Iszik arany harcosa () vagy az isziki Aranyember egy i.e. 4–3. századi leletegyüttes, amelyet az 1970-es évek elején tártak fel az Iszik folyóvölgyben, egy vaskori kurgánban, a mai Iszik külvárosában, Almatitól körülbelül 60 kilométerre, Kazahsztánban.Айбын. Энциклопедия. / Бас ред. Б.Ө.Жақып. - Алматы: «Қазақ энциклопедиясы», 2011. - 880 бет.ISBN 9965-893-73-Х Fő eleme egy több ezer aranydísszel ékített öltözet és a hozzá tartozó fegyverek.
A megdöbbentő gazdagságú, több mint 4000 arany tárgyat tartalmazó, halomsír egy fiatal, igen magas rangú szaka harcos – herceg vagy hercegnő – holttestét őrizte. A ruha és a sírban talált tárgyak régészeti elemzése rendkívül értékes információkkal szolgált a Zsetiszu régióban élt szakák civilizációjáról, akikről úgy tartják, hogy a tágabb szkíta "The dress of Iranian-speaking Saka and Scythians is easily reconstructed on the basis of... numerous archaeological discoveries from the Ukraine to the Altai, particularly at Issyk in Kazakhstan... at Pazyryk... and Ak-Alakha" nomád konföderáció részei voltak.
A díszöltözetes harcos – az Aranyember – alakja Kazahsztán 1991-es függetlenné válása óta a kazak nemzeti kultúra szimbóluma.
Az Iszik kurgán leletei bélyegkép|100 px|Vadásztőr, Iszik kurgán 1969-ben véletlenül – egy útépítés során – találtak rá Kazahsztán déli részén, az Almati-régióban fekvő Iszik-völgyi temetkezőhelyre. Az egyedülálló régészeti komplexumot egy szovjet tudósokból álló kis csoport tárta fel az 1970-es évek elején Kemal Akisevich Akishev kazah régész vezetésével.
A temető észak-déli irányban három négyzetkilométeren terült el és összesen 40 halomsírt tartalmazott. A terület déli részén, egy hat méter magas és mintegy 60 méter átmérőjű halom alatt két sírkamra volt. A kurgán központi sírját már az ókorban kifosztották, de a rablók figyelmét elkerülte a domb oldalába rejtett kamra, amely tien-sani fenyőrönkökből készült. Hosszúsága 3,3 méter, szélessége 1,9 méter, magassága 1,5 méter volt és vaskarikákkal rögzített famennyezet borította.Қазақстанның киелі орындарының географиясы: Табиғат, археология, этнография және діни сәулет өнері нысандарының тізілімі / Жалпы редакциясын басқарған ҚР ҰҒА академигі Байтанаев Б.Ә. – Алматы: Ә.Х. Марғұлан атындағы Археология институты, 2017 – 1-шығарылым. – 904 б.
Az oldalkamrában talált tetem – a régészek korabeli leírása szerint – olyan volt, mintha aranypáncélt viselne. A talált személyt eleinte „Aranyruhás embernek” hívták, de fokozatosan elterjedt az „Aranyember” név, mivel megdöbbentő volt az aranyelemek bősége. A sírkamrában több mint négyezer aranytárgyat találtak, valamint 31 agyagból, fából és ezüstből készült edényt, ezüstkanalat, fakanalakat, továbbá 26 karneolból készült gyöngyöt. A régészek ezt megelőzően, még soha nem találtak ilyen gazdag temetkezési helyet Kazahsztán területén.
Az díszes ünnepi ruhába öltöztetett és teljesen felfegyverzett test a kamra bal oldalán, fejével nyugat felé, kinyújtott végtagokkal, háton feküdt egy aranyszegekkel borított szőnyegen. Jobb csípőjénél fa markolatú vaskard volt, ami egy aranypajzsokkal díszített övön lógott, a mellkasa és a bal karja között egy vas vadásztőr feküdt aranyrátétekkel díszített bőr tokban.
