A Székely honfoglalás 1945-ben Bodor György politikus és publicista önéletrajzi visszaemlékezése, amely 1975-ben jelent meg a Forrás című folyóiratban. A két részben közölt írás Bodor személyes beszámolója az 1945 tavaszán Tolna megyében lefolytatott székely betelepítésekről, amelyeket saját vezetésével hajtottak végre. Bodor visszaemlékezése egyúttal a dunántúli németek kitelepítésének és a kitelepítés körülményeinek is az egyik legfontosabb forrása.

Tartalom és körülmények Bodor a visszaemlékezésében megjelöli a telepítés legfőbb célját: egy etnikailag és területileg egységes székely vármegye létrehozását. Elképzeléseit a Parasztpárt által 1945 áprilisában összehívott székely találkozón fejtette ki, amelyen jelen volt többek között Tamási Áron és Gyallai Domokos is. Bodor ott fejtette ki, hogy a legfőbb feladatuk egy "elegendő összefüggő német terület" keresése, hogy a székelyeket „a német kérdés megoldása során helyezzék el egy megteremtendő külön székely vármegyében.” „Hol legyen ez a vármegye? Két vidék jöhetett szóba: Buda környéke és Bonyhád vidéke. E két helyen volt csak a székelység kényelmes elhelyezésére elegendő összefüggő német terület.”

Bodor az írásban részletesen beszámol arról, hogyan szervezett rögtönzött „rendfenntartó erőket”, amelyek segítségével kiűzte a német lakókat a házaikból, majd az így megüresített házakba székely családokat telepített. Az 1945. április 25-én megkezdett "akció" első néhány napjáról ezt írja: „Tíz községet ürítettünk ki. Ezerötszáz családot, mintegy hatezer embert telepítettünk le. [...] Az apponyi kastélyt Lengyelen koncentrációs táborrá nyilvánítottuk.” A május végéig, kb. 4 hétig tartó akció során Bodor és "rendfenntartói" 12000 magyarországi németet űztek ki otthonaikból, köztük főként nőket, gyermekeket és idős embereket, mivel a munkaképes férfiak többsége a fronton vagy hadifogságban volt.

Politikai háttér Bodor az 1940-es években a Nemzeti Parasztpárt tagja volt, politikai nézeteit fajvédő és németellenes meggyőződés határozta meg. Visszaemlékezésében így fogalmazott:

Jogi helyzet Bodornak sem törvényi, sem kormányzati felhatalmazása nem volt az akció lebonyolítására. A visszaemlékezésében így fogalmaz:

Megjelenés és visszhang A visszaemlékezés 1975-ben két részben jelent meg a Forrás folyóiratban (március és április). A közlés jelentős vitát váltott ki, a szerkesztőség 1976-ban külön állásfoglalásban közölte a kritikák összefoglalását. A bírálatok szerint Bodor írása egyszerre dokumentum és politikai kiáltvány, amely a németellenes és fajvédő nézőpontot igazolja.

Utólagos kutatás 2021-ben Frey Dóra jogtörténész tanulmánya részletesen elemezte Bodor szerepét, kiemelve, hogy Bodor minden hivatalos felhatalmazás nélkül, a törvényi szabályozást tudatosan megkerülve hajtotta végre az akciót.

A Tolna megyei eseményeket részletesen feldolgozta Tóth Ágnes történész is, aki levéltári iratok és korabeli beszámolók alapján bemutatta, hogy a székely telepítések minden mozzanatát törvénytelen módon hajtották végre. A községeket karhatalommal körülzárták, a magyarországi németeket („svábokat”) erőszakkal kiűzték, és helyükre székely családokat telepítettek.

Bodor saját jelentéseiben is elismerte, hogy „a telepítés minden mozzanatát törvénytelen módon intézték”, és „ebben a kényszerhelyzetben az egyedül lehetséges megoldást választotta”. A karhatalom fellépését számos visszaélés és kegyetlenkedés kísérte, amelyek miatt lakossági tiltakozások indultak. A panaszok nyomán az orosz „kontrollkomisszió” is jelentést kért Bodorról, aki válaszában az intézkedéseket az „összeütközések megelőzésével” indokolta.

