Załmen Gradowski vagy Chaim Załmen Gradowski eredetileg Suwałkiból származott, lengyel zsidó fogoly volt az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban a megszállt Lengyelországban történt holokauszt idején, aki titkos naplót vezetett.

1942. november 2-án őt is, akárcsak az összes Łunnában és a szomszédos városokban élő zsidót, a Kiełbasin átmeneti táborba (Transitlager vagy Sammellager) deportálták. December 5-én őt és a város összes zsidó lakóját (körülbelül 1500 főt) erőszakkal a Kiełbasin átmeneti táborból a lengyelországi Łosośna-ba hajtották, ahol felszálltak egy – mint később megtudta – Auschwitzba tartó vonatra. A vonat december 8-án reggel érkezett meg Auschwitz-Birkenauba. Az auschwitz-birkenaui „szelekció” után családtagjait, valamint a transzporton lévő összes nőt és gyermeket, és a férfiak többségét azonnal gázkamrába küldték és meggyilkolták. Röviddel ezután Gradowskit és a transzportból több más, a „szelekciót” túlélő személyt krematóriumokban dolgoztatták a Sonderkommando rabszolgamunkás egységének tagjaiként.

Élete Załmen Gradowski Sarah és Shmuel Gradowski gyermekeként született, aki rabbinak készült és kántorként dolgozott. Két testvérével, Moyshl-lel és Avrom-Eberrel a łomżai jesivát látogatták; két testvére egy suwałkii jesivában tanított, míg Załmen apja ruhaboltjában dolgozott. Az ottani jó könyvtáraknak és az irodalmi szövegek zsidó közösségben folytatott megvitatásának köszönhetően intenzíven hódolhatott irodalom iránti érdeklődésének. Gradowski a háború kitörése előtt élénk párbeszédet folytatott az irodalomról a jiddis íróval, David Sfarddal, felesége sógorával és a család egyetlen túlélőjével, és Sfard úgy emlékezett Gradowskira, mint aki írói pályáról álmodott. Gradowski volt a testvérek közül a politikailag legelkötelezettebb, aki korán érdeklődött a cionizmus iránt.

Az 1930-as évek elején feleségül vette Sonja Sara Złotojabłkót Łunna városából, ahová majd azután menekültek, hogy a német Wehrmacht 1939 szeptember elején elfoglalta Suwałkit. 1941 nyarán a Wehrmacht elfoglalta Łunnát, ahol novemberben gettót hoztak létre, amelyben Gradowski a Zsidó Tanács tagja volt, amely az egészségügyi és higiéniai kérdésekért felelt. Pontosan egy évvel később a régió összes gettólakóját a Grodnó melletti Kiełbasin koncentrációs táborba vitték, ahol Gradowski orvosként dolgozott a grodnói gettóban.

1942 decemberében Gradowskit vonattal deportálták Auschwitz-Birkenauba, ahol a deportáltak többségét azonnal meggyilkolták – beleértve az összes családtagját is. Először a Sonderkommandóhoz osztották be az I. és II. gázbunkerbe, majd a krematóriumba.

Titkos napló Hogy tanúságot tegyen a jövő generációi számára, Gradowski titkos naplót írt jiddis nyelven, amelyben leírta életét és a tábort. Gradowski szövegeit Auschwitz-Birkenauban írta, ahol a tábor felszabadítása után megtalálták őket. Jegyzetfüzetét időkapszulaként ásta el a táborban. Ebben részletesen leírta a birkenaui megsemmisítési folyamatot. Ő volt az egyik kulcsfigura az auschwitzi Sonderkommando földalatti szervezetében, ahol az 1944. október 7-i felkelés során meggyilkolták.

A naplóból vett idézetet epigrammaként használják a 2015-ös KL – A History of the Nazi Concentration Camps (KL: A náci koncentrációs táborok története) című könyvhöz: „Lásson a világ legalább egy cseppet, egy töredékét ennek a tragikus világnak, amelyben éltünk.” Egy másik emlékezetes részletben ezt írta: „Csak egy kis részét osztom meg veletek annak, ami a birkenaui-auschwitzi pokolban történt. Rajtatok a sor, hogy megértsétek a valóságot. Ezen kívül is sokat írtam már. Biztos vagyok benne, hogy rábukkantok ezekre a maradványokra, és belőlük képet alkothattok arról, hogyan ölték meg népünket... Ily módon remélem, hogy halhatatlanná tehetem azoknak a drága, szeretett neveit, akikért ebben a pillanatban még egy könnycseppet sem tudok hullatni! Mert a halál poklában élek, ahol lehetetlen felmérni a nagy veszteségeimet.”

A könyv bevezetőjében halhatatlanná teszi családját és utolsó kívánságát, hogy ne merüljenek feledésbe. Meggyilkolt családja tagjai közé tartozott édesanyja (Sarah), nővére (Libe), húga (Esther Rokhl), felesége (Sonia), apja és sógora (Raphael és Wolf). Családjának minden megnevezett tagját elgázosították, mert „alkalmatlannak” tartották őket. Apját, két testvérét és egy másik nővérét is elvitték, és nem tudta, mi történt velük. Mindegyikükről írt naplója bevezetőjében.

Magyarul megjelent

Jegyzetek

Fordítás

További információk

Kategória:1910-ben született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Lengyel írók Kategória:Jiddis irodalom Kategória:Az auschwitzi koncentrációs tábor foglyai Kategória:A holokauszt lengyel áldozatai