Az UNESCO Világörökség Bizottsága a 2025. július 6–16. között Párizsban megtartott 47. ülésszakán az alábbi helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé: 250px Murujuga kultúrtáj Kulturális (I)(III)(V) Védett terület: 99 881ha, hivatkozás: A Murujuga kultúrtáj egy sziklás terület Ausztrália északnyugati részén, ami magában foglalja a Burrup-félszigetet, a Dampier-szigetcsoport 42 szigetét és a parthoz közeli tengeri területeket. A térség életét a szájhagyomány útján terjedő szabályok és narratívák összessége valamint a ngarda-ngarlik, a helyszín hagyományos tulajdonosainak és őrzőinek tartós jelenléte alakította ki és szabályozza a mai napig. A körülbelül 100 000 hektáron elterülő kultúrtájon a legkorábbi emberi jelenlét nyoma 50 000 éves. Murujuga a sziklarajzok sűrű koncentrációjáról híres, az évezredek során a vadászó-halászó-gyűjtögető közösségek több mint egymillió rajzot véstek a környező sziklafelületekre. A művészi és technikai tudást tükröző rajzok rajzok egyedi motívumokat jelenítenek meg. A ngarda-ngarlik a területet jelenleg is identitásuk szerves részének tekintik. 250px Bijagós-szigeteki bioszférarezervátum Természeti (IX)(X) Védett terület: 394 067,28 ha, puffer zóna: 636 836,19 ha, hivatkozás: A helyszínhez tartozó terület a Bijagós-szigetcsoport tengeri és árapály-övezeti környezetének legjobban megőrzött összefüggő part menti és tengeri ökoszisztémáiból áll. A Bijagós-szigetek az egyetlen olyan szigetcsoport az Atlanti-óceán afrikai partvidékén ami egy tölcsértorkolat része, és világszinten is kevés hozzá hasonló létezik. A terület gazdag növény- és állattársulásoknak ad otthont, köztük a veszélyeztetett kérgesteknősöknek, afrikai manátuszoknak, delfineknek, ezen kívül több mint 870 ezer költöző vízimadárnak. A helyszín Nyugat-Afrika második legfontosabb táplálkozóhelye és pihenési lehetősége mintegy 105 vándorló madárfaj részére. A terület változatos élőhelyei közé tartoznak a mangroveerdők, a mocsaras területek és az árapály-övezetek ahol ritka növényfajok, változatos tengerei életközösségek, különböző halpopulációk telepedtek meg, míg a Poilão-sziget a teknősök számára jelent fontos fészkelőhelyet. 250px Peruaçu-kanyon barlangjai Természeti (VII)(VIII) Védett terület:ha, puffer zóna:ha, hivatkozás: A Minas Gerais állam északi részén található világörökségi helyszín egy látványos karsztvidéki tájakkal, hatalmas barlangokkal és gazdag biodiverzitással rendelkező nemzeti park. Vízszintes elrendezésű barlangrendszerei karbonátos kőzetből alakultak ki, látványos cseppkőképződmények, beomlott dolinák, mészkőívek és földalatti folyók találhatók bennük. Eddig közel ötszáz barlangot vettek nyilvántartásba a területen. A São Francisco kratonon (ősföldön) kialakult tájon felismerhetőek a pliocén kor óta végbement jelentős éghajlati és geológiai változások. A park a Cerrado, a Caatinga és az Atlanti-erdő ökorégiók metszéspontjában helyezkedik el, több mint 2000 növény- és állatfajnak ad otthont, köztük számos veszélyeztetett élőlénynek. A területen 114 helyszínen folytattak régészeti feltárásokat, a lelőhelyeken a pleisztocén kortól való emberi megtelepedésre találtak bizonyítékokat. 250px Møni sziklák Természeti (VIII) Védett terület: 4 123 ha, puffer zóna: 3 628 ha, hivatkozás: A Møns Klint egy kivételes geológiai adottságokkal rendelkező mészkősziklákból álló partszakasz. A fehér sziklák nagy mészkőlemezekből állnak, amelyek az utolsó eljegesedési kor, a Weichsel-eljegesedés néven ismert időszak alatt tömörödtek össze. A meredek fehér sziklák teteje körülbelül százhúsz méterrel magasodik a tengerszint fölé, tetejüket bükkerdők borítják. A helyszín közel hat kilométer hosszú, egyedisége látványos keresztmetszetében rejlik, ahol a tenger hullámai és az erózió miatt