A Sphacelariales a barnamoszatok (Phaeophyceae) osztályának rendje.
Történet A Sphacelarialest Walter Migula írta le először 1909-ben. Bár eleinte a rendszertanok a mai Discosporangiales nemzetségeit ide sorolták a Choristocarpaceae, illetve Discosporangiaceae családokban, előbbibe pedig az Onslowiaceae két nemzetségét, újabb rendszertanok szerint a Choristocarpaceae és a Discosporangiaceae a legősibb ismert barnamoszatrendet, a Discosporangialest alkotják, míg az Onslowiaceae mindkét renden kívül szerepel az Onslowialesben.
A Herpodiscus nemzetség 2010-ig monotipikus volt, amikor Draisma molekuláris filogenetikai alapon a korábbi Sphacelaria pulvinatát Herpodiscus pulvinatusra nevezte át, továbbá áthelyezett 2 Sphacelaria-alnemzetséget (Bracteata, Reinkea) is a Herpodiscus nemzetségbe. Genetika Bár szekvenált magi genommal rendelkező faja nincs, egyes fajainak (például Halopteris paniculata) ismertek teljes ptDNS-ei. A ptDNS-ben a fordított ismétlődésű szakasz hossza befolyásolja az rpl21 határgén helyzetét – például a Dictyotaleshez és az Ectocarpaleshez hasonlóan a Sphacelariales e génje a fordított ismétlődésű szakaszon belül van.
Filogenetika Adl 2019-es rendszertana 5 nemzetséget különböztet meg a kládban (Chaetopteris, Halopteris, Stypocaulon, Sphacelaria, Verosphacela), azonban egyes rendszertanok szerint a Verosphacela az Onslowiaceae nemzetsége. Morfológia Szervezet Gametofitonja és sporofitonja egyaránt elágazó többsoros fonalas élőlények apikális növekedéssel, sejtenként több elszórt lemezes plasztiszában pirenoid nélkül. Egyes fajok propagulái többsejtűek. Sejt Különböző méretű molekulák a Halopteris congesta fajban a plazmodezmákon át mozoghatnak a Fucus spiralishoz hasonlóan.
A sejtfal összeállítása aktinfonalakat igényel, melyek az I. és II. fázisú embriókban kortikális helyzetűek.
Sejtjei téglalap alapúak, és a Polysphaeroides filiformisnál nagyobbak – hosszuk fajtól függően 38 vagy 24, szélességük 14, illetve 10 μm. Élőhely 2 faja – a Sphacelaria brachygonia és a S. rigidula – megtalálható a Délnyugat-Atlanti-óceán két védett tengeri területén. Ökológia Életmód Bár legtöbb faja szabadon élő, a Herpodiscus durvillaeae a Durvillaea antarctica, a Durvillaea poha és a Durvillaea willana endo- vagy epifiton obligát parazitája. Plasztiszai szürkék, de rbcL génjét nem vesztette el, és kultúrában nem sikerült szaporítani, tehát Heesch nem tudta vizsgálni, hogy fotoszintetikus-e. Ezenkívül vannak a Sphacelaria nemzetségben is részben endofiton fajok, ilyenek például a Sphacelaria cirrosa, mely nem függ gazdája fotoszintézise termékeitől. Más fajok, például a Sphacelaria caespitula alapvetően endofitonok, de epifitonként vagy epilitonként is életképesek. Egyes Sphacella-fajok fakultatív epi-endofitonok: bár természetes környezetükben csak epi- vagy endofitonként vannak jelen, gazdája nélkül is tenyészthető. Társulások Algaszőnyegeket alkothat – például a Capraia-sziget közelében lévő sziklás zátonyokon élő algaszőnyegek jellemző fonalas rendje.
Tengeri szerkezeteken is kimutatható: tavasszal 2, nyáron 1, ősszel legfeljebb 4 hét után telepszik meg. Életciklus Nemzedékváltakozása általában izomorf, életciklusában fajonként eltér, hogy az ivaros szaporodás módja izogámia, nem oogám anizogámia vagy oogámia. Jegyzetek
További információk
Kategória:Barnamoszatrendek Kategória:1909-ben leírt taxonok