Ar-Rádi Abbászida kalifa 934-től haláláig.
Élete Al-Muktadir abbászida kalifa fia. Nagybátyja, Al-Káhir 934-es trónfosztása után jutott a hatalomra. Őt tartják az úgynevezett középső Abbászida-korszak utolsó kalifájának, aki eleinte még némi befolyást gyakorolt a kormányzásra. Ennek ellenére a hatalmi harcok a hivatalokért és a jövedelmező pozíciókért továbbra is folytatódtak a bagdadi kalifai udvarban. A bizonytalan helyzetet sok helytartó kihasználta: megtagadták az adófizetést a kalifa felé, és igyekeztek függetlenséget kivívni. Ar-Rādī Ibn Muqlát nevezte ki vezírévé.
A kalifátus növekvő gyengesége akkor is nyilvánvalóvá vált, amikor 935-ben sikertelenül próbálták alávetni a moszuli Hamdánidákat. Ugyanebben az évben el kellett ismerni Muhammad ibn Tugdzs al-Ihsíd hatalmát is, mint Egyiptom helytartójáét az Ihsídidák családjából.
Miután 936-ban fokozódtak a lázongások Bagdad lakossága és a hadsereg között, Ar-Rádi a polgári és katonai hatalom teljességét Ibn Rāʾiq tábornokra ruházta át. Bár Ibn Rāʾiq kezdetben képes volt valamelyest stabilizálni az országot, Ar-Rádi ezzel lényegében kiadta kezéből az Abbászidák utolsó hatalmi eszközeit is. A kalifai cím körüli hatalmi harcokat sem sikerült megfékezni, mivel Ibn Rāʾiq, mint főemír, rövidesen más riválisok áldozatául esett.
Vallási téren Ar-Rádi kalifátusa erőteljes polarizációval járt. Egyfelől megjelentek síita eretnekek, mint például Muhammad ibn ʿAlī as-Salmaghānī (más néven Ibn Abī l-ʿAzāqir), aki isteni rangot tulajdonított magának, és az udvari hivatalnokok körében is akadtak követői. A mozgalom vezetőit és híres híveit – például az író Ibn Abī ʿAunt – 933 és 934 között kivégezték. Másfelől a fanatikus hanbaliták is feltűnést keltettek: betörtek magánházakba, hogy ott hangszereket semmisítsenek meg, kifosztották a borárusokat, és zaklatták a járókelőket, akiket erkölcstelen viselkedéssel vádoltak. Ar-Rádi kalifátusa alatt egy neves Korán-tanító, Ibn Sanabūdh ellen is bírósági eljárás indult, mert a nyilvános imák során olyan korán-olvasatokat használt, amelyek nem az 'uszmáni (Oszmán kalifa által rögzített) szövegváltozaton alapultak. 935-ben különbíróság elé állították – az eljárást Ibn Muqlā vezír irányította –, és bűnbánatra szólították fel. Mivel ezt megtagadta, megvesszőzték. A feljelentője nem volt más, mint régi ellenfele, a tekintélyes Korán-tanító, Ibn al-Mudsāhid.
Ar-Rádi 6 éves uralkodás után fiatalon, 31 éves korában 940. december 13-án halt meg vízkórban. Uralkodása végére már csak Bagdadot és környékét tartotta ellenőrzése alatt. A kalifai cím jelentéktelenné válását jól mutatja, hogy halála (940) után csak öt nappal nevezték ki utódját, testvérét, Al-Muttakkit, akit a tényleges hatalmat birtokló régens csupán egy helyettesen keresztül iktatott trónra.
Fordítás
Források Al-Masʿūdī: Kitāb at-Tanbīh wa-l-išrāf. Ed. Michael Jan de Goeje. Brill, Leiden, 1894. S. 388–397 (Textarchiv – Internet Archive). K.V. Zetterstéen: Art. al-Rāḍī bi ʾllāh. In: The Encyclopaedia of Islam. New Edition Band VIII, S. 368. Gustav Weil: Geschichte der Chalifen. Band II: Die Abbasiden bis zur Einnahme von Bagdad durch die Bujiden: 132–334 d.H.: 749–945 n. Chr. Friedrich Bassermann, Mannheim 1848. S. 655–678 (Textarchiv – Internet Archive).
Kapcsolódó szócikkek Kalifák listája Kalifák családfája
Kategória:Kalifák Kategória:Abbászidák Kategória:A 940-es években elhunyt személyek