Prnjavor Veliki (), település Bosznia-Hercegovinában, a Szerb Köztársaság északi régiójában Doboj községben.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 14, közúton 22 km-re északnyugatra, a Krnjin régióban, az Ilova-folyó forrásvidékén, és a környező dombokon, 150-250 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/dr_8/drv_8.html Topografska karta Derventa 424-2-4
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb9037Bosnyák00Horvát55844Jugoszláv00Egyéb420Összesen69081
Története A területén található középkori eredetű alapfalak arra utalnak, hogy a település már a középkorban is templomos hely volt.
Augustin Miletić püspök 1813-as összeírása szerint a Derventa melletti Foča káplánságban többek között Prnjavor is szerepel, 15 katolikus házzal és 117 katolikussal, akik közül 76 felnőtt és 41 gyermek volt. 1855-ben Pernjavort 15 katolikus családdal és 137 katolikussal a fočai plébánia többi települése között tartották számon. 1864-ben Prnjavort 17 katolikus családdal és 131 katolikus lakossal említik a fočai plébánia települései között. 1877-ben, szintén a fočai plébánián, Prnjavorban 12 katolikus családot és 110 katolikus lakost jegyeztek fel. 1884-ben a fočai plébánián, Prnjavorban 121 katolikust számláltak.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Derventi járáshoz tartozó településnek 28 háztartása, 194 római katolikus és 16 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 40. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Doboji járáshoz tartozó községnek 506 lakosa volt, melyből 449 horvát római katolikus és 57 pravoszláv szerb volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 142. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. Az 1992-1995-ös háború alatt, 1992 második felében a szerb szélsőségesek lerombolták a plébániatemplomot és a plébániaházat, melyből így csak a falak maradtak meg, és az összes horvát katolikust kiűzték. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Doboj községhez került.
Nevezetességei Crkvište - a Foča-folyó feletti enyhén hullámos területen egy kisebb halom található, benne építőanyag maradványokkal. A helyiek megmunkált köveket is találtak itt habarcs kötőanyagban. Az alapfalak között egykori padlózat maradványait is megtalálták. A maradványok alapján középkori templomra következtettek, melyet a lelőhely elnevezése is alátámaszt.
Jegyzetek
További információk Doboj város hivatalos oldala
Kategória:A Doboji régió települései