Máramarossziget (, röviden Sighet, , röviden Siget, , , jiddisül סיגעט-Siget) municípium Romániában, Máramaros megyében. A Tisza-parti város egykor Máramaros vármegye székhelye és Magyarország faiparának és sóiparának központja volt.
Földrajz 300px|bélyegkép|balra|A Tisza Aknaszlatina és Máramarossziget között Nagybányától 53 km-re északkeletre, a Tisza déli, bal partján fekszik. A folyó itt országhatárt képez Románia és Ukrajna között; szemközti partján található a kárpátaljai Aknaszlatina. A város közigazgatási területén, a belvárostól nyugatra torkollik a Tiszába az Iza.
Nevének eredete Neve a Máramaros (románul Maramureș) folyónévből való, aminek most Mara a neve. A víznév az indoeurópai mori (= tenger, állóvíz) és a mors (= holt) szavakból származik. Arra utal, hogy a város a Tisza és az Iza szögében épült.
Történelem 300px|bélyegkép|balra|Máramarossziget piaca 1876-ban A települést a 13. század végén alapították; egyes szerzők szerint először 1308-ban említik, a datálása azonban vitatott.
Sziget első hiteles említése 1326. május 14-re datálható, amikor Boleslaus esztergomi érsek megerősítette Sziget, Hosszúmező, Técső, Visk és Huszt papjainak tizedszedési jogát. Az oklevelet 1326. május 17-én Károly Róbert magyar király erősítette.
A 14. század közepére jelentős vásároshely és Máramaros megye egyetlen túlnyomóan iparosok és kereskedők lakta városa lett. A lakosság jellegzetes csoportját alkották még a közeli rónaszéki sóbánya munkásai. 1352-ben részesült azokban a kiváltságokban, amelyeket a másik négy máramarosi város (|Huszt, Visk, Técső és Hosszúmező) kapott 1329-ben Károly Róberttől. A 14. század végén azonban Sziget a többi várossal együtt a huszti uradalom részévé vált, azaz földesúri hatalom alá került.
Szigetet kezdettől fogva túlnyomórészt magyarok lakták, kisebbrészt németek, de az utóbbiak hamar asszimilálódtak.
1360 tájékától rendszerint itt tartotta a gyűléseit Máramaros megye, amelynek 1558-ban már állandó székháza volt a városban.
A 15. század végétől kezdve számottevő értelmiségi réteg jelent meg, főleg sókamarai hivatalnokok és más királyi tisztviselők. A reformáció során a város a református hitre tért. A 16. század végétől kezdődően a lakosság nagy többsége nemeslevelet szerzett, s nemessége 1618-ra külön közösséggé szerveződött. 1730 körül letelepedett itt a piarista rend, de a katolikusok száma csak lassan emelkedett. A Piarista Gimnázium, valamint az egykori városi iskolából kialakult református kollégium az egész megye vezető oktatási intézményeinek számítottak.
300px|bélyegkép|balra|A Horthy Miklós tér (korábban Fő tér, ma Piata Libertătii) 1941-ben 1918-ig, majd 1940-től 1944-ig újra Magyarország része, Máramaros vármegye székhelye (nem volt része az 1939-ben felállított Máramarosi közigazgatási kirendeltségnek). A városba a második bécsi döntést követően, 1940. szeptember 5-én vonult be a honvédség; Ablonczy Balázs magyar történész szerint a bevonulás előtt felfegyverzett román polgári személyek és katonák raboltak és erőszakoskodtak. Máramarossziget volt az első visszatért észak-erdélyi város, lévén a Tisza túlpartja 1938 óta újra Magyarországhoz tartozott, így a határ mentén felsorakozott honvédcsapatok itt kezdték meg az átkelést az erdélyi bevonulás első napján.
1944. október 17-én szovjet kézre került. 1950–1955 között itt működött a kommunista éra egyik hírhedt börtöne, „átnevelő” táborként.Hatalomátvétel és a szellemi elit lefejezése Számos más román és magyar értelmiségivel és egyházi vezetővel együtt politikai fogolyként tartották fogva itt Márton Áron és Scheffler János és Boros Béla római katolikus, Alexandru Todea, Alexandru Rusu, Valeriu Traian Frențiu, Tit Liviu Chinezu, Ioan Suciu, Ioan Bălan és Iuliu Hossu görögkatolikus püspököket (többen közülük itt is hunytak el a megpróbáltatások következtében), valamint Iuliu Maniu korábbi miniszterelnököt.