A tetem bal karjának könyökénél aranyhegyű nyíl hevert, a könyök fölött egy ostor, amelynek nyelére aranyszalagot tekertek, fölötte pedig egy selyemtáska, amiben bronz tükör és vörös festék volt.
A sír falánál élelmiszer tárolására szolgáló- és rituális edények voltak, közöttük egy feliratos ezüsttál és egy aranyozott bronztányér. Az agyag- és faedényeket külön-külön csoportokba rendezték: a kamra déli oldalára a fatálak kerültek, melléjük egy tányér és egy merőkanál; az agyagedények pedig a kamra szemközti falánál sorakoztak, kerámiatál, tányér és kanál sorrendben.
A halott felsőruházata egy rövid piros bőrkabátból és nadrágból állt. A felsőt teljes egészében aranydíszítések borítják, a mellkason, a szegélyen és a galléron pedig nagyobb, négyzetes foglalatban tigrisfejeket mintázó dekoráció van – a teljes kabátot mintegy háromezer aranyminta díszíti. A nadrág oldalára kívül-belül kis aranylemezeket varrtak. Díszes a csizmaszár, és a csizma varrásait is háromszög alakú aranyfólia borítja. A tetem 70 cm magas, kúp alakú fejdíszt viselt, amelyre különféle formájú és méretű aranylemezeket varrtak. A fejdísz mintegy 150 díszítőelemet tartalmaz, köztük több állatot ábrázoló motívumot – hegyi leopárdot, kecskebakot, argali juhot, lovakat és madarakat. A kalap elülső részét aranylevelekkel, nyilakkal és mitikus szárnyas lovakkal díszítették.АЛТАЙДАН КАСПИЙГЕ ДЕЙІН. ҚАЗАҚСТАННЫҢ ТАБИҒИ,ТАРИХИ ЖӘНЕ МӘДЕНИ ЕСКЕРТКІШТЕРІ МЕН КӨРНЕКТІОРЫНДАРЫНЫҢ АТЛАСЫ. 3 томдық. Алматы. 2011. 1 т.–584 б., карталар, суреттер. ,
Az isziki harcos ékszereket is viselt; egy spirál alakú abroncs-szerű nyakláncot, mindkét végén dombornyomott tigrisfejjel; ujjain két aranygyűrűt a koponya bal oldalán pedig egy jádedarabokkal díszített arany fülbevalót találtak.
Kazak nemzeti szimbólum Az isziki halomsírok, de különösen ez a leletegyüttes rendkívül értékes információkkal szolgált a területen egykor élt törzsek kultúrájáról, művészetéről, és vallásáról. Az öltözet stílusa, a temetkezés szertartásos jellege és tárgyai, maga az Aranyember – aki egy magasrangú törzsfőnök gyermeke és/vagy fiatal katonai vezető lehetett – egyértelmű bizonyítékai az i.e. 4–3. századi Zsetiszu régióban élt szakák fejlett civilizációjának.Акишев А. К. «Костюм „Золотого Человека“ и проблема катафрактария».
Kazahsztán 1991-es függetlenné válása után az Aranyember a szabadság szimbólumává vált, egyben a kazak nemzeti kulturális örökség megtestesítője lett. A harcos fejdíszét ékesítő szárnyas lovak Kazahsztán címerére kerültek a nemzetet összefogó jelképként.Акишев К. А., Акишев А. К. «Происхождение и семантика иссыкского головного убора». — («Археологические исследования в Казахстане». Алма-Ата, 1979. деген кітабінда.) A szárnyas leopárdon lovagló harcos szobra Kazahsztán több városát díszíti, köztük az Almati főterén álló Függetlenségi emlékművet.
A későbbi kazahsztáni régészeti feltárások eredményeként összesen öt hasonló leletet találtak: a második Aranyembert az Araltobe temetkezési halomban találták meg, a harmadikat Baigetobe mellett, a Shilik kurgánban, a negyediket Asztana közelében, az ötödik aranyleletes sírt és maradványokat pedig Terekti mellett a Taksai kurgánban.
