Likoviczi Horváth Farkas (Székes, 1829. június 14. – Gödöllő, 1903. április 13.) Budapest főmérnöke.
Életútja Apja Horváth Dániel református lelkész, anyja Wiski Sára. A marosvásárhelyi református kollégiumban tanult, ahol Bolyai Farkastól tanulta a matematikát és fizikát, és aki a gyakorlati mértanba is bevezette. A szabadságharcban előbb mint nemzetőr, később mint honvéd főágyús szolgált, és több ütközetben vett részt; az utolsók egyikén az oroszok ellen, fogságba esett, de 24 óra múlva szabadon engedték. Azután a szolgabiróságnál volt alkalmazva, ahol megtanult németül. Az országos kataszter felállítása alkalmával 1851-ben belépett kataszteri mérnöknek, hol a felügyelőségnél mint revidens is működött. 1855-ben nyolc havi szabadságot nyervén, megtakarított pénzén a budai József-ipariskolában, óradíj mellett, a tanárok magánelőadásait hallgatta a gyakorlati mértanból, magas építészetből, az út-, vasút-, víz- és hídépítészetbőIl, és ezen tantárgyakból vizsgát is tett. A kataszter nyolcadik évét már Pest megyében szolgálta. A katasztertől kilépve, mint magánmérnök működött. Ezután az 1860. alkotmányos korszakig Kecskemét főmérnöke volt, 1867-ig pedig Sopron város uradalmának úrbéri rendezésével foglalkozott. Az új alkotmányos korszakban a Jászkun kerület választotta meg mérnökének, központi működéssel Jászberényben.
1870. szeptember 27-én Pest város szolgálatába lépett; a közgyűlés által az újonnan szervezett katasztralis mérnöki állásra választották meg, és ugyanazon évben a József műegyetemen földmérői oklevelet nyert. 1881-ben küldöttként részt vett a velencei nemzetközi földrajzi kongresszus kiállításán. 1881-ben mint a főváros kiállítási irodájának műszaki vezetője, a kiállítást rendezte, és továbbra is fő- és székvárosi mérnökként működött. Alkotásai közül említést érdemel az ezredéves kiállításra épült székesfővárosi pavilion.
Cikkei a Jász-Kunságban (1868. A földrengés, Nőnöveldéink vizsgái, A haladók és maradók, 1869. Jászberényi artézi kút és több vezér-, természettudományi és társadalmi cikk); a Mudrony Soma gazdasági lapjában (1870. A szabadalmak eltörlése); 1871-74-ben több felolvasást tartott a mérnök- és építész-egyletben, a Közlönyben (1877. A főváros telek-és házszámozási rendszere); a Budapest és környéke (Bpest, 1879. III. kötetében: A főváros műszaki helyirata 101 lap.)
Munkái
A tenger világa. Honi és külföldi kútfők után. 1. füzet. Kirándulás a tengerre. Számos válogatott képpel. Pest, 1867. (A munka öt füzetre volt tervezve, de csak az első füzete jelent meg.) Egy szó Pest város csatornázásáról. Pest, 1872. A szobafűtés elmélete. Budapest, 1875. (Különnyomat a M. Mérnök- és Építész-egylet Közlönyéből.) Értekezés az árnyékszék rendszerek felett. Budapest, 1876.
Szerkesztette a Jász-Kunság című hetilapot 1868. január 5-től 1869. december 26-ig Jászberényben.
Források
Nagy idők tanúja, Budapesti Hírlap, 1903. április 15.
Kategória:1829-ben született személyek Kategória:1903-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar mérnökök