Barbara Mary Crampton Pym angol regényíró. Az 1950-es években társadalmi vígjátékok sorozatát publikálta, amelyek közül a legismertebbek az Excellent Women (Kiváló nők, 1952) és az A Glass of Blessings (Egy pohár áldás, 1958). 1977-ben karrierje újjáéledt, amikor Lord David Cecil kritikus és Philip Larkin költő egyaránt az évszázad leginkább alábecsült írójának jelölte. Quartet in Autumn (Őszi kvartett, 1977) című regényét még abban az évben Booker-díjra jelölték, és a Royal Society of Literature tagjává választották.
Életrajza Fiatalkora Barbara Mary Crampton Pym 1913. június 2-án született a shropshire-i Oswestryben, a Willow Street 72-ben, Irena Spenser, született Thomas (1886-1945) és Frederic Crampton Pym (1879-1966) ügyvéd idősebbik lányaként. A Queen's Park Schoolban, egy oswestry-i leányiskolában tanult. Tizenkét éves korától a Liverpool melletti Huyton College-ba járt. Szülei aktívan részt vettek a helyi Oswestry-i operatársulatban, és már fiatal korától kezdve bátorították az írásra és a kreativitásra. Gyermekkorának nagy részét az oswestryi Morda Roadon lévő Morda Lodge-ban töltötte, ahol 1922-ben megrendezte első színdarabját, The Magic Diamond (A varázsgyémánt), amelyet a család és a barátok adtak elő.
1931-ben az oxfordi St Hilda's College-ba ment angol irodalmat tanulni. Oxfordban szoros barátságot kötött a későbbi regényíróval és irodalomkritikussal, Robert Liddell-lel, aki elolvasta korai műveit, és kulcsfontosságú visszajelzéseket adott.Holt 1990, p. 57 1934-ben angol nyelv és irodalomból másodosztályú kitüntetéses diplomát szerzett. Az 1930-as években többször is elutazott Németországba, és szerelmet érzett az ország iránt, valamint romantikus kapcsolatot alakított ki egy fiatal náci tiszttel, Friedbert Gluckkal. Bár kezdetben csodálta Hitlert, és nem látta előre a háború kitörését, később felismerte „vakfoltját”, és kivett egy Gluckról mintázott karaktert a készülő regényéből.
1939 elején Pym megkereste Jonathan Cape-t egy kiadói állással kapcsolatban; akkoriban még nem volt ilyen állás. A második világháború kitörése megváltoztatta terveit, és 1941-ben a bristoli cenzúraosztályra ment dolgozni, később pedig csatlakozott a Női Királyi Haditengerészeti Szolgálathoz. 1943-tól a haditengerészeti postai cenzúra szolgálatában állt, végül Nápolyba helyezték.Holt 1990, pp.97-98
Magánélete 1946 júniusában Pym a londoni Nemzetközi Afrikai Intézetben kezdett dolgozni. Az Africa című tudományos folyóirat segédszerkesztője lett, ahol 1974-es nyugdíjazásáig dolgozott.Holt 1990, p.183 Ez inspirálta őt arra, hogy antropológusokat használjon karakterként néhány regényében, nevezetesen a Excellent Women, Less than Angels, és An Unsuitable Attachment című regényeiben. Pym nővére, Hilary 1946-ban vált el férjétől, és a két nővér együtt költözött egy pimlicói lakásba. Később egy Queen's Park-i házba költöztek.
Pym nem házasodott meg és nem vállalt gyermeket, annak ellenére, hogy számos szoros kapcsolatot ápolt férfiakkal. Egyetemi éveiben ezek közé tartozott Henry Harvey (egy oxfordi diáktársa, aki élete szerelme maradt)James Runcie: "Miss Pym's Day Out". Accessed 17 March 2013 és Rupert Gleadow.Holt 1990, pp. 34-35 24 éves korában románcot kezdett a nála hat évvel fiatalabb Julian Ameryvel, a későbbi politikussal.Faber, David, Speaking for England, London, 2005, 1942-ben rövid kapcsolatot folytatott a BBC rádiós producerével, Gordon Gloverrel, aki barátnője, Honor Wyatt elhidegült férje volt. Glover hirtelen szakított vele, ami traumát okozott Pymnek,Byrne, Paula, The Adventures of Miss Barbara Pym, (2021: William Collins), p 335. és amikor Glover 1975-ben meghalt, elégette 1942-es naplóját.Byrne, Paula, The Adventures of Miss Barbara Pym, (2021: William Collins), p 563.
