Az American Life című dal az amerikai énekesnő Madonna 2003. március 22-én megjelent vezető kislemeze az azonos címet viselő American Life című stúdióalbumról. A dalt Madonna Mirwais Ahmadzaïval közösen írta és producált. Ez a kísérleti folktronica dal kritizálja az úgynevezett amerikai álmot George W. Bush elnöksége alatt, és reflektál Madonna saját múltbeli materializmusára, egy megosztó rap résszel is. A dalt a Blender minden idők legrosszabb dalai közé sorolta – , de azóta merész, és alulértékelt kijelentésnek minősítették.

Kereskedelmi szempontból a dal elsőként került fel a Billboard Hot Singles Sales listájára kizárólag az internetes eladások alapján, és a 37. helyet érte el a Hot 100-as listán, valamint vezette a Dance Club Play listát is. Az Egyesült Királyságban a 2. helyet érte el a dal, és számos európai listán Top 10-es helyezést ért el. A dalhoz tartozó hivatalos remixeket Felix da Housecat, Missy Elliott, Paul Oakenfold és Peter Rauhofer készített.

A Jonas Åkerlund által rendezett videoklip eredetileg egy szatirikus katonai divatbemutatót és egy Bush-hasonmásra dobott gránátot tartalmazott. Azonban a Bush-ellenes képekkel és az iraki invázióval kapcsolatos viták közepette Madonna visszavonta az eredetit, és ehelyett egy visszafogottabb, zászlókkal teli előadásmódot talált ki a klip témájaként. Az énekesnő az "American Life" című dalt a Re-Invention (2004) és a Madame X Tour (2019–2020) koncertkörútjain, valamint az album 2003-as promóciós fellépésein, a 2016-os miami Tears of a Clown koncertjén és a 2019-es Stonewall 50 – WorldPride NYC fesztiválon való fellépésén adta elő.

Előzmények és a dal összetétele bélyegkép|150px|balra|Mirwais Ahmadzaï Madonnával közösen írta meg a dalt

Madonna miután befejezte a Drowned World Tour turnéját (2001), és a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat követően Madonna elkezdte kilencedik stúdióalbuma, az American Life munkálatait a francia producerrel, Mirwais Ahmadzaï-val, akivel együttműködött előző, Music (2000) című albumán is. A 2001. szeptember 11-i események önvizsgálatra késztették, amelyben megkérdőjelezte az amerikai kultúrát és az amerikai álom eszményeit. Mivel úgy érezte, hogy az ország prioritásai "cserbenhagyták", kritikusan elgondolkodott a hírnévre, a gazdagságra és a felszínességre irányuló korábbi törekvésein, később pedig az NBC News munkatársának, Matt Lauernek bevallotta, hogy egykor teljesen önző volt, és nem törődött a tágabb világgal; "Nem igazán érdekelt [...] Egyszerűen nem. Csak magamra, magamra, magamra, a karrieremre, az életemre, csak magamra akartam koncentrálni".

2002 végére a felvételek majdnem befejeződtek. A zene "cyber folk” stílusát megtartva az album súlyosabb témákat is feltárt, beleértve az amerikai társadalmat, Madonna édesanyjának halálát, házasságát Guy Ritchie brit filmrendezővel, valamint a híresség ürességét – azt az imázst, amelyet ő maga is sokáig megtestesített. A címadó dalhoz saját karrierjére és személyes fejlődésére támaszkodott, megkérdőjelezte múltbeli ambícióinak értékét, és felismerte, hogy az igazán fontos dolgok ritkán kötődnek a státuszhoz vagy a megjelenéshez.

A dal eredetileg demóként indult és a „Modern Life” címet kapta, melynek első versszakát és refrénjét Ahmadzaï alkotta meg. A páros 18 hónap alatti organikus folyamat során fejlesztette tovább, melyet gyakran gitárleckék vagy Ahmadzaï által küldött vázlatok inspiráltak.

Felvétel és kompozíció

A Madonna és Mirwais Ahmadzaï által írt és producált „American Life” című dalt a londoni Olympic Studióban vették fel, az album többi részével együtt. A masterelést Mark "Spike" Stent és Tim Young végezte. Ahmadzaï arra biztatta Madonnát, hogy adjon hozzá egy rap részt, és azt javasolva neki, hogy improvizáljon a tudatfolyam stílusában. A mindennapi részletekre – szójakávé ivása közben, és Mini Cooperrel való érkezésre a stúdióban – a helyszínen vette fel ezt a rap szövegrészt. Ahmadzaï merevnek és robotikusnak képzelte el, a 2000-es évek eleji zenei klisék paródiájának.