láthatóan jól elkülönülnek egymástól a különböző rétegek. A folyamatosan formálódó területen számos növény- és állatfaj él, köztük tizennyolc orchideafaj, és az erózió következtében újabb és újabb fosszília lelőhelyek kerülnek elő. A Møns Klint területe évszázadok óta kiemelkedően fontos az itt élők számára, jelenleg a hat kilométer hosszú sziklafal és a szárazföld háromszáz méter széles sávja szoros védelem alatt áll. 250px Tegokcshon patak sziklarajzai Kulturális (I)(III) Védett terület: 43,69 ha, puffer zóna: 144,15 ha, hivatkozás: A koreai-félsziget déli partján található helyszín három kilométer hosszan nyúlik el a sziklákkal szegélyezett kanyargós patak mentén. A sziklákon látható rajzokat számtalan helyi generáció véste a felületekbe kő- illetve fémeszközökkel i. e. 5000 és az időszámításunk szerinti 9. század között. A vésetek állatokat, embereket, vadászjeleneteket, koncentrikus köröket, rombuszokat stb. ábrázolnak, a dinamikus alakok megjelenítésére a magas szintű realizmus jellemző. Mind a vízi, mind a szárazföldi állatok ábrázolása olyan részletes, hogy pontos fajuk is meghatározható. Különösen figyelemre méltó a kelet-ázsiai tengeri halászat egyik korai bizonyítéka, bálnák és vadászatuk megjelenítése. A képeken végigkövethető a folyamat melynek során a kelet-ázsiai partmenti vadászó-gyűjtögető népcsoportok áttértek az élelemtermelésre, majd elérték a korai államszervezet szintjét. 250px Faya paleo-kultúrtáj Kulturális (III)(IV) Védett terület: 29 085 ha, puffer zóna: 65 841 ha, hivatkozás: A Perzsa-öböl és az Arab-tenger között elhelyezkedő helyszínen a középső paleolitikum korától a neolitikumig (i. e. 210 000 - 6000) tartó emberi megtelepedés bizonyítékait tárták fel. A számos kultúrrétegből előkerülő leletek alapján rekonstruálható, hogy a vadászó-gyűjtögető majd később a pásztorkodó népcsoportok milyen módon alkalmazkodtak a szélsőséges klimatikus viszonyokhoz, ahol átlag húszezer évenként váltották egymást a száraz és nedves időszakok. Ezek a korai népcsoportok a szorosan vett létfenntartáson kívül kihasználták a térség geológiai adottságait és kitermelték a rendelkezésre álló nyersanyagokat. A különféle vízlelőhelyek, a hozzáférhető nyersanyagok és a biztonságos lakóhelyek meglétének rendkívüli kombinációja tette a Faya paleo-kultúrtájat az egyik legkorábban lakott sivatagi térséggé. 250px Kumgang hegy Vegyes (III)(VII) Védett terület: 19 827,86 ha, puffer zóna: 70 349,6 ha, hivatkozás: A Kumgang-hegy egy régóta kiemelkedő fontosságú kivételes természeti szépségű hely, majdnem fehér gránitcsúcsairól, mély völgyeiről, vízeséseiről és közel 1600 méter magasra emelkedő érintetlen ökoszisztémáiról ismert. Az időjárás állandó változása - a köd, az eső, a napsütés és a felhők - fokozza a hely drámai hatását. Ez a szent hegy a helyi buddhizmus kulcsfontosságú helyszíne, hagyományai az 5. századig nyúlnak vissza. A kultúrtáj jellegzetes elemei az ősi remetelakok, a templomok, a sztúpák és a kőfaragványok, közülük sok a régebben Külső és Belső Kumgang területnek hívott régióban található. A legrégebbi fennmaradt templomok a 6. századból valók és a koreai buddhista, a környezeti viszonyokhoz alkalmazkodó hegyi építészet legrégebbi emlékei közé tartoznak. A buddhista gyakorlat évszázadainak kivételes tanúbizonyságaként három templom ma is működik és korábban a térség jelentős zarándokhely volt. 250px Carnac megalitikus lelőhelyei Kulturális (I)(IV) Védett terület: 16,6 ha, puffer zóna: 98 ha, hivatkozás: A carnaci kősorokat i. e. 40. század körül emelték Franciaországban, Bretagne-ban, a mai Carnac közelében. Bretagne területén számos történelem előtti időkből származó menhir, kőkör és kősor maradt fenn. Ezek közül a legjelentősebb a Carnac melletti három nagy mező: Le Menec két körbezárt