bélyegkép|Az 1822-ben talált rostocki madárlelet kimutatta, hogy a madarak télen inkább vándorolnak, mintsem hibernálnak vagy alakot változtatnak. A Pfeilstorch (németül „nyíl gólya”,többes számban Pfeilstörche) egy fehér gólya, amelyet nyíl vagy lándzsa sebesített meg afrikai telelőhelyén, és a lövedékkel a testében tért vissza Európába. 2003-ban körülbelül 25 Pfeilstorch-ot dokumentáltak Németországban.

Az első és leghíresebb Pfeilstorch egy fehér gólya volt, amelyet 1822-ben találtak a németországi a Klütz városa melletti Bothmer-kastély parkjában, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Nyakában egy 75 centiméter hosszú lándzsát hordott magával, amely Közép-Afrikából származott. A példányt később kitömték, és ma a Rostocki Egyetem állattani gyűjteményében látható. Ezért Rostocker Pfeilstorch néven emlegetik.

Ez a Pfeilstorch döntő jelentőségű volt az európai madarak vándorlásának megértésében. Mielőtt a vándorlás jelenségét megértették volna, az emberek nehezen tudták megmagyarázni a fehér gólya és a fecskefélékhez hasonló madarak hirtelen, évente ismétlődő eltűnését. A vándorlás mellett egyes akkori elméletek szerint ezek a madarak más fajokká, egerekké változtak, vagy télen víz alatt hibernáltak, és ezeket az elméleteket még a korabeli zoológusok is terjesztették. Különösen a rostocki Pfeilstorch bizonyította, hogy a madarak nagy távolságokat repülnek a telelőhelyeikre.

Ernst Schüz számos madarat dokumentált, amelyekbe nyilak szúródtak: egy Abdim-gólyát Tanganyikában, egy kígyászölyvet Magyarországon, egy darázsölyvet Finnországban és egy barna kányát. Emellett hattyúkról és pehelyrécékről is beszámolt, amelyekbe inuit nyilak szúródtak. 1969-ben megjegyezte, hogy a nyilakkal átlyuggatott madarak észlelései visszaszorultak, mert az íjakat és nyilakat „sajnálatos módon” a tűzfegyverek váltották fel.

Fordítás

Jegyzetek

Kategória:Német kifejezések Kategória:Ornitológia Kategória:Etológia