Orlovo Polje () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 56, közúton 70 km-re nyugatra, Gradačactól 15 km-re északkeletre, a Szávamenti-síkságon, 90-92 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-1-1
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1615Bosnyák01Horvát597186Jugoszláv20Egyéb45Összesen619207
Története A határában a Zabara lelőhelyen feltárt régészeti leletek tanúsága szerint a település területe már a kőkorszakban is lakott volt.
1813-ban a tramošnicai plébániához tartozó településnek Turićcsal együtt 104 háza és 572 katolikus lakosa volt. Bosna Srebrena 1856-os sematizmusában, az 1855-ös adatokat figyelembe véve, a tramošnicai plébánián többek között Orlovo-Poljét is megemlítik 36 katolikus családdal és 235 katolikus hívővel.
A horvátok lakta település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településen 50 háztartást, 370 római katolikus és 6 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 88. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településnek 362 lakosa volt, közülük 360 római katolikus horvát és 2 ortodox szerb volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 224. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. 1971 és 1992 között Gradačac községhez tartozott, majd az 1993-ban létrehozott Pelagićevo községhez csatolták. A boszniai háborúban a horvát lakosságot elűzték, templomukat és házaikat lerombolták. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A horvát lakosság visszatérése 2000-ben kezdődött. Az első visszatérő Anto Kopić volt, aki Ante Piljić házában telepedett le. Az elektromos áram 2003. február 8-án tért vissza a faluba.
Nevezetességei Római katolikus temploma a Donja Tramošnica-i plébánia filiája. Zabara – őskori település maradványai. A lelőhely az időszakos Tolisa nevű vízfolyás völgye feletti gerincen található. A tell formájú kiemelkedésen kőkorszaki kerámiákat, megmunkált köveket és egyéb háztartási hulladékot találtak.
Jegyzetek
Források Marijan Karaula: Donja Tramošnica, Sarajevo: Svjetlo riječi, 2013.
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései