Az augusztusi frakcióincidens (8월 종파 사건), a hivatalos észak-koreai politikatörténetben a „második nehéz menetelés” Kim Ir Szen hatalomból való eltávolítására tett kísérlet volt a szovjet-koreai és a Jen'an frakció vezető észak-koreai személyiségei által, a Szovjetunió és Kína támogatásával, a Koreai Munkáspárt (KMP) 3. Központi Bizottságának 2. plenáris ülésén 1956-ban hasonlóan a kelet-európai kommunisták vezetők (Rákosi Mátyás, Bolesław Beirut, Valko Chervenkov stb.) eltávolításához. Kim eltávolítására tett kísérlet azonban kudarcot vallott, a résztvevőket letartóztatták, majd kivégezték. Ezzel a politikai győzelemmel Kim Ir Szen minden ellenzéket elfojtott a központi pártvezetésen belül és szovjet bábból önálló, leválthatatlan politikai tényező lett.

Előzmények Kim Ir Szen 1955 végén és 1956 elején, a Koreai Munkáspárt (SZKP) 3. kongresszusa előtt előzetes jeleket küldött arról, hogy fellép a Jenan és a szovjet frakciók ellen. A Szovjetunió Kommunista Pártjának 20. kongresszusa igazi bomba volt Nyikita Hruscsov titkos beszédével, amelyben elítélte Joszif Sztálint, és a desztálinizáció beiktatásával. A szovjet blokkban a hazai kommunista pártok kampányokat indítottak a személyi kultuszok ellen, és Kelet-Európa-szerte szovjet jóváhagyással(vagy elvárással) leváltották a Sztálinról mintázott bábfőtitkárokat (Rákosi Mátyás, Beirut stb.) ellenben a "saját jogon"hatalomra kerültekkel (Mao, Titó). Egyedül Romániában tartotta meg a hatalmát Gheorghiu-Dej.

Kim Ir Szen harca a szovjet párti frakciósok ellen Kim Ir Szen-t 1956 nyarán hat hétre Moszkvába hívta Hruscsov, aki Észak-Koreát az új politikájával akarta összhangba hozni. Kim Ir Szen távollétében Pak Csangok (a szovjet frakció új vezetője Ho Ka-i öngyilkossága után), Cso Csangik és a Jenan frakció más vezető tagjai tervet szőttek arra, hogy megtámadják Kim Ir Szent a Központi Bizottság következő plenáris ülésén, és kritizálják őt vezetési módszereinek „javítása” hiánya, személyi kultusz kialakítása, a „kollektív vezetés leninista elvének” eltorzítása, a „szocialista törvényesség eltorzítása”Lankov 2002, p. 90. (azaz önkényes letartóztatások és kivégzések alkalmazása)miatt. Kim Ir Szen Moszkvából való visszatérése után szerzett tudomást a tervről, és válaszul majdnem egy hónappal elhalasztotta a plenáris ülést. Amikor a plenáris ülés augusztus 30-án végre megnyílt, Cso Csang-ik beszédet mondott, amelyben támadta Kim Ir Szent, amiért a párt és az állam hatalmát a saját kezébe összpontosította, valamint bírálta az iparosítással kapcsolatos pártirányelvet, amely figyelmen kívül hagyta az észak-koreai nép körében elterjedt éhezést. Yun Kong-hum „rendőri rezsim” létrehozása miatt támadta Kim Ir Szennt. Kim Ir Szen támogatói kritizálták és leszidták a szónokokat, szinte hallhatatlanná téve őket, és tönkretéve a párttagok meggyőzésére való képességüket. Kim Ir Szen támogatói azzal vádolták az ellenzéket, hogy „pártellenes”, és Yun Kong-hum kizárását kezdeményezték a pártból. Kim Ir Szen válaszul semlegesítette a rá irányuló támadást azzal, hogy változásokat ígért és mérsékelte a rezsimet, de ezeket az ígéreteket soha nem tartotta be. A bizottság többsége Kim Ir Szen támogatására szavazott, és az ellenzék elnyomása után megszavazta Cso és Pak kizárását a Központi Bizottságból. A Jen'an frakció néhány vezetője Kínába menekült, hogy elkerülje az augusztusi plenáris ülést követő tisztogatásokat,Lankov 2002, p. 91. míg a szovjet és a Jen'an frakció támogatóit összegyűjtötték. Bár Kim Tu-bong, a Jen'an frakció vezetője és a Legfelsőbb Népi Gyűlés Állandó Bizottságának névleges elnöke nem vett részt közvetlenül a Kim Ir Szen elleni merényletben, végül 1958-ban kizárták, azzal vádolva, hogy ő volt az összeesküvés „fő szervezője”. Kim Tu-bong a hatalomból való eltávolítása után „eltűnt”, és valószínűleg vagy kivégezték, vagy börtönben halt meg.

