Németország építészetének hosszú és változatos története van. Az ókori rómaitól a posztmodernig minden jelentős európai stílus képviselteti magát, beleértve a karoling, a román, a gótika, a reneszánsz, a barokk, a klasszikus, a modern és a nemzetközi stílusú építészet példáit.
A Brandenburgi kapu, a kölni dóm, a frankfurti Szt. Pál-templom, a neuschwansteini kastély, Hambach kastélya , Wartburg vára és a Reichstag épülete Németország legszimbolikusabb építményei közé tartoznak.
Ősi kultúrák építészete
Az úněticei kultúra olyan nagy temetkezési halmokat emelt, mint a Leubingen tumulus és a helmsdorfi és bornhöcki sírok.
Közép-Európában a késő bronzkorra az ún. harangedényes, únéticei és a tumulus kultúrákat felváltotta az ún. urnamezős kultúra (kb. Kr. e. 1300-750).
Az északi bronzkor idején Skandináviában és Észak-Németországban kifejlődött az ún. Hallstatt-kultúra. Ezt követte a La Tène-kultúra (Kr. e. 5-1. század).
A kelták korában létrejöttek az első nagyobb települések, mint például Heuneburg, az Alpoktól északra a legrégebbi város.
Római kor
A Római Birodalom egykor a mai Németország nyugati felének nagy részére kiterjedt, és még mindig vannak maradványok a limes körül, az ókori Róma határvédelmi rendszerében, amely az egykori Római Birodalom határait jelölte. A határmenti erődítmények, például erődök és katonai táborok mellett a rómaiak termákat, hidakat és amfiteátrumokat is építettek.
Fontos római metropolisz volt Trier. Itt található a Porta Nigra, az Alpoktól északra a legnagyobb római városkapu, a különféle termálfürdők maradványaival, egy római híddal és a (nagyrészt rekonstruált) Aula Palatinával együtt.
Preromán
A preromán korszakot általában a Meroving királyság mintegy 500 körüli megjelenésétől a 11. századi román kor elejéig datálják. Ebből az időszakból származó német épületek közé tartozik a lorschi apátság. Ez ötvözi a római építészet elemeit a népies teuton örökséggel. A lorschi kapucsarnok a késő-karoling építészet alkotása.
Ennek a stílusnak az egyik legjelentősebb temploma a Szent Mihály apátsági templom, amelyet 1001 és 1031 között építettek.
Nagy Károly alatt (768—814) úgy az egyházi, mint a világi építészet élénk virágzásnak indul. A karoling művészet Lorschban, Fuldában és főképp Aachenben hozott létre nagyszerű alkotásokat, de Ottmarsheimben, Essenben, Kölnben is találhatók karoling szellemben épült templomok maradványai.Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935) N / Német művészet
Román kor A német román építészet bölcsője a Szászország, tartományával), ahol igen korán indult fejlődésnek és nagyszerű alkotásokat produkált.
A szász templomokat (Hamburg-Dortmund régió) csak a 12. század derekán kezdik boltozni, addig lapos mennyezetűek.
A 10. századtól a 13. század elejéig terjedő román korszakot félköríves ívek, robusztus megjelenés, kis ablakok jellemzik. Németországban sok templom ebből az időből származik, köztük Köln tizenkét román stílusú temploma.
I. Henrik alapította a 10. század első felében a két quedlinburgi templomot, amelyeknek egyes részei még eredeti alakjukban vannak meg.
Nagyszerű román művészet fejlődött a Rajna vidékén, ahol a karoling hagyományok erős befolyást gyakoroltak az új építészetre. A rajnai román templomtípust gazdag tornyos architektúra, s festői tömegcsoportosítás jellemzi.
A korszaknak egyik legjelentősebb épülete a Speyeri dóm. A Wormsi dóm és a mainzi Szent Márton és Szent István-dóm épülete a román stílus további jelentős példái. Ebben a korszakban sok templomot és kolostort is alapítottak, különösen Szász-Anhaltban.
Különös jelentőséggel bír a quedlinburgi Szent Szervátiusz-templom, valamint a Lübeck-székesegyház, a Brunswick-székesegyház, a hildesheimi Szent Mária-székesegyház és a Szent Mihály- székesegyház, a trieri székesegyház, a naumburgi székesegyház és a bambergi székesegyház, amelyek építésének utolsó szakasza a gótikus időszakra esik.|
A maulbronni apátságot a ciszterci építészet jelentős példájaként tartják számon. A 12. és 15. század között épült, ezért gótikus elemeket is tartalmaz.
