bélyegkép|jobbra|260px|Csánki Dezső–Kogutowicz Manó: Magyarország Mátyás király halálakor A Jászkun kerület 1279-ben alakult ki, a területére betelepített jászok és kunok önálló közigazgatási egységeként. Kiváltságuk értelmében közvetlenül a király alá tartoztak, főispánjuk és bírájuk pedig a nádor. 1514-ben az adómentességük megszűnt a Dózsa-féle felkelés támogatása miatt, majd 1655-ben ismét visszakapták. 1791-től követküldési jogot kapott az Országgyűlésbe. A Jászkun kerület végleg az 1876-os megyerendezéssel szűnt meg. A középkori székek A 13. században a Kárpát-medencébe érkező jász és kun népcsoportok kollektív kiváltságokat kaptak. Katonai kötelezettséggel rendelkeztek az uralkodó felé, cserébe nem voltak adókötelesek és a vármegyerendszertől független önálló igazgatással rendelkezhettek, ezek lettek a székek.bélyegkép|Jász és kun székek a 15. században|középre
A kun székek a magyarországi kunok autonóm, a királyi vármegyerendszertől független közigazgatási egységei voltak. A szék a szászok és székelyek székeihez hasonlóan bírói széket jelent. A székek élén a kapitányok álltak. A rendszer nyilvánvalóan a régebbi kun nemzetségek alapján jött létre, a nemzetségfők válhattak a székek kapitányaivá, de erre csak egy szék, a Halas-szék esetén van megnyugtató forrásadat. A székekről először a 15. században hallunk, de valószínűleg a 14. században alakulhattak ki. Összesen hat székről van tudomásunk:
Halas-szék – a Kiskunság területén Halas mezőváros (Kiskunhalas) központtal alakult ki a Csertán nemzetség területén, de több nemzetség jelenléte is kimutatható. A nemzetség fejének, Köncsög ispánnak 1366-ban Halason volt a szállása. 1418-ban még a nemzetség nevével jelzik a széket (de sede Chortyan), de 1451-től ugyanitt a Halas-széket találjuk. Szentelt-szék – 1424-ből van rá adat, Csanád-megyében, Óbéba (ma Románia) és Halászmorotva (ma Tiszahegyes része, Szerbia) között, Kór nemzetség területén alakult ki. Kolbáz-szék – 1440-től vannak rá adatok, a Nagykunságban Kolbázszállás központtal valószínűleg az Olás nemzetség szállásterületét foglalta magában, de több nemzetség jelenléte is kimutatható. Kecskemét-szék – nemzetségi eredete bizonytalan, de valószínűleg az Iloncsuk nemzetség az eredete, 1465-ben a kiskunsági Kecskemét mint a királynéi kunok bírói székének központja szerepel. Kara-szék – nemzetségi eredete bizonytalan, központja a kiskunsági Karaszállás. Mizse-szék – 1469-ben szerepel, feltehetően a szálláskapitány Misse család birtokain alakult ki a szék. Hantos-szék – nemzetségi eredete ismeretlen, Fejér vármegye dunántúli részén volt, valószínűleg egyetlen kun birtokos család birtokában a 14. században.
A török korban két szék, a Hantos-szék és a Szentelt-szék eltűnt az elnéptelenedés és az elvándorlás miatt. A hat majd négy kun székhez társult az egyetlen jász szék: Berény-szék – Berény (Jászberény) székhellyel
A jászkun székek összessége felelt meg egy vármegyének, élén a nádorral, majd később a jászkun főkapitánnyal. A székek a szolgabírói járások megfelelői voltak. A székeken belül a kunok ágakba tömörültek, ezek egy szálláson telepedtek le, ami a falu megfelelője volt.
