A Ray of Light című dal az amerikai énekesnő Madonna 1998. április 27-én megjelent második kimásolt kislemeze hetedik Ray of Light című stúdióalbumáról. A dal szerepelt a 2001-es GHV2 című válogatásalbumon, valamint a "Celebration" 2009-es, és a 2022-es Finaly Enough Love: 50 Number One című válogatáslemezeken is. A dalt William Orbit, Clive Maldoon, Dave Curtiss és Christine Leach írta, a produceri munkálatokat Orbit és Madonna végezte. A dal alapjait Curtiss Maldoon "Sepheryn" című szerzeményéből származik, mely tele van techno, trance, eurodance és diszkó elemekkel. A "Ray of Light" egy fő szintetizátorhangból áll, amely az elsődleges hangjegyen oszcillál, és egy elektromos gitár riff is kíséri. A dal szövegét tekintve a szabadság témájáról szól:
A dal pozitív kritikai elismerést kapott a zenekritikusoktól, a klubbarát, és elektronikus hangzás miatt, valamint a dalszövegért, az "érzelmi melegségért". A dalt három Grammy-díjra is jelölték, mint az "Év lemeze", a "Legjobb táncfelvétel" és a "Legjobb rövid videóklip" kategóriában. Az utolsó kettő díját a 41. Grammy-díjátadón nyerte el. A "Ray of Light" az amerikai Billboard Hot 100-as listán az 5. helyen debütált, és végzett, mellyel Madonna eddigi legnagyobb debütálása lett a listán. Emellett szintén az 1. helyet érte el a Hot Dance Club Songs listán. Nemzetközi szinten a dal Kanadában, Finnországban, az Egyesült Királyság kislemezlistájára került fel, és Top 5-ös helyezett lett. Németországban, Horvátországban, Görögországban, Skóciában, és Spanyolországban pedig az 1. helyen végzett.
A "Ray of Light" klipjét Jonas Åkerlund rendezte, amely a világ különböző városaiból származó video montázsokat mutat be, Madonna pedig előttük énekli a dalt. A videót a kritikusok is elismerték, és Grammy-díjat is kapott a legjobb rövid videóklip kategóriában, valamint öt díjat nyert az 1998-as MTV Video Music Awards díjátadón. Később Stefano Salvati azzal vádolta, hogy plagizálta a "Non é Mai Stato Subito" című dal videóklipjének koncepcióját, amelyet Madonna rendezett Biagio Antonacci számára még 1994-ben. A dalt Madonna négy koncertturnéján adták elő, a legutóbbi a Celebration Tour (2023-24) volt. A dalt számos előadó feldolgozta, és a popkultúra számos elemében szerepelt, mint például a FOX Glee című műsorában, valamint különböző reklámkampányokban is.
Előzmények és megjelenés
1996 óta Madonna számos életre szóló élményt szerzett. Többek között lánya, Lourdes Leon születését, a keleti miszticizmus, és a kabbala iránti érdeklődést, Eva Perón szerepét az 1996-os Evita című musical filmadaptációjában. Egy évvel később, 1997 nyarán elkezdett dolgozni hetedik stúdióalbumán, a Ray of Light címűn. Madonna dalokat írt William Orbittal, Patrick Leonarddal, Rick Nowels-szel, és Babyface-val is dolgozott. Az album tükrözte az énekesnő megváltozott életszemléletét is. Carol Benson író megjegyezte, hogy ez egy "mélyen spirituális tánclemez", amelynek lényege Madonna karrierjét, útján és az évek során felvett számos identitásában rejlik. Az anyaság érzelmileg meglágyította az énekesnőt, ami a dalokban is tükröződött. Elkezdett olyan gondolatokról beszélni, és olyan szavakat használt, amelyek még és személyes gondolatokat sugalltak, ahelyett, hogy a szokásos táncparketten komponált himnikus dallamokat használta volna.
Madonna elsősorban Orbittal együtt dolgozott, miután Guy Oseary, a Maverick kiadó partnere felhívta Orbitot, és javasolta neki, hogy küldjön el néhány dalt az énekesnőnek. A hanganyag egy DAT hangszalagon volt, köztük rajta volt a „Ray of Light” is. A kazetta a Curtiss Maldoon angol folkzenei duó (Dave Curtiss és Clive Maldoon) „Sepheryn” című 1972-es dalát is tartalmazta, melyen a „Ray of Light” is alapszik. 1996-ban az angol énekesnő, és dalszerző Christine Leach, Maldoon unokahúga felvette a dal saját változatát. Leach azt mondta, hogy mindig is szerette a duó munkásságát, és a "Sepheeryn" volt a kedvence. Egy ideig dolgozott Orbittal, és felvett egy demót a "Seprehín"-ből egy olyan dallamra, amelyen Leach dolgozott. Később Leach átírta a refrént és néhány részletet eltávolított az eredeti dalból. Miután Madonna meghallotta a dalt, megtetszett neki, és átdolgozta a dalszöveget, hogy megalkossa a "Ray of Light"-ot.
A dal az album 2. kislemezeként jelent meg 1998. április 27-én az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Államokban a kislemez 1998. június 23-án került forgalomba, a dal videóklipjének 40.000 példányával együtt. Curtiss nem tudott arról, hogy Madonna a "Sepheryn't "Ray of Light" -ként vette fel, és akkor hallotta először a rádióban. Nem hitte el, és eleinte kissé bosszankodott, de örült, amikor megtudta, hogy a jogdíjak 15%-át megkapja, mivel dalszerzőként szerepelt. Madonna a jogdíjak 30 százalékát kapta meg, további 15%-ot Maldoon hagyatéka kapott. A fennmaradó részt pedig Madonna lemezkiadója a Warner kapta meg. Az énekes így nyilatkozott a dalról: "Teljesen elszabadult az irányítás. Az eredeti verzió jóval több mint 10 perc hosszú. Teljesen önfeledt volt, de imádtam. Szívszorító volt kezelhető hosszúságúra vágni". Az eredeti változat a Veronica Electronica albumon is szerepelt volna, de végül nem jelent meg. Curtiss egy 2017 januárjában a The Australiannak adott interjúban megerősítette, hogy felvette a "Sepheryn" kortárs jazz verzióját.
Felvételek és összetétel
A "Ray of Light" című dalt az album többi dalával együtt a kaliforniai North Hollywoodban találhat Larrabee North Stúdióban vették fel 1997 közepén. A masterelést Ted Jensen végezte a New York-i Sterling Stúdióban. A DAT kazetta tartalmazta a dalfelvételek fő részeit, valamint az előzetes demófelvételeket is, melyeket Madonna New York-i házban, valamint a Hit Factory Stúdióban rögzítettek, ahol Madonna először énekelte el a dalt. Az album nagy részéhez hasonlóan a "Ray of Light" szintetizátorhangjait is egy Roland Juno 106-on játszották fel. Madonna és Orbit korábban dobosként játszottak Los Angelesben, de nem sikerült a felvétel, így felvették a kapcsolatot Fergus Gerranddal, aki Londonban dobmintákat játszott le neki. Orbit betáplálta őket a munkaállomásába, és manuálisan vágta meg őket, ahelyett, hogy automatikus szerkesztőszoftvert, például ReCycle-t használt volna.
A "Ray of Light" egy elektronikus táncdal, amely Acid house stílusjegyeket hordoz magában. Lucy O' Brien életrajzíró, aki Madonna: Like an Icon című konyvében is írt, szerinte Orbit egyfajta szenzoros atmoszférát teremtett a dalban, amelyben Madonna elmélyíti tánczenei gyökereit és az elektronikusabb hangzás felé fordul. A Musicnotes weboldal által közzétett kották szerint a dal normál ütemű, mérsékelten gyors, percenként 126 BPM ütemű. A dal B♭ dúr hangnemben íródott, Madonna énekhangja a dalban 2 oktávot és 1 félhangot ölel fel B♭3-tól B5-ig, az éles magas hangot pedig a dal vége felé a „feel” szónál övezi. A „Ray of Light” alapvető akkordmenete B♭–E♭–B–E–B♭.
A dal egy elektromos gitárriff-fel kezdődik, amely az angol alternatív rockzenekar, az Oasis zenéjéhez hasonlítható. AZ akkordok harmonizálnak egymással, 22 másodpercig folytatódnak. Ezután elkezdődik a techno dallam, amely egy fő szintetizátorhangból áll, amely az elsődleges hangon aszcillál, az EQ pedig a basszus és a magas hangok között mozog. A "nyugtalan" ütemet egy rock ihlette akkordriff kíséri. Madonna hangmagassága ennél a dalnál magasabb, mint az album többi számánál. A felvétel során Orbit a "Ray of Light"-ot egy félhanggal magasabban tartotta az énekesnő határánál, ami feszültséget okozott az énekben. "Madonna frusztrált volt, amikor a felvételeket készítettük, de azt akartam, hogy a maximális hang jöjjön ki, melyet nem lehet megjátszani, és hallani lehet a felvételen is". – emlékezett vissza Orbit. Az utolsó refrén előtt ismét egy szintetizátor szóló hallatszik, amely az 1970-es évekbeli progresszív rock lemezre emlékeztet.