A lengyeli Apponyi-kastélyban létesített internálótáborban súlyos visszaélések történtek. Egy 1945. május 11-i panaszlevél szerint

A Bonyhádi Nemzeti Bizottság többször tiltakozott a tábor működése miatt, és az alispáni vizsgálat is megerősítette a panaszok nagy részét.

Tóth Ágnes forrásai szerint a magyar kormánynak is tudomása volt az atrocitásokról. A május 14-i pártközi értekezleten Erdei Ferenc is elismerte, hogy „Tolna megyében, egészen pontosan 22 községben... Bodor György a sváb községek lakosságát mozgósította, hogy helyet csináljon a magyaroknak, és a svábokat gyűjtőtáborokban tartják”. Az értekezlet ugyan elhibázottnak minősítette a korábbi akciókat, de Bodor tevékenységének felfüggesztését vagy a törvénytelenségek kivizsgálását nem kezdeményezte.

A tömeges tiltakozások hatására a lengyeli foglyok egy részét később hazaengedték, de a kitelepítések és a székelyek letelepítése továbbra is súlyos társadalmi feszültségeket okozott. A korabeli panaszlevelek gyakran számoltak be a betelepítettek önkényes birtokfoglalásairól és vagyonelkobzásairól, például:

A Bodor-féle telepítések Tolna megyei települései Tóth Ágnes kutatásai szerint Bodor György 1945 májusában Budapesten járt, ahol érzékelte, hogy a kormányzati és pártközi körökben egyre nagyobb fenntartások alakultak ki tevékenységével kapcsolatban. Erdei Ferenc hűvösen fogadta, és május 28-án Bodor kézhez kapta megbízásának visszavonását, azzal a szóbeli utasítással, hogy „a megkezdett községekben a földbirtokpolitikai teendőket fejezze be”. Visszatérve Bonyhádra, a hátralévő néhány napban még lázas ütemben hajtotta végre az elkobzásokat és betelepítéseket.

Bodor 1945. július 4-én készített jelentésében részletesen felsorolta azokat a Tolna megyei községeket, ahol a német lakosságot kitelepítették és helyükre székely családokat telepítettek. A dokumentum szerint összesen 4350 család vagyonát kobozta el, és 2446 családot telepített be.

Interaktív térkép: :commons:Data:Szekely honfoglalas 1945 telepulesek.map

Község Elkobzásra ítélt családok száma Betelepített családok száma Aparhant 149 80 Bátaszék 661 232 Bonyhádvarasd 193 95 Cikó 363 157 Dúzs 89 85 Györe 45 40 Hidas (Baranya vm.) 395 202 Hőgyész 184 90 Izmény 129 90 Kalaznó 120 100 Kéty 110 104 Kisdorog 204 149 Kisvejke 52 30 Kakasd 169 154 Kismányok 129 61 Lengyel 293 60 Mőcsény 99 45 Majos 144 110 Mucsfa 118 60 Nagyvejke 68 50 Nagymányok 151 40 Tabód 130 40 Tevel 240 163 Závod 104 90 Zomba 241 120 Összesen 4350 2446

A jelentést 1945. július 4-én Budapesten tárgyalta meg a pártközi értekezlet, amely azt végül elfogadta, de a Szociáldemokrata Párt képviselői nem vettek részt a tanácskozáson. Ők utóbb írásban kifogásolták a német nemzetiségű lakosság anyanyelvi alapon történő hátrányos megkülönböztetését, mert az „a kollektív bűnösség elvét” valósította meg, továbbá ellenezték, hogy a falvakban kizárólag az új telepesekből szerveződjenek rendőrségek, illetve hogy a jegyzőket és tanítókat áthelyezzék.

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikkek A magyarországi németek kitelepítése Nemzeti Parasztpárt Székelyek

Kategória:Magyarországi németek Kategória:1945 Kategória:Történeti források Kategória:Székelyföld