A profán építészet maradványai főleg császári paloták („pfalzok“), így a goslari és gelnhauseni, valamint a fejedelmi várak.
A 11. században számos várat is elkezdtek román stílusban építeni, köztük a híres Wartburg várát, amelyet később gótikus stílusban bővítettek ki.
Gótika A gótikus építészet a késő középkorban virágzott. Először a magdeburgi dóm szentélyén jelenik meg, majd a 13. század első feléből származó, görögkereszt alaprajzú trieri Liebfrauenkirchén bontakozik ki. Az ország első gótikus épületei kb. 1230-tól épültek, így az említett Liebfrauenkirche (a Miasszonyunk-templom) Trierben.
A freiburgi münster három szakaszban épült. Az eredeti épületből már csak az alapok vannak meg. 116 méteres tornyáról nevezetes, amely Jacob Burckhardt szerint a keresztény építészet legszebbje. Ez az egyetlen nagy méretű gótikus templomtorony Németországban, amely a középkorban (1330) készült el, és túlélte a 20. századi világháborúkat.
A kölni dóm a milánói dóm után a világ második legnagyobb gótikus katedrálisa. Az építkezés 1248-ban kezdődött, és megszakításokkal 1880-ig tartott, azaz több mint 600 éves időszak alatt épült.
A téglagótika a gótikus építészet sajátos stílusa, amely Észak-Európában, különösen Észak-Németországban és a Balti-tenger körüli régiókban gyakori. Az épületek többé-kevésbé csak téglából épültek. A stralsundi városháza és a Szent Miklós-templom jó példái ennek a stílusnak. A mai észak- és nyugat-lengyelországi városok, például Lübeck, Rostock, Wismar, Stralsund Greifswald és számos város, mint Szczecin, Kołobrzeg, Gdańsk, amelyek a középkor óta németek által lakott régiók, ezt a stílust mutatják.
További példák a brémai városháza (1410) és az (újjáépített) münsteri városháza (eredetileg 1350-ből).
Reneszánsz A reneszánsz díszítő elemei a 16. század elején kezdenek érvényesülni a késői gótikában, elsősorban portálokon, s az iparművészet és grafika alkotásain. A tulajdonképpeni reneszánsz az 1520-as években kezdődik, s mintegy száz évig tart.
A német reneszánsz nem egységes jellegű művészet, lényegében a késői gótika formáinak az antik építészet elemeivel való összeegyeztetése, de vidékenként más és más a jellege, aszerint, hogy az adott vidéken francia, németalföldi vagy olasz befolyás uralkodik-e és nem csekély mértékben függött a német földön dolgozó idegen építészektől, s az egyes vidékekre jellemző építőanyagoktól is.
Torgauban, Aschaffenburgban és Landshutban kezdődött a reneszánsz korszak. Ilyen például a Trausnitz-kastély belső udvara és a landshuti belvárosban található hercegi rezidencia, amelyet olasz reneszánsz mesteremberek építettek. A stílus egyik legkorábbi példája a Fugger-kápolna az augsburgi Szent Anna-templomban.
A müncheni Szent Mihály-templom egy jelentős reneszánsz épület. További példák még a heidelbergi kastély jellegzetes reneszánsz homlokzataival, valamint az augsburgi városháza.
A várak közül a heidelbergi emelkedik ki (→ heidelbergi várkastély) ,,Otto Heinrichsbau“-ja, amely a 16. század közepén épült. A többi dél-német kastély közül a baden-badeni, stuttgarti, tübingeni, landshuti, bambergi, müncheni és aschaffenburgi emelkednek ki. Porosz-Sziléziában a briegi kastély.
Weser környékén számos reneszánsz stílusú kastély és kastély található. Wolfenbüttelben a guelfek vára és a Beatae-Maria-Virginis evangélikus, városi templom említésre méltó.
Türingiában és Szászországban számos reneszánsz stílusú templom és palota épült, például Vilmos kastély Schmalkalden kastélyával, Rudolstadt temploma, Gotha vára, Lipcse régi városháza, a drezdai kastély.
Barokk és rokokó A barokk építészet közvetlenül kapcsolódott az ellenreformációhoz, a katolikus egyházon belüli mozgalomhoz, a protestáns reformációra válaszul. A barokk templomokat a formák nagy gazdagsága, mozgalmassága, s gyakran szeszélyessége jellemzi. A profán építészet alkotásai valamivel higgadtabb és nyugodtabb architektúrájúak, s a barokk nyugtalan mozgalmassága itt inkább a belső kiképzésekben, elsősorban a rendkívül gazdag lépcsőházakban nyilvánul meg.