Korai irodalmi pályája Pym 1935-ben írta első regényét, a Some Tame Gazelle címűt, de számos kiadó, köztük a Jonathan Cape és a Gollancz is elutasította.Pym 1984, p. 56 1936-ban írt még egy regényt, Civil to Strangers címmel, majd a következő években több novellát, amelyeket Pym halála után együttesen Civil to Strangers címmel adtak ki. 1940-ben Pym megírta a Crampton Hodnet című regényt, amelyet szintén halála után adtak ki.Pym 1984, p. 97
Miután néhány évig női magazinokba küldött történeteket, Pym alaposan átdolgozta a Some Tame Gazelle-t, amelyet ezúttal a Jonathan Cape fogadott el 1950-es kiadásra.Christopher Fowler, "Invisible Ink: No. 68", The Independent, 13 March 2011, accessed 30 September 2011 A költő Philip Larkin költőPhilip Arthur Larkin (1922. augusztus 9. – 1985. december 2.) angol költő, regényíró és könyvtáros. a Some Tame Gazelle-t Pym „Büszkeség és balítéletének” tekintette. A regény két középkorú vénlány nővér életéről szól egy háború előtti angol faluban, akik mindketten megkapják a szerelem lehetőségét. Ebben az évben Pym egy rádiójátékát – Something to Remember – is elfogadta a BBC.Holt 1990, p. 145
Második regénye, az Excellent Women (1952) jó fogadtatásban részesült, de harmadik regénye, a Jane and Prudence (1953) már vegyesebb kritikát kapott.Holt 1990, p.164 Negyedik regénye, a Less than Angels (1955) gyengébben fogyott, mint az előző három,letter from Wren Howard to Barbara Pym, December 1955, published in A Few Green Leaves: The Journal of the Barbara Pym Society, Vol 9, No. 2, November 2003 de elég figyelmet keltett ahhoz, hogy Pym debütáló regénye legyen az Egyesült Államokban. A Twentieth Century Fox egyik képviselője Angliába jött, hogy megszerezze a filmjogokat, de ez végül meghiúsult.Holt 1990, p.171
Ötödik regénye, az A Glass of Blessings (1958) rossz kritikát kapott, Pym megjegyezte, hogy – az első hat regénye közül – ez kapta a legrosszabb kritikát.Pym 1984, p.203 A korabeli kritikák, köztük a The Daily Telegraph is érdeklődést mutatott a homoszexuális karakterek szimpatikus szerepeltetése miatt, egy olyan korban, amikor a homoszexualitást nagymértékben elítélték, és a férfiak közötti homoszexuális cselekmények illegálisak voltak.Holt 1990, p.180 Hatodik regénye a No Fond Return of Love (1961) volt, amelyben két tudományos kutatóasszisztensnő szerelmes lesz ugyanabba a férfiba. A könyv folytatta azt a tendenciát, hogy Pym regényei minimális kritikai figyelmet kaptak. Ennek ellenére a Tatler pozitív kritikát írt róla, a recenzens megjegyzése szerint: Szeretem és csodálom Miss Pym cicababás szellemességét és mélységesen hanyag kedvességét, és nyugodtan rábízhatjuk a sajátos, arcpirító, finoman meggyötört angol középosztályt.
"Vadon évek" 1963-ban Pym benyújtotta hetedik regényét – An Unsuitable Attachment – a Cape-hoz. A szerkesztő Tom Maschler, aki nemrég csatlakozott a céghez, két olvasója tanácsára elutasította a kéziratot. Pym visszaírt, hogy tiltakozzon az igazságtalan bánásmód ellen, de azt a választ kapta (megértően, de határozottan), hogy a regény nem ígéretes.Holt 1990, pp.192-197 Pym átdolgozta a kéziratot, és több más kiadónak is elküldte, de sikertelenül. Pymnek azt a tanácsot adták, hogy az írói stílusa régimódi, és hogy a közönséget már nem érdeklik a kisvárosi vénkisasszonyokról és lelkészekről szóló könyvek. Kénytelen volt elgondolkodni azon, hogy új írói hangot találjon, de végül úgy érezte, hogy túl öreg ahhoz, hogy alkalmazkodjon a kiadók által népszerűnek tartott ízléshez.https://barbara-pym.org/about-barbara-pym-and-her-writings/finding-a-voice/ Pym, Barbara, Finding a Voice, radio talk given 4 April 1978 on BBC Radio 3, archived at The Barbara Pym Society website, accessed 26 April 2020] Pymnek azt mondták, hogy a könyvek eladásának minimális „gazdasági száma” 4000 példány, miközben több könyve az 1950-es években nem érte el ezt a számot.Holt 1990, p.204
Ennek eredményeként Pym 1962-től 1977-ig nem publikált semmit. Ettől függetlenül folytatta a regények és novellák írását, valamint a már meglévő művek finomítását, miközben szakmai karrierjét a Nemzetközi Afrikai Intézetben folytatta. Pym soha nem bocsátott meg teljesen Cape-nek, illetve Tom Maschlernek. Nővérével kitaláltak egy desszertet, a „Maschler-pudingot”, amely lime-zselé és tej kombinációja volt. 1965-ben egy levelében azt írta: „Tényleg még mindig azon tűnődöm, hogy vajon a könyveim valaha is elfogadhatóak lesznek-e még”.Pym 1984, p.234 Pym 1968-ban írta The Sweet Dove Died című regényét, 1970-ben pedig az An Academic Question című művét. A Dove-ot több kiadónak is benyújtotta, de ismét elutasították. Korábbi regényeit azonban ebben az időszakban újra kiadták, mert a közkönyvtárakban nagy volt rá a kereslet.Pym 1984, p.254 27 novellát írt, amelyek közül csak hatot adtak ki életében. A többit a Bodleian Könyvtár Pym-archívumában őrzik.A Few Green Leaves: The Journal of the Barbara Pym Society, Vol 11, No. 1, May 2005
1961-ben Pym levelezést kezdett Philip Larkinnal, aki éppen egy kritikai cikket készült írni a regényeiről.Pym 1984, p.214 19 éven át, egészen a haláláig folyamatosan leveleztek. Először 1975 áprilisában, az oxfordi Randolph Hotelben találkoztak.
