A Brabham BT52 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Brabham csapat tervezett és versenyeztetett az 1983-as Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Nelson Piquet és Riccardo Patrese voltak. A szezon második felében a kasztni továbbfejlesztésre került és BT52B néven versenyzett tovább. Az autóval Piquet megszerezte második világbajnoki címét, Patrese gyengébb eredményei miatt azonban a Brabham csak konstruktőri harmadik lett - erre a ritka együttállásra legközelebb csak a 2024-es idény során került sor. Ez volt az első világbajnoki cím, amit turbómotoros autóval szereztek.
Áttekintés Miután az előző idény végül a rendkívüli balesetveszély miatt betiltották a szívóhatásra (ground effect) épülő autókat, az FIA előírta, hogy minden autó padlólemezének teljesen síknak kell lennie. A Brabham csapat már készen volt az új autójával, a BT51-essel, amely ezen szabálymódosítás miatt végül soha nem kerülhetett bevetésre. Gordon Murray ezért az alapoktól tervezte meg az új, BT52-es modellt. Mivel a korábban oly fontos oldaldobozok immár nem szívóhatást generáltak, hanem eltávolították az autókat az aszfalttól, ezért a BT52-esnek rövid, karcsú oldaldobozai lettek. Hogy a tapadást növeljék, a kasztni súlypontjának jelentős részét a hátsó tengelyek felé tolták el. Az orr-rész jellegzetes, nyílhegyre emlékeztető lett, a hátsó szárny pedig túlméretes, hogy ezzel nyerjenek leszorítóerőt. A tömeget a szénszál és alumínium kombinációjából álló vázzal csökkentették minimálisra. Ettől az idénytől kezdve lehetőség volt verseny közben tankolni, és a Brabham, amely már az előző idényben is kísérletezett ezzel, adaptálta a megoldást azáltal, hogy relatíve kis üzemanyagtankot épített be. Az autókat a BMW soros négyhengeres turbómotorjai hajtották, amelyek időmérős üzemmódban akár 1280 lóerő leadásra is képesek voltak, versenykörülmények közt pedig kb. 850 lóerőt tudtak.
A könnyen vezethető autóval Piquet jól teljesített. Közvetlen riválisai a Renault csapat részéről Alain Prost, a Ferrari részéről pedig René Arnoux voltak. Egy szezon közbeni pechsorozat miatt aztán úgy tűnt, hogy világbajnoki esélyei elszállnak, de hamar visszajött a versenybe és végül győzedelmeskedett. Patrese ugyanakkor sokkal balszerencsésebb volt, pedig volt, amikor ő volt a gyorsabb a két pilóta közül. Imolában vezette a versenyt, de hat körrel a vége előtt balesetet szenvedett és kiesett, Monzában pedig pole pozíciót szerzett. Emiatt a német nagydíjig, ahol harmadik lett, még pontot sem szerzett. A szezonzáró dél-afrikai nagydíjat mindazonáltal meg tudta nyerni.
A kanadai nagydíjtól kezdve az autót továbbfejlesztették és BT52B néven versenyeztették tovább. Külsőre is megkülönböztethető volt a két altípus, mert másfajta festést kapott. Az idény végén a Ferrari által kitalált megoldást, a hátsó szárny oldalára felhelyezett két kisebb szárnyat is adaptálták.
Eredmények (félkövérrel jelölve a pole pozíció; dőlt betűvel a leggyorsabb kör) ÉvCsapatKasztniMotorPilóták123456789101112131415PontokHelyezés1983Fila Sport Brabham BMWBMW M12/13BRAUSWFRASMRMONBELDETCANGBRGERAUTNEDITAEURRSA723.BT52Nelson Piquet1KI2KI244KIBT52B2133KI113BT52Riccardo PatreseKI10KIKIKIKIKIKIBT52BKI3KI9KI71
Jegyzetek
Kategória:1983-as Formula–1-es autók Kategória:Világbajnok Formula–1-es autók Kategória:Brabham