A kaszpázok (cisztein-aszpartát proteázok, cisztein aszpartázok vagy cisztein-függő aszpartát-irányított proteázok) a programozott sejthalálban alapvető szerepet játszó proteáz enzimek családjába tartoznak. Kaszpázoknak specifikus cisztein proteáz aktivitásuk miatt nevezik őket – az aktív helyén lévő cisztein nukleofil módon csak egy aszparaginsavmaradék után támadja meg és hasítja a célfehérjét. 2009-ben 12 megerősített kaszpáz létezett emberekben és 10 egerekben, amelyek különféle sejtfunkciókat látnak el.
Ezeknek az enzimeknek a programozott sejthalálban betöltött szerepét először 1993-ban azonosították, az apoptózisban betöltött funkcióikat pedig jól jellemezték. Ez a programozott sejthalál egy formája, amely széles körben előfordul a fejlődés során és az egész életen át a sejt homeosztázisának fenntartása érdekében. A kaszpázok aktiválása biztosítja, hogy a sejtkomponensek szabályozott módon lebomoljanak, és a környező szövetekre minimális hatással végrehajtják a sejthalált.
A kaszpázoknak más azonosított szerepük is van a programozott sejthalálban, mint például a piroptózis, a nekroptózis és a PANoptózis. A sejthalál ezen formái fontosak a szervezet stresszjelekkel és patogén támadásokkal szembeni védelmében. A kaszpázoknak a gyulladásban is szerepük van, amelynek során közvetlenül dolgozzák fel a gyulladáskeltő citokineket, például a pro-IL1β-t. Ezek olyan jelátviteli molekulák, amelyek lehetővé teszik az immunsejtek toborzását a fertőzött sejthez vagy szövethez. A kaszpázoknak további azonosított szerepeik is vannak, mint például a sejtszaporodás, a tumor szupresszió, a sejtdifferenciálódás, az idegi fejlődés, az axonirányítás és az öregedés.
Jegyzetek
Kategória:Sejtbiológia