bélyegkép|1966 Shelby 427 S-C Cobra A Shelby American, Inc. egy amerikai, nagy teljesítményű autógyártó cég, amelyet Carroll Shelby versenyző alapított. A Shelby American név több jogilag különböző vállalatot is használt, amelyeket Shelby alapított, mióta az eredeti műhelye 1962-ben megkezdte működését a kaliforniai Venice-ben. Az aktuális verzió teljes mértékben Carroll Shelby International, Inc. (tőzsdepiac: CSBI) leányvállalata, egy 2003-ban alapított holdingtársaság. Carroll Shelby International másik teljes mértékben tulajdonolt leányvállalata a Carroll Shelby Licensing, amely a Shelby név és védjegyek licencelésével foglalkozik más cégek számára (beleértve a Shelby American-t is). A Shelby American volt Nevada állam első autógyártója. A Shelby American komponens autókat gyárt, többek között a kis- és nagyméretű AC Cobra replikákat, a Shelby GT350-et és a GT500 Super Snake-t. 2005 óta a Shelby American minden évben új modelleket dobott piacra.
Története alt=1963 Shelby Cobra Replica|bélyegkép|1963 Shelby Cobra Replica 1957-ben Carroll Shelby autóversenyző sportautó-kereskedést nyitott Dallasban, Dick Hall-lal együtt, ahol Maseratikat árultak az amerikai délnyugati régióban. Maseratikat indítottak az 1957-es SCCA Nemzeti Sportautó Bajnokságon, miközben az Atlanti-óceánon túl Brian Lister Lister Motor Companyja versenysikereket aratott, miután Jaguar XK motorokat építettek a sportautóikba. Shelby és Hall találkoztak Listerrel Angliában, azzal az ötlettel, hogy egy Chevrolet kis blokkos motort építenek a Lister karosszériába. Visszatértek Dallasba hat autóval, melyek közül ötöt eladtak, a hatodikba pedig beépítették a Chevrolet motort, amit Hall indított az SCCA Nemzeti Bajnokságon. Ez volt Shelby első tapasztalata amerikai V8-as motor brit sportautó karosszériába való beépítésében.
Gary Laughlin olajfúró és amatőr versenyző pénzügyi támogatásával 1959-ben Hall és Shelby megkeresték a General Motorst azzal az ötlettel, hogy új sportautót hozzanak létre a Chevrolet Corvette alvázával és motorjával, de olyan alumínium karosszériával, amely jóval könnyebb, mint a gyárilag készült Corvette, így egy versenyképes sportautót alkothatnak az SCCA versenyekhez. Három autót szállítottak, amelyeket a Carrozzeria Scaglietti tervei alapján új karosszériával szereltek fel, de az első három autó után a GM vezetői elutasították a további gördülő alvázak értékesítését, mivel attól tartottak, hogy a "Scaglietti Corvettes" versenyezni fog a GM saját autóival az eladásokért.
Shelby a késői 1950-es években folytatta a sportautó-versenyzést, 1958-ban és 1959-ben Formula–1-es versenyeken indult az Aston Martin csapatával, megnyerte az 1959-es 24 órás Le Mans-i versenyt és az 1960-as USAC Road Racing Championship-et, de az 1960-as szezon után kénytelen volt visszavonulni, mivel a szívproblémái miatt, amelyek egy veleszületett szívhiba következményei voltak, nem tudott tovább versenyezni. alt=Shelby AC Cobra, CSX2000|bélyegkép|Shelby AC Cobra, CSX2000 1961-ben Shelby megalapította a Shelby School of High Performance Driving-ot a Riverside International Raceway-en Los Angeles közelében, ahol Pete Brockot alkalmazta tanárnak, és Goodyear gumik, valamint Champion gyújtógyertyák forgalmazójává vált. Térbérletet biztosított számára Dean Moon Santa Fe Springs-i műhelye, Kaliforniában.
Shelby több európai autógyártóval is kapcsolatba lépett, hogy megállapodjon egy amerikai V8-as motor beépítéséről egy európai sportautó karosszériába, de mindegyik gyártó elutasította őt, egészen 1961 szeptemberéig, amikor az AC Cars Angliából pozitívan válaszolt. Miután a Bristol Aeroplane Company összeolvadt az English Electric és a Vickers cégekkel, és megalakították a British Aircraft Corporation-t, a frissen kivált Bristol Cars megszüntette a hat hengeres motorjainak gyártását, amelyeket az AC az Ace sportautóikban használt. Mivel új motorokra volt szükségük, megállapodtak Shelbyvel: a karosszériáikat a Thames Ditton-i műhelyükből Shelby Kaliforniába szállítja, hogy beépítse az amerikai V8-as motort, ha talál megfelelőt. Shelby visszament a GM-hez, hogy Chevrolet V8-as motorokat kérjen, de ismét elutasították, mivel attól tartottak, hogy egy Chevrolet-motoros európai sportautó versenyezni fog a Corvette-tel. Ekkor fordult a Fordhoz, akik az év végén új "kis blokkos" V8-as motort adtak ki.
