Donászy Kálmán, születési nevén Dunszt Kálmán (Szeged vagy Kecskemét, 1897. április 16. – Budapest, 1985. július 11.) Aranytoll-díjas magyar újságíró, irodalmár, műkritikus, költő és kisgazdapárti politikus. A Délmagyarország alapító szerkesztője, a Szegedi Filharmonikus Egyesület főtitkára, valamint nemzetgyűlési képviselő és földművelésügyi miniszteri tanácsos. Janikovszky Éva nevelőapja.

Élete és pályafutása Polgári családból származott; szüleinek Dunszt Józsefnek és P. Kovách Máriának Kecskeméten vendéglőjük volt. Jogot végzett, de emellett zeneszerzést is tanult. 1915-ben került a Kecskeméti Naplóhoz, majd 1918-ban a Borsszem Jankó című szatirikus lapnál dolgozott.

Ismeretségbe került Révai Józseffel, Kassák Lajossal és a Ma című folyóirattal, tagja lett a Galilei Körnek is. A Tanácsköztársaság idején a kecskeméti helyi pártszervezet sajtópropaganda osztályán dolgozott. A kommün bukása idején Szolnokon, a Vörös Hadsereg kötelékében szolgált.

Ezt követően Szegedre költözött, ahol kezdetben a Délmagyarország, majd a Szegedi Napló munkatársa lett, főként színi- és zenekritikákat írt. Kapcsolatban állt az ún. szegedi baloldali egyetemista fiatalok mozgalmával. 1942-ig a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédő Iroda szegedi telepének igazgatójaként dolgozott, emellett a helyi filharmóniai társaság főtitkára is volt.

1944 novemberében alapító szerkesztője lett az első demokratikus koalíciós lapnak, a Délmagyarországnak. 1944. december 16-án a szegedi népgyűlésen beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává. 1944 decemberétől 1946 nyaráig a Szegedi Nemzeti Bizottság elnöke volt, és december 4-étől az Írók, Újságírók és Művészek Szabad Szervezetének elnökeként is tevékenykedett.

1945 júniusától tagja lett a szegedi törvényhatósági bizottságnak, kulturális tanácsnok, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége dél-magyarországi kerületi tagozatának elnöke volt. 1944 decemberében belépett a Független Kisgazdapártba, ahol a helyi szervezet egyik vezetője lett. 1945 júliusától ügyvezető alelnök, majd az elnöki tanács tagja, augusztus 20-tól pedig az FKGP Országos Intéző Bizottságának tagja lett. Baloldali beállítottsága miatt az 1945. évi választásokon mellőzték.

1948. november 9-én Budapestre költözött, miután a Földművelésügyi Minisztériumban miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1950-ben indokolatlanul nyugdíjazták, ezután visszatért az újságíráshoz. 1956 után a Magyar Rádió munkatársa lett: dolgozott a Falurádiónak és a Rádiólexikon szerkesztésében is.

Díjai és elismerései

Aranytoll-életműdíj (1983) Munka Érdemend (bronz fokozat) (1964) Szocialista Magyarországért érdemrend (1985)

Források

Népszabadság, 1985. július 18. Magyar Nemzet, 1985. július 18. Gulyás: Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939–2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. 19 db. INA: Az 1944. évi december hó 21-re Debrecenben összegyűlt, majd később Budapestre összehívott Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja (1944. december 21. – 1945. november 9.) Főszerk. Vida István. Bp., Magyar Országgyűlés, 1994. 597 o. RÚL: Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996–. 16 db. ÚMÉL: Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I–VI. köt. (2001–2007). ÚMIL: Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000.

Jegyzetek

Kategória:1897-ben született személyek Kategória:1985-ben elhunyt személyek Kategória:Aranytoll díjasok Kategória:Szocialista realista írók, költők Kategória:Kecskemétiek Kategória:Szegediek Kategória:Magyar zeneszerzők Kategória:Irodalmárok Kategória:Műkritikusok Kategória:Zenekritikusok Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Magyar rádiósok, televíziósok Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A Délmagyarország vezetői, újságírói