Hajós Zoltán György magyar származású amerikai szerves kémikus, a Hajos–Parrish–Edee–Sauer–Wiechert-reakció társfelfedezője, az organokatalízis egyik korai úttörője.
Élete Hajós Zoltán 1926-ban született Budapesten. Vegyészmérnöki diplomáját 1947-ben szerezte a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd 1950-ben doktorált Zoltán Csűrös professzor irányítása alatt. 1948 és 1957 között a Budapesti Műszaki Egyetem Szerves Kémia Tanszékén dolgozott, előadóként és adjunktusként. Az 1956-os forradalom után az Egyesült Államokba emigrált, ahol tudományos pályáját folytatta.
1957 és 1960 között a Princeton Egyetemen kutatóként dolgozott, majd a Hoffmann–La Roche vállalatnál folytatta munkáját. Később oktatott a Vermonti Egyetemen, valamint a Torontói Egyetem intézményeiben is.
1975-től a Johnson & Johnson kutatólaboratóriumában dolgozott egészen 1990-es nyugdíjba vonulásáig.
Nevét elsősorban a Hajos–Parrish–Edee–Sauer–Wiechert-reakció révén ismerik, amely az organokatalízis egyik első ismert példája, és az (S)-prolint használja aszimmetrikus katalizátorként. Ez a reakció jelentős hatással volt a szteroidkémia és az enantiomerszelektív szintézis fejlődésére.
Díjak és elismerések Budapesti Műszaki Egyetem Vasoklevele (2013) Budapesti Műszaki Egyetem Rubinoklevele (2017) Budapesti Műszaki Egyetem Platinaoklevele (2022)
Publikációk
Öröksége Hajós munkássága hozzájárult az organokatalízis modern szemléletének kialakulásához, a 2021-es kémiai Nobel-díj kapcsán Benjamin List is utalt a Hajos–Parrish-reakció fontosságára.
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar kémikusok Kategória:1926-ban született személyek Kategória:2022-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Amerikai tudósok