Az apokrifek (vagy apokrifok) a legáltalánosabb meghatározás szerint olyan írások, amelyek valamilyen módon szentírás jelleget követelnek, vagy amelyeket bizonyos vallási irányzatok, szekták szentírásként fogadnak el, de nem vették fel a kánonba.
A kifejezés eredeti, szűkebb értelmében olyan ezoterikus írások, amelyeket nem vettek fel valamely szent könyv elfogadott kánonjába. Tágabb értelmében apokrif minden kétes tekintélyű írás."Apocrypha". Oxford English Dictionary (Online ed.). Oxford University Press.
Etimológia A szó az ógörög ἀπόκρυφος (apokrifosz) kifejezésből származik. Jelentése: „elrejtett, titkos”.
Ezoterikus apokrifek Az apokrif (ἀπόκρυφος) szót először olyan írásokra alkalmazták, amelyeket titokban tartottak, mivel ezek az ezoterikus tudás hordozói voltak, amelyeket túl szentnek tartottak ahhoz, hogy a beavatottakon kívül bárki másnak felfedjék. Prodikosz tanítványai például azzal dicsekedtek, hogy náluk vannak Zoroaszter titkos (ἀπόκρυφα) könyvei.
Szibillák jóslatai
A szibillai jóslatok az ókor végén széles körben ismert próféciák gyűjteménye, amelyeket Istentől ihletettnek tartott látnok asszonyok jövendöltek a 2–3. században. A Homérosz által használt hexameterben jegyezték le őket. Homályos jóslatok szövevénye királyságokról, népekről, városokról, uralkodókról.
A Szibüllák személyét rejtély övezi. Euripidész (†Kr. e. 406), Arisztophanész (†Kr. e. 386) és Platón (†Kr. e. 347) mindig csak a „Jósnőről” beszéltek, míg későbbi szerzők – például Marcus Terentius Varro (†Kr. e. 27) –, tízet neveznek meg: a perzsa, líbiai, delphoi-i, cimmeri, szamariai, hellespontoszi, phrygiai, tiburi és erüthreiai, valamint a cumeai Szibillákat. (A két utolsó azonos.) E két utóbbi örvendett a legnagyobb tiszteletnek Rómában. A pogány korban a Szibilláktól származó jóslatokat és előrejelzéseket gondosan gyűjtötték és féltve őrizték Jupiter főtemplomában és csak súlyos válságok idején kértek tanácsot belőlük.
A Kr. e. 2. századtól az Alexandriában élő hellenista zsidók kihasználva e pogány jóslatok nagy divatját és a kor vallási nézeteire gyakorolt hatásukat, a szibilliai jóslatokhoz hasonló verseket írtak zsidó hittanaik és tanításaik pogányok közötti terjesztésére. Ez a szokás a keresztény korban is folytatódott, és a 2–3. században a jóslatok egészen új csoportja alakult ki. Emiatt a Szibillai jóslatokat három csoportba oszthatjuk: eredetükre nézve lehetnek pogányok, zsidók vagy keresztények, bár néha nem könnyű eldönteni hovatartozásukat. E jóslatokat gyakran idézték a korai egyházatyák és keresztény írók, mint Szent Jusztinusz (†166), Antiochiai Szent Teofilosz (†183), Lactantius (†325 k.) és Szent Ágoston (†430), de a pogányság visszaszorításával a középkor végére elvesztették jelentőségüket.
Bibliai apokrifek A bibliai apokrifek (katolikus szóhasználattal apokrifek, protestáns szóhasználattal pszeudoepigrafák) a bibliai könyvekhez hasonló zsidó és keresztény iratok, amelyeket szerzőjük ugyan isteni kinyilatkoztatásként, szent iratként tárt a nyilvánosság elé, de mégsem szerepelnek a mai Biblia könyvei között. Héber Biblia (Ószövetség)
Újszövetség
Jegyzetek
Kapcsolódó cikkek Pszeudoepigráf Ószövetségi apokrifek Újszövetségi apokrifek Bibliai kánon Az Újszövetség kanonizációja A Biblia könyvei Deuterokanonikus könyvek
Kategória:Ezoterika Kategória:Vallási fogalmak