Káteb Jászín, francia írásmóddal: Kateb Yacine (1929. augusztus 2./augusztus 26. – 1989) algériai író, költő. A maghrebi (észak-afrikai) arab irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Elsősorban regényeivel és színpadi műveivel, valamint az algériai nemzeti törekvések megfogalmazásával szerzett magának hírnevet. Francia és algériai arab nyelven egyaránt alkotott. Élete során mindig a „nomádok gyermekének” vallotta magát. Stílusa iskolát teremtett, Franciaországban is számos követője akad.

thumb|right|Káteb Jászín útlevele

Élete

Káteb Jászín 1929-ben született az algériai Kaszentínában augusztus 26-án, illetve még valószínűbb, hogy augusztus 2-án. Egy kelet-algériai arabizált berber családból származott (Heltija vagy Keblút törzs), amely a francia gyarmatosítás során szétszóródott. Apja ügyvéd volt, akit a család folyton követett a különböző megbízásai során az ország legkülönbözőbb részeibe. A fiatal Káteb (amely írót jelent), 1937-ben még falusi arab Korán-iskolába járt, de 1938-tól már francia iskolába került Bougaa-a. 1941-től 12-16 éves koráig Szétifben járt gimnáziumba.

Érettségi előtt egy évvel 1945. május 8-án tüntetések törtek ki, amelyekben ő is részt vett és amelyek során (különböző források más-más adatokat közölnek) hozzávetőleg negyvenezer embert mészároltak le a francia hadsereg és rendőrség emberei. Három nappal később letartóztatták és két hónapra börtönbe került. Elképzelhető volt az is, hogy kivégzik, de erre végül nem került sor. Szívébe zárja a nemzeti ügyet, Algéria felszabadítását. Anyja, aki nehezen viselte az események kegyetlenségét,megőrült. Miután kicsapták a gimnáziumból, erős depresszióba zuhant és rengeteget olvasott. Apja eközben elküldte őt a Bône-i (Annaba) gimnáziumba, ahol találkozott 'Nedjmával' (arabul „csillag”), férjezett unokatestvérével, akivel együtt él nyolc hónapig. 1946-ban kiadták első verseskötetét. Ekkor már politizált és a PPA nevű nemzeti párt szárnyai alatt előadásokat tartott.

1947-ben Káteb Párizsba utazott, ahol előadásokat tartott Abdel Kader emírről, és csatlakozott a kommunista párthoz. Egy második látogatás során kiadták Franciaországban egy versét ('Nedjma ou le Poème du Couteau') a 'Le Mercure de France' című újságban. 1945 és 1951 között újságíró volt Algírban az Alger Républicain című lapnál. Sokat utazott Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban, valamint más európai országokban, illetve az arab világ többi részén mint író, újságíró, s az algériai nemzeti eszmék propagálója. A nemzeti felszabadító mozgalomhoz egészen fiatalon csatlakozott, s a függetlenség kivívásáig maga is részt vett a fegyveres harcokban.

1954-ben kiadták egy színpadi művét (Le cadavre encerclé), melyet azonban hamarosan betiltottak Franciaországban. 1956-ban adták ki híres, 'Nedjma' című regényét. Az algériai szabadságharc alatt a francia hatóságok rendszeresen zaklatták Kátebet, aki hosszú utazásra kényszerült, amely során különböző kétkezi munkákat vállalt Franciaországban, Belgiumban, Németországban, Olaszországban, Jugoszláviában és a Szovjetunióban.

1962-ben visszatért Algériába, röviddel a függetlenség kikiáltása után, és újból újságírásba kezdett az Alger Républicain című lapnál. Ezután csak az irodalomnak élt.

1970-től, mely egy fordulópont az életében, már nem volt hajlandó többet franciául írni, és belekezdett egy színházi társulat megszervezésébe, mely arab dialektusban kívánt működni. A társulatot támogatta a kormány is, mégis utazásra voltak kényszerítve és legtöbbször vidéki kis helyeken léptek fel munkások, földművesek és diákok előtt. Legfőbb műsorszámuk a Mohamed fogd a csomagodat (Mohamed prends ta valise – 1971), a Nők hangja (La Voix des femmes – 1972), és a Kétezer év háborúja (La Guerre de deux mille ans – 1974) volt. Ezek közül a legelsővel felléptek külföldön is.

1978-tól a kormány vidékre száműzte Algériában, és a televízióban sem szerepelhetett. Ekkoriban rengetegen kritizálták liberális nézetei miatt hazájában.

1987-ben nívós díjjal jutalmazzák a Nelson Mandeláról írt darabjáért. 1988-tól a francia Verschenyben telepedik le, de rendszeresen visszajár Algériába. Halálakor hátrahagyott egy befejezetlen művet az 1988-as algériai lázongásokról, amelyek az algériai polgárháború közvetlen előzményei voltak.

Művei Első költeményei Soliloques (Monológok) címen jelentek meg 1946-ban. Költészete fő jellemzője a harcra buzdítás, a szenvedélyes elkötelezettség. Az 1950-es évektől alkotóerejét egyre inkább a dráma- és regényírás kötötte le.

A világhírt Nedjma (1956) című regénye szerezte meg számára. 1958-ban a mű témáját drámában is feldolgozta. A mű cselekménye különös: a főhősnőt, Nedjmát szenvedélyesen szereti négy barát, férjének harcostársai. E végzetes szerelem bonyodalmai az olvasót a nemzeti felszabadítási harc egyik epizódjából a másikba vezetik, algériai városok során át, keresztül az arab országokon, egészen a mekkai zarándoklatig. A bonyolult cselekménysor, amely az arab népmese tipikus elemeivel van átszőve, háttérként szolgál az író szimbolizmusa számára.

Fő művei időrendben: Soliloques, versek, Bône, 1946 Abdelkader és az algériai függetlenség (Abdelkader et l'indépendance algérienne), Alger, En Nahda, 1948 Nedjma, regény, Parizs, 1956 Megtorlások köre (Le Cercle des représailles), színház, Parizs, 1959 A sokszögű csillag (Le Polygone étoilé), regény, Parizs, 1966 Les Ancêtres redoublent de férocité, Parizs, 1967 L'Homme aux sandales de caoutchouc, théâtre, Parizs, 1970 Boucherie de l'espérance,színházi mű, tartalmazza a Mohamed fogd a csomagod című művet, 1971 La Voix des femmes, Parizs, 2004

Lásd még Frankofón irodalom

Jegyzetek

Források Images de Kateb Yacine, kivonatok az algériai sajtóból (francia) Bibliographie par Charles Bonn (L'Harmattan, 1997) Mireille Djaïder bemutatja Kátebet.

További irodalom

Kategória:20. századi arab költők, írók Kategória:Francia írók Kategória:Francia költők Kategória:Algériai költők, írók Kategória:Algériai újságírók Kategória:Arab költők Kategória:1929-ben született személyek Kategória:1989-ben elhunyt személyek