Edward York 2. hercege, Rutland 1. grófja és Cambridge grófja, az angol királyi család tagja volt a Plantagenêt-házból. III. Eduárd unokájaként fontos szerepet játszott az angol politikában II: Richárd, IV. Henrik és V. Henrik uralkodása alatt. Számos magas tisztséget viselt, köztük Anglia admirálisa, az angol flotta főparancsnoka és az angol hadak főfelügyelője. 1415-ben az agincourt-i csatában esett el, ő volt a legmagasabb rangú angol áldozat. Nevéhez fűződik a The Master of Game című, a középkori vadászatot bemutató mű angol fordítása, valamint a fotheringhayi alapítvány létrehozása. Örökös nélkül halt meg, így címei és birtokai a York-ház más ágaiba szálltak, ami közvetetten hozzájárult a későbbi rózsák háborújához.
Edwardot kortársai gyakran Edward of Norwich néven emlegették, nem születési helye miatt, hanem mert korai pályafutásában birtokai és tisztségei révén Norwich városához kötődött. A középkori Angliában bevett szokás volt, hogy a királyi család tagjait földrajzi megjelöléssel különböztették meg (például „of Lancaster” vagy „of Gloucester”). Edward esetében ez a Norwichhoz kapcsolódó cím rögzült a krónikákban. Csak 1402-ben, apja halála után vette fel a York hercege címet, addig leginkább „Edward of Norwich” néven volt ismert.
Származás és ifjúság Edward 1373-ban született a hertfordshire-i Kings Langleyben. Apja Edmund of Langley, York 1. hercege volt, ötödik fia, anyja pedig Kasztíliai Izabella, aki I. Péter kasztíliai király lánya volt. Így Edward egyszerre angol királyi és kasztíliai királyi vérvonalat örökölt. koronázásakor 1377-ben, alig négyévesen lovaggá ütötték , majd 1387-ben a Térdszalagrend lovagja lett. Ifjúkorát nagyrészt a királyi udvarban töltötte, neveltetése a középkori arisztokrácia szokásait követte: lovagi, katonai és udvari ismereteket szerzett.
II. Richárd uralkodása alatt Családi kapcsolata miatt folyamatosan címeket nyert, kinevezéseket kaptt. 1390. február 25-én a király Rutland grófjává tette, 1391. március 22-én az északi flotta admirálisa lett, ugyanazon év novemberétől pedig az egész angol flotta főadmirálisa. 1392-ben a királyi tanács tagja lett, 1394–1395-ben elkísérte Richárdot írországi hadjáratára; ekkor (oklevél nélkül fennmaradt adománnyal) a Cork grófja címet is viselte, a „Rutland” valamint „Cork” megszólítást élete végéig használta. A késő 1390-es években számos stratégiai hivatalt halmoztak rá: a Cinque Ports őre és Dover várának parancsnoka (1396), a Csatorna-szigetek felügyelője (1396), a Tower parancsnoka (1397), a Southampton környéki királyi erdő, a New Forest őre és főbírája (1397), Wight-sziget ura, az ott álló Carisbrooke várnagya (1397). Diplomataként Franciaországba és a pfalzi választófejedelemnél járt.
1397. július 11-én letartóztatta Gloucester hercegét, másnap Edward megkapta Anglia Constable of England hivatalát, azaz a király után ő lett a második katonai parancsnok. Tagja volt annak a nyolctagú bizottságban részt vett Gloucester, Warwick és Arundel felségárulási vád alá helyezésében. A három főúr elítélése után jelentős részt kapott az elkobzott javaiból. Az év szeptember 29-én pedig Aumale (Albemarle) hercegévé emelték. Később azzal vádolták, hogy embereit Gloucester calaisi meggyilkolásának segítésére küldte, amit tagadott.
A következő évben főellenőr volt a Henry Bolingbroke (a későbbi IV. Henrik) és Norfolk hercege közötti, végül meghiúsult párviadalnak. A nyugati határvidék őre tisztséget is elnyerte. A potenciális trónörökös Roger Mortimer birtokainak kiskorúság alatti kezelőjévé tette az uralkodó, ahogy őt nevezte meg Genti János lancasteri herceg bizonyos javai fölött rendelkezésre jogosítottnak is. Mindez Richárd utolsó éveinek kiemelt kegyencei státuszát jelezte. 1399 májusában elkísérte a királyt Írországba.