területtel és tizenegy kősorral, a Kermario mező két megalit sírral és Kerlescan egy körbezárt területtel és tizenhárom kősorral. Az utóbbihoz északon egy Petit Menec nevű kisebb mező tartozik nyolc kősorral, amelyek bár többször megszakadnak, egészen a Chrac folyóig követhetők. A kermariói kősor a nyári napforduló napfelkeltéjének irányát adja meg, a kerlescani a tavaszi napéjegyenlőségét. A la menec-i kősor egy közbenső napkelteiránynak, a május hatodikainak és az augusztus nyolcadikainak felel meg. Ebből következik, hogy a kősorok csillagászati megfigyelések alapján emelt építményeknek tekinthetők. Egyes elméletek szerint a kőkörök bekerítettségük miatt elzárt, szent területként funkcionáltak, míg a kősorok voltak a hozzájuk vezető szent utak, amelyeken feltehetően ünnepi menetek vonultak. 250px Minószi palotaközpontok Kulturális (II)(III)(IV)(VI) Védett terület: 29,51 ha, puffer zóna: 1 568,92 ha, hivatkozás: A helyszínhez hat, Kréta szigetén található, i. e. 1900 és i. e. 1100 közé datálható minószi palotaközpont romjai tartoznak. Knósszosz, Phaisztosz, Mália, Zakrosz, Zominthosz, Küdonia a szigeten szétszórva, különböző természeti és Küdonia esetében modern városi környezetben találhatók. A palotaközpontok közigazgatási, gazdasági és vallási központokként funkcionáltak, kialakításukkor fejlett építészeti megoldásokat alkalmaztak, belső falfelületeik egy részét freskókkal díszítették. A hat központ sok közös vonást mutat, de egyedi jellegzetességekkel is rendelkeznek és a minószi civilizáció különböző szakaszaiban keletkeztek. Feltárásuk során korai írásrendszerek, tengeren túli kereskedelmi kapcsolatok, kulturális hatások bizonyítékai kerültek elő. A palotakomplexumok a minósziak társadalmi struktúrájának összetettségét és a mediterrán történelemre gyakorolt tartós hatását tükrözik. 250px A marátha katonai építészet emlékei Mahárástrában Kulturális (IV)(VI) Védett terület: 1 577,63 ha, puffer zóna: 96 500,43 ha, hivatkozás: A helyszín tizenkét jelentős marátha erődből áll, amik közül tizenegy Mahárástra államban egy pedig Tamil Náduban található. A 17. és a 19. század eleje között kialakított erődök hálózata a Marátha uralkodók előrelátásának volt köszönhető, akik az épületegyütteseket nemcsak katonai és védelmi struktúrákként, hanem a közösségek adminisztratív, geopolitikai és társadalmi alkotóelemeiként is alkalmazták. Az erődöket stratégiailag fontos helyeken építették fel, tengerpartokon illetve hegyvidékeken és egy olyan komplex rendszert alkottak, ami biztosította a marátha katonai dominanciát, a kereskedelmi útvonalak védelmét és a területi ellenőrzést. Fő jelentőségük látványos építészeti megoldásai mellett abban rejlik, hogy egységes védelmi rendszerbe foglalták a Kónkan-part és a Dekkán-fennsík egyes területeit. 250px A Horramábád völgy történelem előtti helyszínei Kulturális (III) Védett terület: 394,46 ha, puffer zóna: 7028,28 ha, hivatkozás: A Horramabad-völgy őskori helyszíneihez egy vízben, növény- és állatvilágban gazdag keskeny ökológiai folyosón belül található öt barlang és egy sziklamenedék tartozik. A középső és felső paleolitikum idejéből előkerült leletek alapján az emberi megtelepedés legkorábbi időpontja 63 000 évvel ezelőttre tehető a területen. A moustérien és a baradosti kultúrákhoz köthető lelőhelyeken talált emlékek segítenek rekonstruálni az emberi evolúció és az Afrikából Eurázsiába való vándorlás folyamatát. Az itt talált dísztárgyak és fejlett kőeszközök rávilágítanak a korai emberek kognitív és technológiai fejlődésére a Zagrosz-hegységben. A területen eddig viszonylag kevés tervszerű feltárást végeztek, így feltételezhető, hogy a későbbi ásatások során is jelentős eredményeket érnek el az egykor itt élők életmódjának és fejlődésének megismerésében.