Lovag Gammel Ferenc (németül: Franz Ritter von Gammel, Buda, 1818. október 4. – Budapest, 1909. február 11.) osztrák-magyar katonatiszt, altábornagy. 1884-ben, öt évtizedes katonai szolgálat után vonult nyugállományba.

Élete Gammel Ferenc 1818. október 4-én született Budán. 1834-ben belépett a cs. kir. 9. (Bentheim-Steinfurt) sorgyalogezredbe, mint saját költségen (Ex propriis) szolgáló hadapród. Alhadnagyi kinevezését 1841-ben kapta meg. 1847-ben főhadnaggyá lépett elő, 1848-ban ezredével az itáliai hadszíntéren harcolt. 1849-ben százados lett és a vezérkarhoz helyezték át. Részt vett az 1859-es szárd–francia–osztrák háborúban, majd megkapta őrnagyi előléptetését és a cs. kir. 68. (Steininger) sorgyalogezredbe vezényelték. Ezredével harcolt az 1866-os porosz-osztrák háborúban. Alezredesi előléptetése után, 1868-ban áthelyezték a cs. kir. 16. (Wernhardt) gyalogezredhez, ahol az ezred parancsnok-helyettesi beosztását töltötte be. 1871-ben visszatért a 68. (Rodich) gyalogezredhez, ahol előbb parancsnokhelyettesként szolgált, majd 1874 és 1877 között az alakulat parancsnoka volt. Ez után, még ezredesként a pozsonyi 27. gyalogdandár élére nevezték ki, majd 1878 májusában vezérőrnaggyá léptették elő. A 27. gyalogdandár a cs. kir. 58. (Lajos Szalvátor) sorezred 3, valamint a cs. kir. 71. (Rossbacher) és a cs. kir. 72. (Dormus) tartalék gyalogezredek 2-2 zászlóaljával, a XIV. gyaloghadosztály alárendeltségében vett részt Bosznia okkupációjában. 1879-ben a budapesti 66. gyalogdandár parancsnokává nevezték ki. 1880-ban 50. szolgálati éveHadiévekkel számolva. alkalmából elnyerte a Vaskorona-rend 3. osztályát. 1883. január elsejével altábornaggyá léptették elő, és kinevezték a 34. gyaloghadosztály parancsnokává. Augusztusban az uralkodótól lovagi címet (Ritter von) kapott. 1884-ben nyugállományba vonult, ennek alkalmából legfelsőbb dícsérő elismerésben részesült.

Nyugdíjasként több évig volt a budapesti tiszti kaszinó elnöke, illetve részt vett a Vöröskereszt munkájában is. Utolsó évtizedeit Budapesten töltötte, itt hunyt el 1909. február 11-én. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, katonai tiszteletadással. Gammel altábornagyot a cs. és kir 10. huszárezred három százada, a cs. és kir. 68. gyalogezred két zászlóalja és zenekara, valamint egy tüzérüteg kísérte utolsó útjára. A szertartást dr Nemes Antal apátplébános végezte, a temetésen számos tábornok megjelent, többek közt Fejérváry Géza is.

Végrendeletében vagyonát jótékony alapítványokba fektette, a II. kerületben élő szegényekFővárosi Közlöny, 1911. május 19. 1407. oldal, katonaözvegyek-, és árvák, valamint a Vakok Intézete javára.

Emlékezete Síremlékére 1912-ben egy díszegyenruhát viselő közös gyalogezredbeli gyalogos katona egész alakos bronz szobra került. A "búsuló hadfi" néven ismert alkotást Istók János szobrászművész készítette, csakúgy mint a tábornok portrédomborművét, amely szintén a sírkövön látható.

Előmenetele

alhadnagy 1841 főhadnagy 1847 százados 1849 őrnagy 1859 alezredes 1867. március 25. ezredes 1872. május 19. vezérőrnagy 1878. május 1. altábornagy 1883. január 1.

Kitüntetései Viselési sorrendben felsorolva.

Vaskorona-rend 3. osztálya (1880) Bronz Katonai Érdemérem vörös szalagon (1884)Az adományozás időpontjában ez írásos elismerést jelentett, csak 1890-től vezették be a "legfelsőbb dícsérő elismerés látható jelét képező" Bronz Katonai Érdemérmet. Tiszti Szolgálati Jel 1. osztálya (1880) Hadiérem (1873) Jubileumi Érem a fegyveres erő számára (1898)

Jegyzetek

Források

Duschnitz, Alexander: Der Oberste Kriegsherr und sein Stab die k.u.k. Wehrmacht in Wort und Bild, 1908. Wien, 1908. Kategória:19. századi magyar katonák Kategória:1818-ban született személyek Kategória:1909-ben elhunyt személyek Kategória:Budaiak Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek