Tomás Eloy Martínez argentin újságíró, író és forgatókönyvíró.

Élete és munkássága 1934. július 16-án született San Miguel de Tucumánban. Általában Latin-Amerika befolyásos és innovatív alakjának tartják mind újságíróként, mind regényíróként. Spanyol és latin-amerikai irodalomból szerzett diplomát a Tucumáni Egyetemen, majd a Sorbonne-on végezte a mesterképzést.

1957 és 1961 között Buenos Airesben a La Nación című újság filmkritikusa volt, majd 1962 és 1969 között a Primera Plana című folyóirat főszerkesztője.

1969 és 1970 között riporterként dolgozott Párizsban. 1969-ben interjút készített a Madridba száműzött Juan Domingo Perón volt argentin elnökkel. Ezek az interjúk szolgáltak két legismertebb regényének alapjául: La Novela de Perón (1985) és Santa Evita (1995)."Muere Tomás Eloy Martínez, el novelista de Perón y Evita" El Mundo, accessed on February 1, 2010 Ezekben, valamint számos más könyvében is úgy ötvözte a történelmi tényeket a fiktív tartalommal, ahogyan azt egyetlen más latin-amerikai író sem tette.

1970-ben a Primera Plana számos korábbi írójával együtt a Panorama című folyóiratnál dolgozott, amelynek Eloy Martínez volt az igazgatója. A Jacobo TimmermanJacobo Timerman (1923. január 6. – 1999. november 11.) szovjet származású argentin kiadó, újságíró és író, aki leginkább arról híres, hogy szembeszállt az argentin katonai rezsim piszkos háborújának atrocitásaival, és beszámolt azokról a széles körű elnyomás időszakában, amelyben becslések szerint politikai fogoly tűnt el. által alapított La Opinion című újság munkatársa is volt. Nevéhez fűződik, hogy latin-amerikai írások világszerte ismertté váltak, többek között Gabriel García Márquez Száz év magány című alapregénye.

1972. augusztus 15-én értesült a Chubut tartománybeli Rawson börtönében lévő politikai foglyok felkeléséről. A Panorama volt az egyetlen Buenos Aires-i kiadvány, amely a Rawsonban történt események igaz történetét közölte, amely jelentősen eltért a de facto argentin kormány hivatalos verziójától. Augusztus 22-én a kormány parancsára kirúgták, mire Rawsonba és a szomszédos Trelew városába ment, és onnan számolt be a trelewi mészárlásról La pasión según Trelew című könyvében.A Trelew-i mészárlás 16 politikai fogoly, különböző peronista és baloldali szervezetek harcosainak tömeges kivégzése volt Rawson börtönében az argentin katonai diktatúra által. A könyvet az argentin diktatúra betiltotta.

Eloy Martínez három éven át (1972-1975) a La Nación kulturális mellékletét vezette. A La Opinión-t az 1976-ban hatalomra került katonai hatóságok megszüntették. Ezt követően száműzetésben kellett élnie (1975-1983), és a venezuelai Caracasba költözött, ahol továbbra is újságíróként tevékenykedett, és társalapítója volt az El Diario de Caracas című újságnak. Las memorias del general (A tábornok emlékiratai) című könyvében elmeséli, hogy a „Triple A”, az Alianza Anticomunista ArgentinaAz Argentin Antikommunista Szövetség (spanyolul: Alianza Anticomunista Argentina, általában Triple A vagy AAA) egy argentin peronista és fasiszta politikai terrorista csoport volt, amelyet a szövetségi rendőrség és az argentin fegyveres erők egy része működtetett, és amely kapcsolatban állt az antikommunista Propaganda Due páhollyal, és amely 1973 és 1976 között Juan Perón és Isabel Perón elnöksége alatt művészeket, papokat, értelmiségieket, baloldali politikusokat, diákokat, történészeket és szakszervezeti tagokat gyilkolt, valamint fenyegetéseket bocsátott ki, bíróságon kívüli gyilkosságokat és erőszakos eltűnéseket hajtott végre. megfenyegette, és egy alkalommal fegyveresek pisztolyt szegeztek hároméves kisfia fejéhez, mert szemtanúi voltak egy bűncselekménynek, amelyről Eloy Martínez úgy vélte, hogy a szélsőjobboldali félkatonai csoport által vezetett akció. 1979 körül ismerkedett meg Susana Rotker értelmiségivel,Susana Rotker (1954. július 3. – 2000. november 27.) venezuelai újságíró, rovatvezető, esszéíró és író. akivel 1986-ban született meg Sol Ana nevű lánya.