Népesség
Etnikai, vallási összetétel Máramarossziget municípium lakosságának nemzetiségi összetétele (a – anyanyelvi összetétel):
Év Összesen Román Magyar Német Zsidó Cigány Ukrán Egyéb 1880 a 12324 2085 7000 2439 650 150 1890 a 16345 2690 10006 2839 659 151 1900 a 19117 2919 12699 2718 717 64 1910 a 23657 3632 18143 1310 532 40 1920 25795 6489 6570 149 11561 1026 1930 27270 9658 5424 161 10526 58 1221 222 1941 28139 6202 15415 78 5907 80 346 111 1956 24222 14359 7354 38 1381 16 944 130 1966 29771 20865 7600 88 159 45 893 121 1977 38146 28202 8465 93 116 111 1090 69 1992 44185 34010 8133 190 33 322 1443 54 2002 41220 32867 6513 105 20 448 1226 41 2011 37640 28634 4417 57 11 490 750 3281ebből 3256 nem nyilatkozott
Máramarossziget nemzetiségi összetételét az Osztrák–Magyar Monarchia idején, majd a két világháború közötti Romániában is a magyarok és zsidók határozták meg. Az 1960-as évek elejétől a város gyors ütemben elrománosodott, amiben meghatározó volt a magyar líceum beolvasztása, a magyar nyelvű oktatás leépítése, és a magyarok leváltása a vezető gazdasági pozíciókból. A 2010-es évek végére a magyarok aránya 15%-ra csökkent.
A magyar közösség életét a római katolikus és református gyülekezet, valamint két kulturális egyesület határozza meg, melyek kórust, táncegyüttest, cserkészcsapatot működtetnek, kulturális rendezvényeket szerveznek, illetve könyveket is kiadnak.
200px|bélyegkép|balra|Zsidó férfi az egyik máramarosszigeti zsinagóga udvarán, 1907 A máramarosszigeti zsidóság Az első zsidók a 18. század elején érkeztek Máramarosszigetre, 1740-ben már állandó minjánjuk volt. 1785-ben 142, 1869-ben 2325, 1880-ban pedig 3380 zsidó élt Máramarosszigeten, ahol a században a haszidizmus egyik jelentős központja volt Magyarországon.Schön Dezső: Istenkeresők a Kárpátok alatt, Múlt és Jövő kiadó A közösség létszáma a 20. század folyamán is nagy ütemben gyarapodott, így a városban 1910-ben 7981, 1941-ben pedig 10 144 zsidó élt. A 19. század közepétől a 20. század közepéig meghatározó volt a Teitelbaum rabbidinasztia szerepe: az egyik legnagyobb és máig virágzó haszid rabbidinasztia tagjai nem csak a város hitéletét tartották kézben, hanem Máramaros legtöbb rabbiszékét megszerezték, ami biztosította a szigeti rebbe hagyományos elsőségét. Az ő nevükhöz fűződik a szigeti irányzatból kivált szatmári haszidizmus is.
300px|bélyegkép|jobbra|Máramarossziget vasútállomás 1942–43 során Máramarosszigetre sok lengyel zsidó menekült, akik különböző lengyelországi gettókból és koncentrációs táborokból szöktek meg. Máramarosszigetről összesen 12 749 zsidót deportáltak. Az utolsó szigeti rebbe, Teitelbaum Mózes a második világháború után a vallás- és kisebbségellenes kommunista állam nyomása miatt Amerikába emigrált.
Máramarosszigeten 2002-ben 22 izraelita vallású személy élt.
Közlekedés Máramarossziget a végpontja a Nagyváradról induló, Szatmárnémetit is érintő DN19-es főútnak. Közúti határátkelő hely Ukrajna felé.
Vasúti kapcsolatát 1871–1872-ben építette ki Szerencs felől a Magyar Északkeleti Vasút; a vonalat 1890-ben államosították. Jelenleg a CFR 409-es számú Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonala szolgálja ki.
bélyegkép|300px|jobbra|A Máramarossziget–aknaszlatinai Tisza-híd Aknaszlatinával egynyomú, csak személygépkocsival való közlekedésre alkalmas (3,5 tonnás össztömegkorlátozású) közúti híd köti össze a Tisza felett. Az eredetileg 1892-ben épült acélhidat 1919-ben egy nagy árvíz megrongálta. A két világháború között csak egy kötélhíd kötötte össze a két partot. 1941-ben, amikor a második bécsi döntés nyomán mindkét part újra Magyarország része lett, a csonka hidat felújították, azonban a második világháborúban lerombolták. 2001-ben ugyan újjáépült, de csak alkalmanként nyitották meg; végül 2007-ben létesült állandó határátkelő.
2022-ben az Európai Unió támogatásával megkezdődött a teherforgalomra is alkalmas, 2×2 sávos Máramarossziget–tiszafejéregyházai Tisza-híd műszaki tervezése és kivitelezése, mely Máramarossziget Teplice településrészét köti össze a Kárpátaljai Tiszafejéregyházával, és a tervek szerint 2024 nyarára készülhet el.
