Škarić (), település Bosznia-Hercegovinában, Šamac községben, a Szerb Köztársaság északi régiójában.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 45, közúton 63 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 4 km-re délre, a Szávamenti-síkságon, 88 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Slavonski Brod 375-4-4
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb283270Bosnyák00Horvát110Jugoszláv141Egyéb04Összesen298285
Története A siljevaci lelőhelyen, egy kiszáradt folyómeder mellett talált római kerámiák arra utalnak, hogy Škarić déli részén már a római korban is település állt.
Škarić falut „Scar” néven már megtaláljuk egy 1718-ban készített osztrák térképen is. Domaljevac, Jurin Brod és Škarić falvak ugyanis 1718 és 1739 között a Habsburg Birodalom részei voltak. A mai Šamac község területén élő ortodox szerbek eleinte a crkvinai templomba jártak, temetőjük pedig Škarićban volt. Az árukat lovakon szállították arra a helyre, ahol ma Šamac városa található, és ahol 1863-ig csak egy komp és egy ház volt. 1863-ban a török hatóságok úgy döntöttek, hogy véglegesen betelepítik a mai Šamac városközpontjának számító területet szerb menekültekkel. A városrendezési terv kidolgozását, az építést és a felügyeletet francia mérnökökre bízták. A franciák egy olyan várost terveztek, amelynek utcái derékszögben keresztezték egymást, egyidejűleg ásattak egy új csatornát - a Zhandrakot (állítólag egy francia mérnök nevezte el Jeanne d’Arc-ról) – amely ma is átszeli Škarić falut.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település Šamac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei Siljevac – római kori település nyomai. A leletek főként ókori kerámiákból állnak.
Jegyzetek
Források Nikša Nezirović: Šamac község monográfiája, Šamac, 2011.
További információk Šamac község hivatalos oldala
Kategória:A Doboji régió települései