1984-ben az Egyesült Államokba költözött Washington környékére, és a Marylandi Egyetem professzora volt.

1991-ben részt vett az Alfonso Dau üzletember tulajdonában lévő és Jorge Zepeda Patterson által kiadott Siglo 21 című napilap létrehozásában és elindításában (1991. november 8.) a mexikói Guadalajarában, amely hét éven át, 1998 decemberéig jelent meg. Emellett ő készítette a Primer Plano című irodalmi mellékletet a Buenos Aires-i Página/12 című újság számára.

Az 1990-es évek végén visszatért az Egyesült Államokba, ahol a New Jersey-i Rutgers Egyetem latin-amerikai tanulmányok programjának professzora és igazgatója lett, bár ebben az időszakban is folytatta együttműködését latin-amerikai újságokkal, ami egyben utolsó, Purgatorio című könyvének ihletője is volt, amelyben a száműzetés szomorúságával és melankóliájával, valamint a „desaparecidos” (az „El Proceso” néven ismert diktatúra által elrabolt és halottnak hitt emberek) családjainak életére gyakorolt szörnyű hatással foglalkozott.

Eloy Martínez tanár és előadó is volt. Kolumnákat írt a La Nación és a New York Times szindikátus számára, cikkei pedig számos latin-amerikai újságban és folyóiratban jelentek meg. Guggenheim- és Woodrow Wilson-ösztöndíjat kapott, és 2002-ben elnyerte a Premio Alfaguara de Novela díjat El vuelo de la reina című regényéért. Művei elsősorban (de nem kizárólag) Juan Domingo Perón és felesége, Eva Duarte de Perón (Evita) uralma alatti és utáni Argentínával foglalkoznak."Tango lessons" (Maya Jaggi interviews Tomás Eloy Martínez), The Guardian, February 3, 2007.

Tomás Eloy Martínez 2010. január 31-én hunyt el Buenos Airesben, rákban.

Műveinek kimerítő felsorolása megtalálható a The Other Reality – Anthology című könyvben, Cristine Mattos előszavával, Buenos Aires, Fondo de Cultura Económica de Argentina, S.A., 2006.

Művei

Sagrado (1969) La pasión según Trelew (1973) Lugar común la muerte (1979) La novela de Perón (1985) La mano del amo (1991) Santa Evita (1995) Las memorias del general (1996) El sueño argentino (1999) Ficciones verdaderas (2000) El vuelo de la reina (2002) Réquiem por un país perdido (2003) (Az El sueño argentino feldolgozása és kibővítése) Las vidas del general (2004) El cantor de tango; The Tango Singer translated by Anne McLean (2004)"The Tango Singer, by Tomas Eloy Martinez, trans Anne McLean (review)", The Independent, February 10, 2006 Purgatorio; Purgatory translated by Frank Wynne (2008)

Magyarul megjelent Evita (Santa Evita) – JLX, Budapest, 1997 · · Fordította: Latorre Ágnes, Vencz Zoltán A méhkirálynő röpte (El vuelo de la reina) – JLX, Budapest, 2002 · · Fordította: Dornbach Mária A tangóénekes (El cantor de tango) – Ulpius-ház, Budapest, 2007 · · Fordította: Dornbach Mária

Jegyzetek

További információk A Tomas Eloy Martinez Alapítvány weboldala

Fordítás

Kategória:1934-ben született személyek Kategória:2010-ben elhunyt személyek Kategória:Argentin költők, írók Kategória:Rákban elhunyt személyek