Látnivalók 300px|bélyegkép|jobbra|A Piarista főgimnázium 1911–1912-ben épült épülete, ma Dragoș Vodă Líceum Római katolikus Borromeo Szent Károly-temploma 1775-ben épült. A református templom 1862-ben nyerte el mai jellegzetes formáját. Kertjében található Leövey Klára 1899-ben emelt emlékoszlopa és az 1848-49-es hős honvédek (Asztalos Sándor és Móricz Samu) 1887-ben emelt emlékműve. Ruszin görögkatolikus templom A megyeháza épületében van a Történeti Múzeum, a Főtér másik végén a Máramarosi Néprajzi Múzeum látható. A szecessziós Kultúrpalotát 1912–1913-ban, közadakozásból építtette Máramarossziget lakossága, Sándy Gyula budapesti építész tervei alapján. A kivitelező cég a beregszászi „Fuchs és társa” volt. Az épület báró Perényi Zsigmond nevéhez köthető, aki Máramaros vármegye főispánjaként a megyében működő kulturális egyesületeket akarta egy födél alá gyűjteni. A négytornyos palotában kapott helyet a városi könyvtár, a Széchenyi úri kaszinó, valamint a Máramaros Közművelődési Egylet székháza. Ide került Hollósy Simon Huszti vár című festménye is. Trianon után a román állam az ASTRA román egyesületnek adta használatba az épületet. Zolopcsuk Pál Róbert helytörténész szerint 1938-ban egy ideiglenes bizottság döntése nyomán került az épület az ortodox egyház tulajdonába, és ortodox püspöki palotaként működött 1940-ig. A második bécsi döntést követően a palotát a magyar kincstár tulajdonaként telekkönyvezték, a világháború vége felé hadikórházzá alakították. 1945 után a román állam volt a tulajdonosa. Jelenleg városi könyvtár, művészeti iskola, tánciskola és egy egyetemi részleg működik benne.http://bagyinszki.eu/archives/2283 Ismertető, szép képekkel a Kultúrpalotáról A város főterén ma is látható egykori Vigadó (1889-ben épült Gerster Kálmán építész tervei alapján). Ez volt Máramarossziget első, reprezentatív középülete, amely egységes terv alapján, kőből épült. A később moziként üzemelt épület külsejét négy, tornyocskákkal ellátott álkupola és a nagy főtorony uralja. A város legnagyobb épülete az egykori Jókai Mór és lskola utca sarkán található Piarista főgimnázium. A piarista iskolát III. Károly alapította „a kincstári hivatalnokok és a nép gyermekei szellemi nevelésére”. Korszerű épülete szintén 1911–1912-ben épült Baumgarten Sándor építész tervei alapján, a kivitelező cég is a Fuchs és társa volt. Az épületben ma is középiskola, a Dragoș Vodă Líceum működik. Máramarosszigeten ma már csak egy zsinagóga áll az egykori hatból. Az 1902-ben épült eklektikus Neo-mór, Neo-barokk és Neo-romanika stílusú egyházi épületet raktárként használták a Ceaușescu által vezetett kommunista Romániában. A városban a zsidó közösség egyik központja, az egykori nagy vagy más néven ortodox zsinagóga helyén ma Holokauszt-emlékmű áll. A város főterén látható az egykori Leányiskola. Külsejét szecessziós stílusban, színes kerámia díszítéssel látták el, 1901-ben, a millenniumi ünnepségek tiszteletére. Az épület ma az ukrán líceumnak (Liceul Ucrainean Taras Sevcenco) ad otthont. Falumúzeuma az egyik leglátványosabb Romániában. Igényesen kialakított Börtönmúzeuma a kommunista államterrornak állít fájdalmas emléket. Az elhallgatott magyar kiválóságok között itt raboskodott – többedmagával – Márton Áron vértanú püspök is.
Képgaléria
Híres emberek Itt raboskodott és hunyt el a máramarosszigeti börtönben Iuliu Maniu (1873–1953) miniszterelnök Itt raboskodott és hunyt el a máramarosszigeti börtönben boldog Valeriu Traian Frențiu (1875–1952) görögkatolikus püspök Itt raboskodott a máramarosszigeti börtönben boldog Ioan Bălan (1880–1959) görögkatolikus püspök Itt raboskodott a máramarosszigeti börtönben boldog Alexandru Rusu (1884–1963) görögkatolikus püspök Itt raboskodott a máramarosszigeti börtönben boldog Iuliu Hossu (1885–1970) görögkatolikus püspök Itt raboskodott a máramarosszigeti börtönben boldog Scheffler János (1887–1952) római katolikus püspök