A dal szövege lendületes, és összhangban van a zenével. Madonna szerint a versszakok misztikus pillantást vetnek az univerzumra, és arra, hogy milyen kicsik vagyunk hozzá képest. A dalszöveggel a "csodálat2 érzését akarja megragadni, mintha valaki most nyitotta volna ki a szemét, és látta volna meg először a világot. Az NME-nek Madonna tovább pontosította, hogy a dalszöveg azt az érzést közvetíti, hogy kicsik vagyunk a hatalmas univerzumhoz képest. Arról is beszélt, hogy a hétköznapi élet mennyivel gyorsabban telik, mint a száguldó fény, de az ember kiléphet ebből az utazásból, és kívülálló szemszögéből láthatja önmagát.
Kritikák bélyegkép|200px|jobra|Madonna, táncosai körében, a "Ray of Light" című számot adja elő a Confessions turné során (2006)
A "Ray of Light" elismerést kapott a zenekritikusoktól. Az album egészéről Stephen Thomas Erlewine az AllMusic kritikusa nyilatkozatában "örvénylőnek" nevezte a dalt. A maxi CD kislemezről szóló kritikában Liana Jonas egy "elképesztően jó klubdalnak" és hangzásában progresszív, mégis hallgatóbarát dalnak nevezte a szerzeményt. Dicsérte Madonna énekhangját is, egy "klubdíva és egy mennyei istennő" hangzásához hasonlítva. A címadó dal egy újabb, oda nem illően szép gitárarpeggióból dübörgő rave himnusszá vált, . írta Stuart Maconie a Ray of Light Q kritikájában.
Larry Flick a Billboard munkatársa Madonna legjobb formájának nevezte a dalt. "Spirituálisan feltöltött, gyakran költői dalnak" nevezve azt. Különösen a rugalmas énekhangot, és Madonna előadóművészként való fejlődését említette. A British Music Week a hét kislemezének nevezte a dalt, majd hozzátette: "Madonna remek formában van, és ez a briliáns, himnikus, kiemelkedő táncszám [...] további megerősítése annak, hogy az anyaság és a tapasztalat csak táplálta kreatív ambícióit és kereskedelmi bölcsességét". Rob Sheffield, a Rolling Stone munkatársa az album egészéről írt kritikájában, és azt írta, hogy olyan dalok mellett, mint a "Swim" és a "Drowned World/Substitute For Love" Madonna "pozitívan vad" hangzásúvá vált a "Ray of Light"-ban. Sal Cinquemani a Slant magazintól a dalt egy "ünnepi őrület"-nek nevezte, és megjegyezte Madonna lelkesedését a dalban. Madonna második válogatásalbumáról, a GHV2-ről Cinquemani ezt írta:
A "Ray of Light" ünnepi és technikai őrületben találta az énekesnőt. Akár spirituális, akár hangzásbeli megvilágosodásról volt szó, az eufóniája félreérthetetlen volt. Az Orbit féle analóg szintetizátorokból és elektromos gitárszólóiból álló ciklusai tökéletesen kiegészítették Madonna újonnan edzett hangszálainak rugalmasságát. A Deeper and Deeper óta nem ért el ilyen szédítő magasságokat.
A Sputnikmusic egyik kritikusa a Ray of Light című albumról a hallgatnivalók közé sorolta a dalt. O'Brien a dalt "eksztatikus himnusznak az éghez" nevezte. Az A.V. Club munkatársa, Stephen Thomson megjegyezte, hogy a "felpörgetett címadó dal minden bizonnyal sikert érdemel". A Baltimore Sun munkatársa, J.D. Considine megjegyezte, hogy Madonna "újonnan talált ereje különösen az olyan lüktető, ritmusvezérelt számokban mutatkozik meg, mint a "Ray of Light", ahol magabiztosan, a regiszter tetején a zsúfoltan perkoláló refrénben, majd lélegzetelállítóan suttog a rövid "álomszerű hídon". David Browne az Entertainment Weekly-nek írt kritikájában "szirénszerű techno-csillámgolyónak" minősítette a dalt. Az Idolator munkatársa Stephen Sears elmagyarázta, hogy Madonna énekhangja az egész albumon "átalakulás" volt, beleértve a dalt is, hogy a "Ray of Light" a diszkó mennyországába emelkedjen. Madonna maga adja a tökéletes hangokat néhány tökéletes pillanatban: a hosszan tartó, spirális módon, ahogy 3:27-nél jajveszékel "yeaa-ea-ears", vagy ahogyan az énekhangja kicsúszik az irányítás alól 4:14-nél, amit Orbit őrült gitárjátéka is párosít. Madonna 60. születésnapjának tiszteletére a The Guardian újságírója, Jude Rodgers az egyik legörömtelibb elektronikus pop kislemezének nevezte a dalt.
Kereskedelmi sikerek bélyegkép|200px|balra|Madonna előadja a "Ray of Light"-ot a Drowned Turnén 2001-ben.