Az alkotmányos monarchia ( monarchie constitutionnelle) a Francia Királyság egyik rövid időszakában volt Franciaország államformája, az első olyan monarchikus politikai rendszer az ország történetében, amely alapja tulajdonképpeni alkotmány volt. 1791. szeptember 3-tól 1792. szeptember 21-ig tartott a francia forradalom hosszabb időszakán belül.
Az alkotmányos monarchia létrejötte Az 1789 előtti Franciaország abszolút monarchia volt. A király kezében volt úgy a törvényhozó, mint a végrehajtó hatalom. Volt egy, a magyar Rendi országgyűléshez hasonlítható nem állandó intézmény is, amelyet a király összehívott, amikor szükségét látta, ha az ország nehéz helyzetbe került. A Rendi gyűlésben három rend volt képviselve: a római katolikus klérus, a nemesség és az ún. harmadik rend, azaz a többi társadalmi réteg, főleg a polgárság. Mindegyik tartományban a rendek külön-külön választották meg képviselőiket erre szánt gyűléseken. Az országos szinten összegyűlt Rendi gyűlés konzultatív szerepet töltött be a király mellett, és a képviselők kérelmeket nyújthattak be a királynak a választóik részéről. 1789 előtt Rendi gyűlés utoljára 1614-ben volt.
A francia forradalom akkor kezdődött, amikor 1789. május 5-re XVI. Lajos király kénytelen volt összehívni a Rendi gyűlést az ország válságos helyzete miatt. Június 17-én a harmadik rend képviselői és néhányan a másik két rend képviselői közül általuk Nemzetgyűlésnek nevezett testületet hoztak létre. Június 20-án ennek tagjai letették az ún. labdaházi esküt Versailles-ban arra, hogy nem válnak szét addig, amíg nem alkotják meg a királyság alkotmányát. Július 9-én a Nemzetgyűlés Alkotmányozó Nemzetgyűlésre változtatta meg elnevezését.Tulard 2014, 24–25. o.
Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés E Gyűlés tagjai különböző politikai irányzatú csoportokhoz tartoztak, melyek nem képviseltek tulajdonképpeni politikai pártokat. Ilyenek a 20. század elején kezdtek létrejönni Franciaországban,Duby et al. 2011, 951–952. o. viszont ezzel a Gyűléssel kapcsolatban jelentek meg a 21. században is használt „jobboldal”, „közép” és „baloldal” terminusok a politikai irányultságok legáltalánosabb jellemzésére, ugyanis így helyezkedtek el a csoportok a gyűlésteremben a Gyűlés elnökéhez viszonyítva.Tulard 1985, 7. o.
Mindegyik csoportnak megvoltak a kiemelkedő személyiségei, akik szónokokként érvényesültek. Jobboldalon többnyire egyházi emberekből és nemesekből álló csoport helyezkedett el. Ők felvilágosult abszolutizmus hívei voltak, amely megtartotta volna a régi társadalmi hierarchiát. Ezt a csoportot Cazalès báró és Jean-Sifrein Maury apát képviselte.Vovelle 1972, 234. o.
Monarchiens-nek nevezték a jobbközép irányultságú képviselőket, akik angol típusú monarchiát szerettek volna, kétkamarás parlamenttel. Szószólóik között voltak Jean-Joseph Mounier és Pierre-Victor Malouët.Tulard 2014, 40. o.
Balközépen az ún. „alkotmányosságiak” főalakja Mirabeau gróf volt. Mellette voltak többek között Talleyrand gróf és La Fayette márki. Ők egykamarás parlament hívei voltak, mivel attól tartottak, hogy egy felsőház léte az arisztokrácia újjáalakulásával járt volna.
Baloldalon a „hazafiak”-nak nevezettek legjelentősebb személyisége Antoine Barnave volt.Duby 211, 660. o.
Volt néhány szélsőbaloldali, „demokraták”-nak nevezett képviselő is, mint Maximilien de Robespierre és Grégoire apát.Vovelle 1972, 142. o.
Eleinte a Gyűlést nem ismerte el a király, de július 15-én, a Bastille bevételének másnapján személyesen ment el a Gyűléshez, hogy tudassa vele a zavargások megszüntetésére kivezérelt csapatok visszavonását és azt a szándékát, hogy visszaállítja a Jacques Necker vezette kormányt, melyet előzőleg visszahívott.Tulard 2014, 26. o. Ugyanakkor felszólította a Gyűlést, hogy vegye magára a rend helyreállítását.