1961 novemberében a Ford két darab "Windsor" V8-as motort szállított Moon műhelyébe, és az AC első karosszériája 1962 februárjában érkezett meg. Shelby és Moon beépítették a V8-as motort és egy Borg-Warner T-10-es váltót az AC karosszériába, létrehozva az első autót, amit Shelby "Cobra"-nak nevezett.
A gyártás bővítéséhez Shelby saját létesítményt keresett. Véletlenül Lance Reventlow bérleti szerződése lejárt a Venice-i Los Angelesben található műhelyében, ahol Scarab versenyautókat készítettek. Shelby áprilisban bérbe vette az épületet, és megalapította új vállalatát: a Shelby American, Inc.-t. Phil Remington, a Scarab főmérnöke azonnal Shelby alkalmazásába került, hogy folytassa a Cobra fejlesztését.
Motorsports — Cobra, Daytona és Ford GT40 bélyegkép|1965 Shelby Daytona Super Coupe A Shelby American 1962 őszén kezdte meg a Cobra versenyeztetését, amikor Bill Krause-t indították a háromórás állóképességi versenyen a Los Angeles Times Grand Prix-en, 1962. október 13-án. Krause végül nem fejezte be a versenyt, mivel eltört egy tengely, de az autó rendkívül versenyképes volt a korabeli Corvette Sting Ray Z06-tal, amely szintén a verseny debütálásával indult.
1963-ban a Cobrák uralták az SCCA Egyesült Államok Road Racing Championshipet, de a FIA Világ Sportautó Bajnokságában kevésbé voltak sikeresek. A Cobra nyitott tetejű karosszériája egyszerűen nem volt elég aerodinamikus ahhoz, hogy elérje a keménytetős kupé versenytársak által elérhető magasabb végsebességet, különösen a Ferrari 250 GTO-t. Az 1964-es szezonra Shelby Pete Brockot kérte fel, hogy tervezzen egy új aerodinamikai karosszériát a Cobra alvázához, amely lehetővé tette volna az autó számára, hogy meghaladja a 190 mph sebességet. Az új autót "Daytona"-nak nevezték el, a Daytona International Speedway-en tartott első versenyére utalva. A Shelby American csak egy Daytona kupét készített el; a többi öt autót, amelyet az 1964-es Világ Sportautó Bajnokságra készítettek, a Carrozzeria Gransport fejezte be Modenában, Olaszországban.
A Shelby American Daytona-t Dan Gurney és Bob Bondurant vezették, és az autó az 1964-es 24 órás Le Mans-i versenyen az GT kategóriában első, összesítésben pedig negyedik helyezést ért el, csak a Ferrari 275 P és 330 P prototípusok előzték meg. A Ford Motor Company új prototípusa, a GT40 nem szerepelt jól; a három induló autó közül egyik sem ért célba. Az 1964-es Bahamas Speed Week után, amely lezárta az évadot, a Ford átadta a GT40 program irányítását a Shelby American-nek, Carroll Shelby régi társától, John Wyer-től (aki az Aston Martin versenyprogramját irányította, amikor Shelby megnyerte a Le Mans-t 1959-ben). alt=Shelby Cobra Daytona Coupe (Simeone)|bélyegkép|Shelby Cobra Daytona Coupe (Simeone) Shelby irányítása alatt a GT40-et vezető Lloyd Ruby és Ken Miles megnyerték az 1965-ös szezon első versenyét Daytona-ban, és Miles és Bruce McLaren első helyezést értek el a prototípus kategóriában, valamint második helyezést összesítésben a következő versenyen Sebringben. Azonban a GT40 program összességében csalódást okozott, mivel ismét nem tudott célba érni Le Mans-ban. Ezzel szemben a Shelby Daytona kupé nagy sikereket aratott, és megnyerte a GT Division III kategóriát a Daytona, Sebring, Monza és Nürburgring versenyek osztálygyőzelmeinek köszönhetően. Shelby az 1965-ös szezonban az International Championship for GT Manufacturers bajnoki címet nyerte a Shelby Daytona autóval, így ő lett az első amerikai gyártó, aki nemzetközi színtéren, az FIA Világbajnokságon címet nyert.