IV. Henrik uralkodása alatt 1399 nyarán II. Richárd Írországban tartózkodott, amikor Henry Bolingbroke, Lancaster hercege partra szállt Angliában. Edward ekkor már Richárd megbízásából a királyi hadsereg főparancsnoka volt, de hamar átállt Bolingbroke oldalára. Az új uralkodó, trónra lépése után – 1399. szeptember – Edward elveszítette az Aumale hercegi címet és az Anglia főparancsnoki tisztségét, de megtarthatta Rutland grófságát és többi birtokát.
Az új király bizalmát is sikerült részben elnyernie: 1400 és 1402 között Wales kormányzója és Aquitania királyi helytartója volt, s diplomáciai feladatokat is kapott. Apja, Edmund of Langley 1402. augusztus 1-jén meghalt, így Edward örökölte a York hercege címet, és ettől kezdve York szerepelt az angol politikában.
1405-ben Edward neve belekeveredett az ún. Mortimer–Percy–Glyndŵr összeesküvésbe, amely Anglia felosztását tervezte a walesi lázadó Owain Glyndŵr, a száműzött Mortimer-örökösök (ahol birtokkezelői megbízása volt) és a Percy család között. A terv szerint York hercege is szerepet kapott volna, ám bizonyítékok híján csak gyanúsított maradt. azonban többé nem bízott benne, előbb Pevensey kastélyában, majd a Towerben tartotta fogva, amíg hűségét újra meg nem eskette. Néhány év múltán visszanyerte királyi kegyét, és ismét fontos hivatalokkal bízták meg, de politikai súlya a trónbiztonság érdekében korlátozott maradt.
Edward 1411-ben alapítványt tett a ma észak-northamptonshire-i fotheringhayi kolostor és kollégium létrehozására, amely a York-ház egyik legfontosabb temetkezőhelyévé vált. 1412-ben bátyja, Thomas of Lancaster, Clarence hercege franciaországi hadjáratában is részt vett, bár a vállalkozás katonai sikert nem hozott.
V. Henrik uralkodása alatt 1413-as halála után Edwardot az új király, V. Henrik diplomáciai küldetéssel bízta meg, dolgozott az uralkodó és a francia Valois Katalinnal tervezett házasság előkészítése. 1415-ben, közvetlenül Agincourt előtt, testvére, Richard, Cambridge grófja részt vett a Southampton-összeesküvésben, de Edwardot ebbe nem keverték bele.
1415-ben franciaországi hadjáratához csatlakozott, a jobb szárny parancsnokaként szolgált az angol seregben. Már a Harfleur ostroma előtt elkészítette végrendeletét, amelyben rendelkezett birtokairól és alapítványairól. Október 25-én, az agincourt-i csatában ő volt a legmagasabb rangú angol áldozat, vagy a tömegtől összenyomva fulladt meg, vagy halálos sebet kapott a harcban. Halála különösen nagy veszteségnek számított, mivel a York-ház feje volt, és nem maradt utána törvényes gyermek. Edwardot a család fotheringhayi alapítványában temették el, síremlékét jóval később, I. Erzsébet angol királynő idején állították fel.
Magánélete Edward ifjúkorában, 1381-ben eljegyezték Beatrix portugál infánsnővel, I. Ferdinánd portugál király lányával, de a házasság rövid idő után meghiúsult. 1398 körül feleségül vette Philippa de Mohun özvegyet, aki korábban Arundel grófnéja volt. Házasságukból nem született gyermek, így Edward halálával a York-ház vezetése unokaöccsére, Richardra, Cambridge gróf fiára szállt, aki később York lett és kulcsszerepet játszott a rózsák háborújában.
Öröksége és megítélése Edward, York 2. hercege pályafutását végigkísérte az ingadozás: kegyenceként emelkedett fel, majd trónra lépésekor gyorsan alkalmazkodott az új hatalomhoz. Számos méltóságot viselt, köztük az angol flotta főadmirálisi és az angol főkonstábli tisztséget, de neve rendre politikai intrikákhoz és összeesküvésekhez kapcsolódott. Kulturális öröksége is jelentős: az ő nevéhez fűződik a fotheringhay-i kollégium alapítása, valamint a The Master of Game című, a középkori vadászatot bemutató francia mű angol fordítása. Halála az agincourt-i csatában, örökös nélkül, a York-ház örökösödési válságát idézte elő, amely évtizedekkel később a rózsák háborújához vezetett.
Hivatkozások
Fordítás
További információk
Kategória:Az 1370-es években született személyek Kategória:1415-ben elhunyt személyek Kategória:York-ház Kategória:York hercegei Kategória:Albemarle hercegei
Kategória:Rutland grófjai Kategória:Cambridge grófjai Kategória:A Térdszalagrend lovagjai Kategória:Csatában elesett angol katonák Kategória:Brit haditengerészek