1971-ben Pymnél mellrákot diagnosztizáltak, és a bal mellét masztektómiának vetették alá. A műtét sikeres volt, és úgy ítélték meg, hogy nincs rákos megbetegedése.Pym 1984, p.261 1972-ben Pym és nővére, Hilary megvásárolta a Barn Cottage-ot az oxfordshire-i Finstockban. A nővérek aktív szerepet játszottak a falu társadalmi életében. Pym 1974-ben vonult nyugdíjba.Pym 1984, p.276 Abban az évben kisebb agyvérzést kapott, ami átmeneti diszlexiát okozott nála.Holt 1990, p.240 Folytatta az írást, 1976-ban befejezte a Quartet in Autumn című művét, amelyet a Hamish Hamilton Limited szintén elutasított. Bár Pymet már nem adták ki, a Romantic Novelists' Association (Romantikus Regényírók Szövetsége) díjbizottságában talált munkát.
Újrafelfedezés és utolsó évek 1977. január 21-én a Times Literary Supplement egy olyan cikket közölt, amelyben neves írók és tudósok sorolták fel az elmúlt 75 év (a kiadvány fennállása alatt) legjobban alá- és túlértékelt könyveit vagy szerzőit. Pymet Larkin és Lord David CecilLord Edward Christian David Gascoyne-Cecil, CH (1902. április 9. – 1986. január 1.) brit életrajzíró, történész és tudós. is a legalacsonyabban értékelt írónak választotta, és ő volt az egyetlen, akit két hozzászóló is kiválasztott. A cikk hatására 16 év után újraéledt az irodalmi érdeklődés Pym iránt.Pym, Finding a Voice Pym és Larkin 17 éven át magánlevelezést folytatott, de korábban még az ő befolyása sem segített abban, hogy új kiadói szerződést szerezzenek neki. Több kiadóvállalat is érdeklődött iránta, köztük a korábbi kiadója, a Cape. Pym elutasította őket a Macmillan javára, amely beleegyezett, hogy még ugyanabban az évben ősszel kiadja a Quartet in Autumn-t.Pym 1984, p.294 Mielőtt a Quartet megjelent volna, a Macmillan beleegyezett The Sweet Dove Died című művének kiadásába is, amelyet 10 évvel korábbi befejezése óta átdolgozott. A Cape újranyomta korábbi regényeit, amelyek jogai még mindig náluk voltak. A BBC interjút készített Pymmel a Tea with Miss Pym című műsor számára, amelyet 1977. október 21-én sugároztak. A Kvartettről szóló kritikák szinte egyöntetűen pozitívak voltak, és a regényt jelölték az 1977-es Booker-díjra. Pym részt vett a díjátadón, de a díjat Paul Scott kapta a Staying On-ért.
Az újrafelfedezés azt is jelentette, hogy Pymre először figyeltek fel az Egyesült Államokban. Az E. P. Dutton megszerezte az összes létező regényének jogait, kezdve a Excellent Womentől a Quartet in Autumnig, és 1978 és 1987 között kiadta a teljes életművét.Holt 1990, p.299 Pym regényeinek felfedezése, valamint a „visszatérésének” elbeszélése kisebb sikert hozott számára az USA-ban ebben az időszakban. Miután visszatért a nyilvánosság elé, a Royal Society of Literature tagjává választották. Pym 1978. augusztus 1-jén interjút készített a Desert Island Discs egyik epizódja számára, amelyet 2013. június 2-án – születésének századik évfordulóján – a BBC Radio 4 Extra műsorán ismételten lejátszották.