A Gyűlés jogszabályokat kezdett elfogadni 1789. augusztus 4. kezdetével, amikor rendeletekkel eltörölte a hűbéri kiváltságokat, ami az ancien régime végét jelentette.Vovelle 1972, 132–133. o. Augusztus 26-án az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának megszavazása következett, amely a majdani alkotmány bevezetője lett.Vovelle 1972, 170. o. Az alkotmány első cikkelyeit 1789 szeptemberében szavazták meg.Tulard 2014, 33. o. Egy szeptember 11-én elfogadott cikkely értelmében a törvényeket a királynak kellett jóváhagynia, akinek vétójoga is volt, azaz két törvényhozási ciklus tartamára felfüggeszthette a törvények alkalmazását.Furet 1988, 55. o.
A Nemzetgyűlés megalakulása utáni politikai helyzet fejleményei nyomán megvalósult a népszuverenitás. Ezt a Gyűlés képviselte, amely a törvényhozó hatalommal rendelkezett, és ez különvált a végrehajtó hatalomtól, melyet a király gyakorolt. Az ő szerepe arra korlátozódott, hogy a törvényeknek alárendelt, a nemzet első köztisztviselője legyen.Antonetti 1994, 107. és 148. o.Vovelle 1972, 172. o. Ezek az elemek képezték a majdani alkotmányos monarchia csíráit.
Az 1791-es alkotmány A Gyűlés által kidolgozott alkotmány olyan elvekre alapult, mint a hatalmi ágak szétválasztása törvényhozóra, végrehajtóra és igazságszolgáltatásira, valamint a tulajdon mértéke adta állampolgári minőség. A törvények elfogadását cenzusos szavazással megválasztott Törvényhozó Nemzetgyűlés számára írta elő. Választójogot az ún. „aktív állampolgárok”-nak biztosított, azoknak a legalább 25 éves férfiaknak, akik legalább három munkanap értékével egyenlő adót fizettek. Helyi szinten ezeknek ún. „elsődleges gyűlések”-en kellett összeülniük, ahol száz-száz aktív állampolgárra egy-egy elektort választhattak meg. Ezeknek 150–200 munkanap értékének megfelelő jövedelemmel kellett rendelkezniük. Az elektoroknak a megyeszékhelyeken kellett összeülniük elektori gyűléseken, hogy megválasszák a Törvényhozó Nemzetgyűlés 745 tagját. Ezt nem oszlathatta fel a király.Tulard 2014, 41. o.
A végrehajtó hatalom egy örökletes uralkodóra hárult, aki a nemzet küldöttének szerepét és a „franciák királya” címet kapta, valamint „sérthetetlennek és szentnek” volt nyilvánítva. Neki kellett a külpolitikát irányítania és a törvényeket jóváhagynia, bár vétójogával felfüggeszthette a hatályba lépésüket. Neki jutott a miniszterek kinevezése és visszahívása, és ezek neki tartoztak felelősséggel. A miniszterek nem lehettek a Nemzetgyűlés tagjai is. A törvényhozási hatalom az aktív állampolgárok által megválasztott bírókat illette.Tulard 2014, 41–42. o.
Az alkotmány előírta az ország új közigazgatási-területi felosztását is 83 megyére, ezeket járásoknak megfelelő district-eknek nevezett egységekre, az utóbbiakat pedig kantonokra. Úgy a falusi, mint a városi helységeket közigazgatási szempontból „községek”-nek nevezte. A megyékben a végrehajtó hatalom egy nyolc tagú testületnek, a megyei szintű jogszabályok meghozása pedig egy 36 tagú tanácsnak jutott, melyet az elektori gyűlésnek kellett megválasztania. Az alkotmány előírta egy procureur général syndic című, a király képviseletét ellátó személy megválasztását is.Tulard 2014, 42–43. o.
Az alkotmányos monarchia időszaka bélyegkép|Az alkotmány kikiáltása 1791 szeptemberében
Az alkotmányos monarchia 1791. szeptember 3-án vette kezdetét az alkotmány kidolgozásának befejeztével. Szeptember 13-án a király elfogadta és másnap felesküdött rá.Tulard 2014, 39. o.
Politikai élet A törvényhozási választások néhány nappal az alkotmány befejezése előtt, augusztus 29-én kezdődtek és szeptember 5-én fejeződtek be.Tulard 1985, 87. o. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés szeptember 30-án oszlatta fel magát, a Törvényhozó Nemzetgyűlés pedig október 1-én kezdte meg tevékenységét.
Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés úgy határozott, hogy tagjai ne lehessenek törvényhozási képviselők. Az új képviselők kevéssel a forradalom kezdete után megalakult politikai klubok tagjai voltak. Ezek volt kolostorok épületeiben gyűléseztek és megtartották azon szerzetesrendek nevét, amelyeké a kolostorok voltak. Az összes képviselő királyságpárti volt, de már nem bíztak XVI. Lajosban, amióta ez június 20–21-én megpróbált kiszökni az országból, és visszahozták Varennes-en-Argonne-ból Párizsba. Mégis nem értettek egyet az iránta elfogadandó attitűdöt illetően. Ebben a gyűlésben a jobboldaliak a Feuillantinus klub tagjai voltak, akik a király jogainak szigorú betartásáért szálltak síkra. Ők a forradalmat befejezettnek tekintették. A baloldaliak, többségükben a Jakobinus klub tagjai még inkább korlátozni akarták a király hatalmát. Őket Jacques Pierre Brissot újságíró és Nicolas de Condorcet filozófus képviselte. A többi baloldali képviselő Gironde megyéből származott. Ők Madame Roland szalonjában gyűltek össze. Megyéjük nevéből származik a későbbi „girondisták” elnevezés. Szélsőbaloldaliak a Cordeliers klub meggyőződéses demokrata tagjai voltak. Középen a Marais-nak vagy „alkotmányosságiak”-nak nevezettek helyezkedtek el. Nekik nem volt meghatározott programjuk.Tulard 1985, 87–88. o.Vovelle 1972, 241. o. bélyegkép|1792-ben zajló Jakobinus klubgyűlést ábrázoló monarchista szatirikus metszet
A Gyűlésen kívül a politikai élet a klubokban is zajlott. Ezek első emberei a megszűnt Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjai voltak. A Jakobinus klubnak, melynek fő embere Robespierre volt, tagja volt 1791-ben. Eleinte a Alkotmányozó Nemzetgyűlés legtöbb baloldali képviselője volt tagja, de miután létrejött a Törvényhozó Nemzetgyűlés, befogadott irodalmárokat, ügyvédeket, gazdag polgárokat is. -nél több „népi társaság”-nak nevezett fiókja volt országszerte. Ez a klub monarchista volt, de ugyanakkor az általános választójog bevezetését követelte. Mivel tagjainak többsége szempontjából a király a rendszerhez való hozzáállása egyre gyanúsabb volt, 1792-re ez a klub a monarchia eltörlésének híve lett.Tulard 1985, 88–89. o.
A Feuillantinus klub tagjai a jakobinusokból kivált mérsékeltek voltak, és Barnave volt alkotmányozó állt az élükön. Fontos szerepe volt a Törvényhozó Nemzetgyűlés kezdetének idején, de hamar meghaladták befolyását.Tulard 1985, 89. o.
A Cordeliers klub, melyet Georges Jacques Danton ügyvéd alapított Emberi és Állampolgári Jogok Társasága néven szerényebb társadalmi helyzetű emberekből állt. Kispolgárok, boltosok és iparosok alkották, valamint néhány munkás. Neves tagjai Jean-Paul Marat és Camille Desmoulins újságírók voltak. Úgy a Jakobinus klub, mint a Feuillantinus klub ellenfele volt, a demokráciáért a legradikálisabban szállva síkra, és egyre inkább köztársaságpartiként nyilvánult meg.
1790 júniusa óta Párizs 48 forradalmi városrészre volt felosztva a régi negyedek helyett. Elsődleges választó gyűléseikkel és rendőrségi hatáskörrel is rendelkező bizottságaikkal a népszuverenitást képviselték. Petíciókat, beadványokat és határozatokat adtak ki.Furet 1988, 102. o.
XVI. Lajos az alkotmányt akarata ellenére fogadta el és szembeszállt a Törvényhozó Nemzetgyűléssel. Titokban az ez által bevezetett rendszer ellen volt még mindig és régi hatalma visszaállítása érdekében tevékenykedett. 1791 októberében–novemberében háromszor használta vétójogát, azaz nem hagyott jóvá törvényhozási rendeleteket. Az elsőt október 31-én szavazták meg. Ez felszólította az emigráns Provence grófját, a majdani XVIII. Lajost, hogy térjen vissza az országba, mert ha nem teszi, megfosztják a koronához való jogától.Tulard 1985, 94. o. A második, november 9-én elfogadott rendelet az összes emigráns ellenforradalmár visszatérését követelte két hónapon belül. Megfenyegették őket, hogy ellenkező esetben összeesküvés vádja alapján vagyonelkobzás és halálbüntetés vár rájuk. Ezt a rendeletet az indokolta, hogy a Rajna képezte határon emigránsokból álló hadsereg gyűlt össze.Tulard 2014, 46–47. o. A harmadik, november 29-i rendelet azokra a papokra vonatkozott, akik nem esküdtek fel az 1790. július 12-én az Alkotmányozó Nemzetgyűlés által elfogadott A klérus polgári alkotmányára, mely a papokat állami tisztviselőkké tette. Azzal fenyegette meg őket, hogy zendülőkké lesznek nyilvánítva, ha nem teszik le az esküt nyolc napon belül.Tulard 1985, 72 és 94. o.
Események