A barokk a harmincéves háború után jelentkezett Németországban. A német kormányzat és arisztokrácia építészete francia mintára épült, különös tekintettel XIV. Lajos Versailles-i kastélyára. Ilyen például a drezdai Zwinger-palota, amelyet Matthäus Daniel Pöppelmann építtetett 1709 és 1728 között.
A würzburgi püspöki palota a barokk építészet egy kiváló példája, melynek építése Johann Balthasar Neumann vezetésével kezdődött 1720-ban.
További barokk paloták a potsdami új palota, a berlini Charlottenburg kastély, a pommersfeldeni Weißenstein kastély, a brühli, az Augustusburg és Falkenlust kastélyok, amelyek belső terei részben rokokó stílusúak.
1745 és 1747 között épült a Sanssouci palota, amely Nagy Frigyes porosz király egykori nyári palotája volt Potsdamban.
A rokokó Dél-Németországban bontakozott ki leginkább, a 18. század első felében, ahol a nagy tehetségű Balthasar Neumann, Würzburg építésze a vezető mester, s mellette Schlaun emelkedett ki. Münchenben és más déli városokban hazai mesterek mellett idegenek, főleg olaszok és franciák dolgoznak. Berlinben Nagy Frigyes építésze, Knobelsdorff a késői barokk nagymestere.
A bajorországi barokk ismertebb példái az ottobeureni bencés apátság, a weltenburgi és az ettali apátság, valamint a müncheni Nepomuki Szt. János-templom.
A barokk templomépítészet további példái a Vierzehnheiligen-bazilika és a drezdai újjáépített Frauenkirche, amely George Bähr tervezésével jött létre.
Neoklasszicizmus A neoklasszicizmus a 18. század második felében jelentkezett Németországban. Az ókor klasszikus építészetéből merített ihletet.
A porosz fővárosban a neoklasszicizmus igen korán, már a 18. század második felében érvényesül, elsősorban Gontard művein. A klasszicizáló építészet a század utolsó negyedében végleg diadalmaskodik a barokk és rokokó művészetén.
Nagy Frigyes korának józan „Zopf-stílusán“ Berlinben megépül a brandenburgi kapu, amely bevezeti a porosz neoklasszicizmus, majd a szigorúbb újhellenizmus nagyszerű alkotásainak sorát. Ez a kapu vitathatatlanul a klasszicizmus egyik leghíresebb emlékműve Németországban.
Berlinben Langhans és Gentz, Karlsruhéban Weinbrenner dolgozik, de jóformán minden jelentősebb német városnak megvan a maga neoklasszicista építésze.
A 19. század első felében a hellén klasszicizmus jut érvényre, amelynek vezető mestere Berlinben Schinkel, Münchenben Klenze.
A neoklasszicista stílusnak a legjelentősebb német építésze kétségtelenül Karl Friedrich Schinkel volt. A stílusát a legtermékenyebb korszakában inkább a görög, mint a római építészethez való vonzódása határozza meg. Leghíresebb épületei Berlinben és környékén találhatók. Ezek közé tartozik a Neue Wache (1816–1818), a Schauspielhaus (1819–1821) a Gendarmenmarktban, amely az 1817-ben tűzvészben elpusztult korábbi színházat váltotta fel, és az Altes Múzeum a Múzeum-szigeten (1823–1830).
Leo von Klenze (1784–1864) I. Ludwig bajor király udvari építésze, a görög újjászületés stílusának kiemelkedő képviselője volt. Számos épületet hozott létre Münchenben, köztük a Ruhmeshalle-t és a Monopterost a müncheni Angol Kertben.
A korszak fontos épülete még a kasseli Wilhelm-kastély.
Historizmus A historizmus, más néven eklektika, egy olyan építészeti stílus, amely a történelmi stílusok utánzásából merített ihletet.
E korszak fontos építésze Gottfried Semper volt, aki a drezdai Zwinger-palota és a Semperoper (1878) galériáját (1855) építette, és részt vett a Schwerin-palota első tervezésében.
A historista stílusoknak voltak regionális változatai az országban. Ilyen például az üdülőhely építészete (különösen Mecklenburg-Elő-Pomeránia, a német balti-tengeri tengerparton), a Hannoveri Építészeti Iskola és a nürnbergi stílus.
A középkori építészet iránti érdeklődés leghíresebb példája a neuschwansteini kastély, amelynek építését II. Ludwig rendelte meg 1869-ben.