A McLaren M26 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett és versenyeztetett, először az 1976-os Formula–1 világbajnokság során, majd 1977-ben, 1978-ban, és még 1979-ben is, két futam erejéig. Pilótái 1976-ban Jochen Mass, 1977-ben Mass és James Hunt, 1978-ban Hunt mellett Patrick Tambay és Bruno Giacomelli, továbbá saját nevezőként az autóként használva Brett Lunger. 1979-ben csak Tambay vezette.
Áttekintés A csapat az akkor már korosodó M23-as modellt váltotta le vele, amit úgy terveztek, hogy legyen könnyebb és alacsonyabb, emellett minél keskenyebbhttp://chicanef1.com/indiv.pl?name=McLaren%20M26&type=M. Eleinte Jochen Mass tesztelte, és ő ekkor a hútési problémákra panaszkodott. Emiatt át kellett tervezni a hűtőrácsok elhelyezését, majd néhány újabb tesztet követően Mass a holland nagydíjon vezethette. A verseny eredményét kiértékelve elhatározták, hogy további átalakításokra van szükség, ezért 1976-ban már nem versenyeznek vele.
1977 első néhány versenyén sem ezt használták, hanem majd először csak a spanyol nagydíjon James Hunt. Ő kezdetben nem volt megelégedve az autóval, de végül a szezon során folyamatosan javult a teljesítmény. Háromszor nyert és két további dobogós helyet szerzett vele. Ausztriában megbízhatósági gondok miatt bukott el egy győzelmet, Kanadában pedig elég szokatlan körülmények között: lekörözés közben összeütközött a csapattársával. A balesetet követően egy pályabíró odébb akarta tessékelni Huntot, aki mérgében behúzott neki egyet - később bocsánatot kért. A szezont a McLaren konstruktőri harmadikként zárta.
1978-ban Mass helyére Patrick Tambay érkezett. A szezon ígéretesen kezdődött, mindketten pontokat szereztek az argentin nagydíjon. Ezt követően azonban mélyrepülésbe kezdett a McLaren: a Lotus bemutatta a mindent verő Lotus 79 modellt, ami mellett az M26-os nem rúghatott labdába. Hunt olyan keményen próbálta nyomni, amennyire csak lehetett, de a túlerőltetést az autó nem díjazta, emiatt sorozatban ötször is kiesett. Ez nem tett jót a pilóta motivációjának sem. Gordon Coppuck tervező a szezon közben áttervezte a kasztnit, hogy kihasználja a szívóhatást (ground effect), ez volt az M26E almodell. Ennek során megnőttek az oldaldobozok, átdolgozta a felfüggesztéseket, és a szárnyak is kisebbek lettek. A teljesítmény azonban ettől nem javult, és tesztpilóta hiányában nem sok lehetőségük volt kiértékelni az eredményeket. Az évet konstruktőri nyolcadikként zárták.
1979-ben Tambay még kétszer vitte pályára, de Brazíliában kiesett, Belgiumban pedig kvalifikálni sem tudott. A McLaren belekerült egy lefelé tartó spirálba, amiből majd csak 1981-ben tudtak kilábalni.
Utóélete 1980-ban a Tiga Race Cars átépített egy példányt a ground effect kihasználására, és beépítettek egy 5 literes Chevrolet motort. Az autó a Formula–5000-ben indult, Alfredo Constanzo ausztrál bajnok lett vele.
2009-ben Bobby Verdon-Rue az M26-ost vezetve nyerte az FIA történelmi Formula–1-es autóknak szervezett bajnokságát.
Eredmények ÉvEntrantMotorGumikPilóták1234567891011121314151617PontokHelyezés1976Marlboro Team McLarenFord-Cosworth DFVBRARSAUSWESPBELMONSWEFRAGBRGERAUTNEDITACANUSAJPN74 (75)*2.Jochen Mass91977Marlboro Team McLarenARGBRARSAUSWESPMONBELSWEFRAGBRGERAUTNEDITAUSACANJPN60*3.James HuntKI71231KIKIKIKI1KI1Jochen Mass4KI6KI4KI3KI1978Marlboro Team McLarenARGBRARSAUSWMONBELESPSWEFRAGBRGERAUTNEDITAUSACAN158.James Hunt4KIKIKIKIKI683KIKIZKI10KI7KIPatrick Tambay6KIKI127KI496KIKI9568Bruno Giacomelli8KI7KI14Liggett Group / B & S FabricationsBrett LungerNPK7NKNKKI8NPK8KIKI1979Marlboro Team McLarenARGBRARSAUSWESPBELMONFRAGBRGERAUTNEDITACANUSA15*7.Patrick TambayKINK * Minden pontot az M23-assal szereztek
* 21 pontot szereztek az M23-assal
* Minden pontot az M28-assal és M29-essel szereztek
Jegyzetek
További információk
A McLaren hivatalos honlapja
Kategória:1976-os Formula–1-es autók Kategória:1977-es Formula–1-es autók Kategória:1978-as Formula–1-es autók Kategória:1979-es Formula–1-es autók Kategória:McLaren F1