A jászkun redemptio
bélyegkép|289x289px|Mária Terézia 1745. május 6-án kelt diplomája|balrajobbra|260px|thumb|Ábrázolás az első katonai felmérésenA török háborúk alatt sok kun elvándorolt, például hajdúk lettek. Régi területükre a török kiűzése után más népcsoportok is költöztek, mindez elősegítette a kunok beolvadását. Az utolsó kun nyelvű szövegek a reformáció idejéből ismertek. A Habsburg uralkodók a népesség megváltozására hivatkozva érvénytelennek tekintették a kiváltságokat és újszerzeményi területnek tekintették. A felszabadító háborúk jelentős terhet jelentettek a Habsburg kincstár számára, ezt az új területből befolyó összeggel próbálták kiegyenlíteni, ennek részként 1702-ben I. Lipót császár az egész jászkun kerületet eladta a Német Lovagrendnek. A szabadságjogok visszaszerzése érdekében mozgalom indult, ami 1745-ben az ún. jászkun redemptióhoz, azaz megváltáshoz vezetett. Ennek eredményeképpen a korábbi jász és kun területek visszanyerték autonómiájukat és ismét maguk szervezhették saját belső viszonyrendszereiket. A korábbi sok szék helyett ekkor már csak három kerület jött létre a Nagykun Kerület (latinul Cumania Major), a Kiskun Kerület (lat. Cumania Minor) és a Jász Kerület (lat. Jazigia). Ezen három kerület szoros kapcsolatban állt egymással, közös közigazgatási egységet alkottak és összefoglaló néven Jászkun Hármas Kerület néven szoktak rájuk hivatkozni.
A Hármas Kerület balra|bélyegkép|257x257px|Az egykori Jászkun Hármas Kerület Székháza, Jászberény A terület a redemptio után visszanyert függetlenségét, szabadparaszti birtokszerkezetét többnyire megtartotta, eltekintve egy rövid időszaktól. Ezen rövid időszak II. Józsefhez és az ő közigazgatási reformjaihoz kötődik, melynek részeként 1785-ben az összevont Hármas Kerületet a Pesti Kerülethez csatolták, majd az 1787-es vármegyerendezésekor Pest vármegyéhez csatolták a területeket. Mindez azonban nem volt tartós és önálló törvényhatóságát 1790-ben helyreállították, sőt 1791-ben országgyűlési követküldési jogot is nyert a Kerület.
A Jászkun Kerület országos főhatósága a helytartótanács, legfőbb bírája a nádor volt. A középszintű irányítási és felügyeletei szerve a Jászkun Kerület településeinek közös közgyűlése (Generalis Congregatio) volt. A közös közgyűlés egyenrangú volt a vármegyékkel, közötte és a települések között köztes jogszolgálati hatóságként működtek a Jász, a Kiskun, és a Nagykun Kerületek közgyűlései.
Az egyházigazgatásában minden kerületbeli helység kegyúri joggal bírt. 1839-es népességi statisztika szerint a Jász Kerületben az összes népesség 91,91%-a római katolikus volt, a Kiskun Kerületben közel egyensúlyban a két felekezet, a római katolikusok aránya 55,29%, a Nagykun Kerületben viszont 85,03% református mellett csupán 14,75% római katolikus élt. A Jászság és a Nagykunság az Egri egyházmegyéhez, míg a Kiskunság a Váci egyházmegyéhez tartozott.
A Jászkun Kerület jogi különállása az 1876-os közigazgatási reformmal szűnt meg, ekkor betagolták a szomszédos vármegyékbe. Az 1876: 33. törvénycikk létrehozta Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét, ezekbe a megyékbe Dorozsma kivételével a Jászkun Kerület községeit és rendezett tanácsú városait beolvasztotta. A Jász Kerület és a Nagykun Kerület Jász-Nagykun-Szolnok megye része lett, a Kiskun Kerület, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyébe, Dorozsma nagyközség pedig Csongrád megyébe került.Jász-Nagykun-Szolnok vármegye kialakulása., vfek.vfmk.hu
Jegyzetek
Források Magyarország 1873. évi helységnévtára Magyarország 1877. évi helységnévtára 1876. évi XXXIII. törvénycikk (némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről) 1877. évi I. törvénycikk (némely törvényhatóságok véglegesen megállapított területének az 1876. évi XXXIII. tc. rendelkezése folytán törvénybe iktatásáról)
Irodalom A jászkun autonómia. Dél-alföldi évszázadok 22. Szeged, 2005 A jászkun kerület igazgatása 1745-1876. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995 Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun kerület helységeinek közigazgatási szervezete. Cumania 10. Kecskemét, 1987 Kiss József: Helyhatósági bíráskodás a jászkun kerületben az 1730-40-es években. Cumania 12. Kecskemét, 1990 Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun kerület betagolódása Magyarország polgári tulajdon- és jogrendszerében. Cumania 20. Kecskemét, 2004 Kürti László: Lajosmizse, falu, puszta, község, város. I-II. köt. Lajosmizse, 2019 Herendi József: A jászkun-kerületek a függetlenségi harcz alatt 1848- és 1849-ben. Czegléd, 1901. Online
Kategória:Magyarország különleges közigazgatási egységei Kategória:Jászság Kategória:Kunok