1956 szeptemberében egy közös szovjet-kínai küldöttség Phenjanba utazott, hogy utasítsa Kim Ir Szent a tisztogatások beszüntetésére, és helyezze vissza hivatalába a Jen'an és a szovjet frakciók vezetőit. A Központi Bizottság 1956. szeptember 23-án tartott második plenáris ülésén hivatalosan kegyelmet adtak az augusztusi ellenzéki kísérlet vezetőinek, és rehabilitálták őket, de 1957-ben újraindultak a tisztogatások, és 1958-ra a Jen'an frakció megszűnt. Eközben a szovjet frakció tagjai, akiket fokozott zaklatás ért, úgy döntöttek, hogy sürgősen visszatérnek a Szovjetunióba. 1959-re a tisztogatások olyan pusztítóak voltak, hogy a Legfelsőbb Népi Gyűlés helyeinek több mint negyede betöltetlen maradt. Az év júliusában rendkívüli időközi választásokat kellett szervezni.Tertitskiy, Fyodor (19 September 2017). "1959: Secret elections in North Korea". Daily NK. Retrieved 30 November 2017

1961-re az egyetlen frakció, Kim Ir Szen saját gerillafrakciója maradt, valamint olyan új tagok, akik Kim Ir Szen vezetésével csatlakoztak a Népi Népi Párthoz (WPK), és hűségesek voltak hozzá. Az 1961-es Központi Bizottságban a Központi Bizottság összesen 68 tagú tagságából mindössze két szovjet, három Jen'an és három hazai tag maradt. Ezek a személyek személyesen hűségesek voltak Kim Ir Szenhez, és bizalmat élvezett bennük; azonban az 1960-as évek végére még ezeket a személyeket is szinte teljesen eltávolították.

A szovjet és a Jenani frakciók Kim Ir Szen megbuktatásának kudarcának egyik valószínű oka a párt 1950 óta csatlakozott fiatalabb tagjainak nacionalista nézete volt, miszerint ezeknek a frakcióknak a tagjai idegen hatalmak által befolyásolt „külföldiek”, míg Kim Ir Szent igazi koreainak tartották.

Kim Ir Szen életrajzírója, Dae-Sook Suh szerint: „[Kim Ir Szen] hosszú küzdelme a hatalom megszilárdításáért befejeződött... Már nem voltak olyan frakciók, amelyek megkérdőjelezhették volna a pozícióját, és most először nem tartózkodtak külföldi fegyveres erők Észak-Koreában”.Suh, Dae-sook (1988). Kim Il Sung: The North Korean Leader (1st ed.). Columbia University Press. ISBN 0231065736.

Következmények Kim Ir Szen már nem a Szovjetunió vagy Kína bábja volt, hanem önálló kommunista vezető, és elkezdte felszámolni a lehetséges maradék ellenzékét is, például a Kapszan frakciót.

Jegyzetek

Fordítás

Források

Szakirodalom

Kategória:Észak-Korea történelme Kategória:1956