Kobaš (korábban Bosanski Kobaš, ), település Bosznia-Hercegovinában, Srbac községben, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 54, közúton 70 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 16, közúton 21 km-re keletre, a horvátországi Slavonski Kobašsal átellenben, a Srbac-Derventa főút mentén, a Száva déli partján és a Motajica-hegység északi részén, 96-520 méteres tengerszint feletti magasságban található. Maga a falu belterülete a Kobaš-domb alatt (kb. 290 m), valamint a Száva jobb oldali mellékfolyói, a Lipaja és az Osovica között található. Mintegy 2 km-re nyugatra fekszik az Orljava és a Száva összefolyásától, míg a kis Lupavica-patak a kobaši mecset alatt ömlik a Szávába.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb100157Bosnyák798345Horvát1611Jugoszláv760Egyéb2422Összesen1014536
Története A korabeli források szerint ez a vidék a 10. és 11. században Horvátország részét képezte, majd a 12. század elején vele együtt a Magyar Királyság része lett. A török hódításokig Orbász megyét a Magyar Királyság részét képező a Szlavón Bánság részeként emlegették. 1463/1464-ben ez a terület az újonnan létrehozott Jajcai Bánság része lett, amelyet I. Mátyás magyar király alapított. Ez a helyzet egészen addig tartott, amíg a bánság északi részei oszmán uralom alá nem kerültek. A túlparti Slavonski Kobašt már a tatárjárás idejében is említik. Ezt bizonyítja a kobaši ún. „tatár út” (tatarski put), amely az egykori Jugoszlávia konszolidációja óta szinte teljes hosszában elpusztult. A település nevét valószínűleg révészeiről kapta, akiket a középkorban kobinak neveztek. Itt ugyanis egykor fontos átkelőhely volt a Száván Jajca irányába. Az itteni révátkelő élénk kereskedelmi és utasforgalmat bonyolított le a folyó túloldalával.
A térség 1535/36-ban került oszmán uralom alá, amikor Huszrev bég elfoglalta Kobaš és Levač várait, és átkelt Szlavóniába seregével. Ekkor ez a terület a Kobaši kádiluk, a Banja Luka-i vijalet és a Boszniai Szandzsák része lett. Később a kadiluk székhelyét Kobašból Banja Lukába helyezték át, Kobaš pedig az alsóbb közigazgatási egységek (kapitányság, megye, járás) székhelye volt. Az osztrák-török háború (1716-18) a pozsareváci békeszerződéssel ért véget, amelyet 1718. június 21-én írtak alá Pozsarevácon. Ausztria megkapta Bijeljinát és a Szávától délre egy keskeny sávot (Brčko, Bosanski Brod, Kobaš, Dubica és Furjan). Abban az időben számos menekült és száműzött érkezett Szlavóniából, Macsóból (Szabács és Loznica) és a Birodalom más elveszett területeiről a kobaškai kapitányságba és Bosznia északi részébe. 1723-ban az osztrák betörések miatt a kapitányság székhelyét Kotorba (a mai Kotor-Varoš) helyezték át. A Száva folyó mentén található falvak (Kaoci, Vlaknica, Brusnik és Bosanski Kobaš) mindig a hegyekből származó áruk, a fa, az érc, a bőr és a vad mindenfajta exportjának fellegvárai voltak. A 18. századra Bosanski Kobaš régi dicsősége már feledésbe merült, és a Kobaši náhije már csak egy volt a sok közül a Banja Luka-i kádilukban.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Derventi járáshoz tartozó településnek 162 háztartása, 640 muszlim, 108 ortodox, 7 római katolikus és egy egyéb vallású lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 39. o. 1910-ben a Prnjavori járáshoz tartozó településen 173 háztartást, 632 muszlim, 115 ortodox, 110 római katolikus és 2 görög katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 208. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben Vlaknica-Brusnik községnek 179 háztartása és 783 lakosa volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 113. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Srbac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Kultúra 1854-ben Emil Čakra író „Kobaškinja” címmel verset közölt a „Svetozor” című szerb újságban. Ez eredetileg egy régi népdal volt, amely egy fiatal lány, Mara Margetić tragikus halálát beszéli el, aki 1611-ben Pozsega egyik falujából jött ide, hogy megbosszulja szeretőjét és megölje Husszein Szulemanics pasát. A pasa a Našice melletti csatában fogta el, majd kivégeztette Mara szeretőjét. Marát végül egy török őr állította meg és megölte, de addigra Mara már három törököt megölt."Световид", додатак "Светозор", Беч 11. децембар 1854. године
Nevezetességei Kobaš középkori várának maradványai, melynek területén a korabeli források szerint 12-13. századi bencés kolostor állt. A vár a 15. században a Beriszló család tulajdona volt. A kobaši Hudar Efendi mecset a hagyomány szerint több mint 400 éves volt, 1992-ben lerombolták. A Hudar-efendi mecset háremét 2004-ben nyilvánították védett történelmi műemlékké.
Jegyzetek
További információk Srbac város hivatalos oldala
Kategória:A Banja Luka-i régió települései