Herceg vagy hercegnő? Évtizedekkel azután, hogy felfedezték Kazahsztán leghíresebb régészeti leletét az Aranyembert, egyre erősebb lett az a hipotézis, hogy az isziki sírdombról származó királyi személy akár nő is lehetett. Hiszen a férfinemhez tartozásra nincs százszázalékos bizonyíték.
A kutatókat annyira megdöbbentette a gazdag ékszerlelet, hogy nagyrészt figyelmen kívül hagyták az emberi maradványokat. A kutatócsoportban egyetlen antropológus volt, aki közvetlenül felfedezése után természetesen megvizsgálta a csontokat és megállapította, hogy az eltemetett személy 17-18 éves volt, a csontváz hossza a koponyától a sarokcsontig 165 cm, az alsó állkapocs viszonylag nagy méretű, ami nem jellemző a női nemre – ezen elsődleges vizuális jegyek alapján fiatal férfiként azonosította a tetemet.
A csontokat egy kartondobozba helyezték és egy törvényszéki orvosszakértői intézetbe küldték, amely dobozról gyakorlatilag megfeledkeztek. Csaknem 50 év után került elő „Az Aranyember, nyugodjon békében” feliratú doboz. A maradványokon olyan genetikai elemzést, amely megerősítette vagy cáfolta volna a tetem nemét soha nem végeztek.
Bár a régészek elsődleges elképzelése egyértelműen az volt, hogy a sír egy férfié, a fejdísz formája a hagyományos esküvői szertartásokon viselt menyasszonyi kalapokra emlékeztette a kazah régészeket. A nemzedékről nemzedékre átadott hozomány részét képező kazah menyasszonyi kalapokat, szintén érmékből öntött arany- és ezüstlapkák díszítik. Továbbá a dél-uráli sztyeppén feltárt harcosnők és papnők sírjaiban talált leletek nagyon hasonlítanak az Iszik kurgánban találtakhoz. Így nem lehet kizárni, hogy ez a személy valójában egy fiatal nő volt. A fülbevaló, valamint a sírban talált további tárgyak, köztük a tükör, karneol és fehér gyöngyök, kidolgozottabb ékszereknek tűnnek, mint amiket általában a férfi szaka harcosok viseltek.
A másik érv amellett, hogy a tetem nő lehetett az volt, hogy a kurgán mellékkamrájában találtak rá. Az ókorban magasrangú férfiakat nem temettek oldaltemetkezésbe, csak hercegnőket.
Mivel a csontok ismételt megtalálása után a teljes DNS-átírás elkészítése – a csontok rossz állapota miatt – már lehetetlen volt, a tudósok 2019-ben egy speciális időkapszulába zárták a maradványokat, hogy megakadályozzák a további bomlást, egyben remélve, hogy a technológiai fejlődés lehetővé teszi majd a jövő generációi számára, hogy több információt szerezzenek a rég meghalt harcosról.
További megjelenései
Fordítás
Jegyzetek
További irodalom Kazah enciklopédia / Főszerkesztő. B.O. Jacob. - Almati, 2011. - 880 oldal. ISBN 9965-893-73-Х Kazahsztán szent helyeinek földrajza: Természeti tárgyak, régészet, néprajz és vallási építészet tárgyainak nyilvántartása / Főszerkesztő: A Kazah Köztársaság Nemzeti Tudományos Akadémiájának akadémikusa Baitanaev B.A. – Almati: A.Kh. Margulan Régészeti Intézet, 2017 – 1. kiadás. – 904 p. Altajtól a Kaszpi-tengerig. Kazahsztán természeti, történelmi és kulturális műemlékeinek atlasza, 3 kötet, Almati, 2011. 1 köt.–584 p., térképek, illusztrációk. , Akishev A. K. "Aranyember öltözete és a kataphraktoszok problémája". Akishev K. A., Akishev A. K. "Az iszik fejdísz eredete és szemantikája". — ("Régészeti tanulmányok Kazahsztánban". Alma-Ata, 1979.)
Kategória:Kazak kultúra Kategória:Vaskori régészeti lelőhelyek