya ellen tiltakozva benyújtotta lemondását. Ezután egy Fort Columbus melletti toborzóirodába vezényelték szolgálattételre.
Buckner 1850. május 2-án feleségül vette Jane Kingsburyt nagynénjének otthonában, a Connecticut állambeli Old Lyme-ban. Mielőtt a lagzi befejeződött volna egy közeli házban tűz ütött ki, úgyhogy Buckner és a meghívottak kirohantak tüzet oltani. Ennek folyamán megmentették egy öreg néger szolga életét a házban. A menyegző után nem sokkal Bucknert áthelyezték Fort Snelling minessotai helyőrségébe és onnan később Fort Atkinsonba, mely a mai Kansas állam területén helyezkedett el, az Arkansas-folyó mentén. 1851. december 31-én előléptették a hivatásos hadsereg főhadnagyává és 1852. november 3-án századossá lett a 6. US gyalogezred törzsében, New York Cityben. Előzőleg ezeket a rangoknak csak a tiszteletbeli kiadását kapta meg. Bucker elnyerte a bennszülött lakosság megbecsülését, az Oglala Lakota törzs egyszerűen kisfőnöknek hívta Sárga Medve nevű vezetőjük mellett és kizárólag Bucknerrel voltak hajlandóak szerződésre lépni.
Segített régi barátjának, Ulysses S. Grantnek new yorki hotelszámlájának kifizetésével, míg hazulról, Ohióból pénzt nem kapott, hogy folytassa útját. 1855. március 26-án Bucker benyújtotta leszerelési kérelmét, hogy apósának dolgozhasson, aki kiterjedt ingatlanvállalkozással rendelkezett Chicagóban. Apósa 1856-os halála után megörökölte a birtokait és Chicagóba költözött, hogy igazgassa. Mivel a katonai szolgálat továbbra is érdekelte, Bucker Cook megyében őrnagyi rangban belépett az Illinois Állami Milíciába. 1857. április 3-án kinevezték a kormányzó, William Henry Bissell főhadsegédének, vagyis a milícia vezetőjének. Ugyanezen év októberében lemondott a megbízatásról. A Mountain Meadows-i mészárlást követően egy ezrednyi illinois-i önkéntes szerveződött, hogy a leszámoljon a mormonokkal. Bucknernek felajánlották, hogy ezredesi rangban vezesse az egységet. Elfogadta a megbízatást, de megjósolta, hogy katonái nem látnak majd harcot. Előrelátása helyesnek bizonyult, mert a szövetségi kormány és a mormon vezetők közötti tárgyalás megenyhítette a feszültséget a két fél között.
1857 vége felé Buckner és családja visszatértek szülőállamába, Kentuckyba és letelepedtek Louisville-ben. Buckner Lily nevű leánya már itt született 1858. március 7-én. Később ugyanezen év folyamán létrejött a louisville-i milícia Citizens' Guard (Állampolgári Őrség) néven és Buckner századosi rangot kapott benne. 1860-ig szolgálta a milíciát, mikor is az Őrséget betagolták a Kentucky State Guard második ezredébe. 1860-ban kinevezték a Kentucky milícia hadsereg-felügyelőjévé.
A polgárháború 1861-ben Beriah Magoffin Kentucky kormányzója kinevezte Bucknert főhadsegédének, előléptette vezérőrnagyi rangra, és megbízta, hogy vizsgálja felül a milíciára vonatkozó törvényi szabályozást. Kentucky lakossága ekkoriban megoszlott az Uniós és Konföderációs szimpátia között. A törvényhozás inkább az előző pártján volt, míg a kormányzó az utóbbién. A megosztottság miatt az állam magát semlegesnek nyilvánította. Buckner 61 századot tudott felvonultatni Kentucky semlegességének megőrzése érdekében.
A milíciát irányító állami bizottság szecesszionistapártinak tartotta és utasította, hogy a fegyvereit raktározza be. 1861. július 20-án Buckner lemondott az állami milíciánál betöltött pozíciójáról, közzétéve, hogy feladatát nem tudja tovább ellátni a bizottság akciói folytán. Augusztus folyamán kétszer ajánlották fel neki az Uniós hadsereg dandártábornoki beosztását. Első alkalommal Winfield Scott vezénylő tábornok, másodszorra pedig Simon Cameron hadügyminiszter kereste meg Abraham Lincoln személyes utasítására, de ezeket elhárította. Leonidas Polk vezérőrnagy az állam semlegességét megsértve elfoglalta Columbus városát, és ezt követően Buckner 1861. szeptember 14-én elfogadta a Konföderáció hadseregének dandártábornoki beosztását. Sok volt katonája követte példáját, akivel együtt szolgált az állami milíciában. Amikor a megerősítést megkapta erre a beosztásra, az uniós tisztviselők Lousiville-ben árulásért vádat emeltek ellene és lefoglalták a birtokait. Számítva egy hasonló megtorlásra felesége chicagói ingatlanait már előzőleg sógora nevére iratták. A Közép-Kentucky Hadseregnél hadosztályparancsnokká léptették elő William J. Hardee dandártábornok parancsnoksága alatt és Bowling Greenben állomásozott, Kentucky déli részében.
Fort Donelson 1862 februárjának elején Ulysses S. Grant elfoglalta Fort Henry-t a Tennessee-folyó mentén, majd Cumberland-folyót ellenőrző Fort Donelson került a figyelmébe. A nyugati hadszíntér parancsnoka, Albert Sidney Johnston tábornagy az erődbe küldte Buckert, hogy további három dandártábornokkal együtt kísérelje meg az erőd védelmét. John B. Floyd befolyásos politikus, de katonailag tapasztalatlan dandártábornok volt a rangidős, Gideon J. Pillow és Bushrod Johnson pedig a beosztottjai.