A Shelby American együtt dolgozott a Forddal a GT40 áttervezésén a '66-os szezonra, a 289 köbci (4.7 L) motor helyett a Ford nagyobb, erősebb 427 köbci (7.0 L) motorját beépítve. A Mk II GT40 nagy sikert aratott, a Shelby American győzelmeivel Daytona-ban, Sebringben és Le Mans-ban a Ford megszerezte az International Manufacturer's Championship-et 1966-ban. A Shelby American autók az első (ismét Miles és Ruby) és második helyet szerezték Daytona-ban, elsők Sebringben (Miles és Ruby), és elsők Le Mans-ban (McLaren és Chris Amon), valamint másodikak (Miles és Denny Hulme); mindezeket a 2019-es Ford v Ferrari című film is felelevenítette. Gurney és Grant Sebringben másodikak lettek volna, ha nem romlik el az autójuk az utolsó körben, és Gurney a célvonalig tolta az autót, így automatikusan kizárták őket.
Az 1966-os szezon alatt Shelby és a Ford már egy fejlettebb verziót dolgozott ki a GT40-ből, amelyet a fejlesztés korai szakaszában "J-car"-nak neveztek. 1966. augusztus 17-én, néhány hónappal a Le Mans-i verseny után, Ken Miles életét vesztette, miközben egy J-car volánja mögött végzett sebességtesztet végzett Riverside-ban. A J-car újra lett tervezve, jobb biztonsági funkciókkal és aerodinamikai fejlesztésekkel, és GT40 Mk IV néven vált ismertté. 1967-ben a Mk IV megnyerte azt a két versenyt, amelyen részt vettek, Sebringben és Le Mans-ban. McLaren és Mario Andretti Sebringben nyertek, míg Gurney és A. J. Foyt a Le Mans-t, McLaren és Mark Donohue pedig negyedikek lettek.
Az 1967-es szezon után az FIA megváltoztatta a prototípusokra vonatkozó szabályokat, és a 7.0 literes motor, amelyet a Mk II és Mk IV GT40-ekben használtak, elavulttá vált. A Ford befejezte a Ford Advanced Vehicles csoportot, és Shelby American visszavonult a Világ Sportautó Bajnokságból, az irányítást pedig visszaadta John Wyer J.W. Automotive Engineering cégnek. A JWA GT40-ek 1968-ban és 1969-ben megnyerték a Le Mans-i versenyeket, így a GT40 program rekordot állított fel négy egymást követő győzelemmel (ezt a Porsche 956 csak az 1980-as években tudta megismételni).
Ford Mustang bélyegkép|1968 Ford Mustang Miközben a Shelby American a Cobra és Daytona modellek építésével és versenyeztetésével foglalkozott, 1964 áprilisában a Ford bemutatta az új Mustangot a New York-i Világkiállításon. Lee Iacocca, a Ford alelnöke azt ígérte, hogy az autó "sportautó lesz, amely alkalmas lesz utcai használatra és versenyzésre", a sajtó számára tartott bevezető beszédében. A valóságban azonban az autó sportos képességei nem voltak kiemelkedőek, ezért Iacocca felkérte a Shelby American-t, hogy fejlesszenek ki egy versenyzésre is alkalmas változatot.
Így született meg a Shelby Mustang GT350, amelyhez az alap Ford alkatrészek helyett a Shelby American műhelyében,módosításokkal került beépítésre a frissített beszívó és kipufogó kollektor, karburátor, hátsó híd és fékrendszer.
A GT40-es program munkálatai és a GT350-es sorozat gyártásának növekedésével a Shelby American kifogyott a helyből a Venice-i műhelyükben, így 1965-ben átköltöztek a Los Angeles-i Nemzetközi Repülőtér egyik repülőgép-hangárjába. Az épület még ma is létezik, 1996-ban felújították, és jelenleg a Qantas Freight Cargo Terminal néven működik a 6555 W Imperial Hwy, Los Angeles CA 90045 cím alatt. Az összeszerelés során használt acél sínpályák még részben láthatóak. A GT350 nagy sikerrel szerepelt az SCCA B-Production kategóriájában, három egymást követő évben megnyerve a kategóriát.
1966-ban a Shelby American kínálata bővült, és egy opcionális automata váltó is elérhetővé vált. Shelby híressé vált, amikor speciális kiadású GT350-eseket épített a Hertz számára. A Hertz akkoriban a Ford leányvállalata volt, és amikor a Hertz visszaszállította az autókat a Fordnak, azokat újra eladták a közönségnek "GT350H" néven. alt=Shelby Cobra GT350-3|bélyegkép|Shelby Cobra GT350-3