Zeneileg a dal egy kísérleti folktronica dal A-dúr hangnemben, átlagos ütemben, percenként 102 BPM/ütéssel. Az akkordmenetek F♯m–F♯m5–C♯–Bm között változnak a versszakokban, és F♯m–C♯m–C♯m2–Bm–Bm2 között a refrénben. Az "ütős” oktávú szintetizátor sor, az akusztikus gitárriff és a többsávos "kislányos” ének köré épülő feldolgozás a pátoszt szatírával ötvöz. Dalszövegeiben Madonna kritizálja a modern felszínességet, a Bush-korszakbeli amerikai álmot, valamint saját múltbeli hírnév-, gazdagság- és elismeréshajhászását, kijelentve, hogy az ilyen elismerés "nem cél az életben”.

A dal azzal kezdődik, hogy Madonna megkérdőjelezi, kell-e neki az, hogy híres legyen – vagy le kellene-e fogynia –, mielőtt elgondolkodik karrieri ambícióin és kiábrándultságán. A refrénben célzottan siránkozik az "amerikai álom” megélésén. A háromperces részénél a rap szövegben olyan dolgokat említ, mint a jóga, pilatest, pilóta állás, több stábtag –, hogy aztán beismerje a hosszan tartó elégedetlenségét, ami az "Ahh, fuck it!" felkiáltással teljesedik ki.

Megjelenések és remixek bélyegkép|200px|jobra|Az "American Life" kislemez megjelenése a Maverick Records-nál.

Az „American Life” című dal a stúdióalbum vezető kislemezeként jelent meg 2003. március 22-én, digitálisan pedig Madonna weboldalán keresztül 1,49 dollárért megvásárolható volt. Az eredetileg két nappal későbbi tervezett letöltések egy online szivárgást követően március 23-án kezdődtek. A CD és 7 inches kislemez formátum pedig április 7-én jelent meg Ausztráliában és Európa nagy részén, az Egyesült Államokban pedig másnap. A kislemez április 12-én került fel a Liquid Audio, a RioPort digitális platformokra és Madonna weboldalára, míg a 12-es maxi lemez és CD maxi formátum április 29-én jelent meg.

A hivatalos remixeket Felix da Housecat, Missy Elliott, Paul Oakenfold és Peter Rauhofer készítette. A Billboard újságírója, Michael Paoletta dicsérte Felix és Elliott verzióit, hivatkozva az "Erasure-árnyalatú szintetizátor-mintázatokra”, az „Ágyútűz-hatású ütőhangszerekre” és Elliott „szagos ad-libjeire” Tweet vendégénekes közreműködésével. Rauhofer mixe a progresszív house felé hajlott, míg Oakenfold beépített Downtempo ütemeket, filmes "virágzásokat" és alternatív rock árnyalatokat adott a remixhez. Felix Devin Dazzle Club Mixe "lágyítja az eredeti széleit” azáltal, hogy erősen támaszkodik a "modern élet nem nekem való” vonalra. A remix szerepelt Madonna 3. remixalbumán, a Finally Enough Love: 50 Number Ones címűn. A további verziók között szerepelt egy metál ihlette "Headcleanr Rock Mix”, amely Madonna második remixalbumán, a Remixed & Revisited-en (2003) szerepelt.

Kritikák

Megjelenésekor az „American Life” túlnyomórészt negatív kritikákat kapott. A Music Week ritka dicséretekben részesítette, az album egyik legjobb számának nevezve, de a legtöbb kritikus negatívan nyilatkozott róla. A Slant Magazine munkatársa, Sal Cinquemani "banálisnak, öndicsérőnek, gyakran esetlen [...] mogorvának és robotikusnak” nevezte a dalt, míg a Stylus Magazine munkatársa, Ed Howard képmutatónak tartotta, hogy egy gazdag híresség elítéli azt a kiváltságot, amit élvezett. Ken Tucker, az Entertainment Weekly munkatársa "Madonna gyűlölőinek legmerészebb meggyőződésének könnyed megerősítéseként” utasította el a dalt: "hogy neki nincs világnézete”, míg a The Guardian munkatársa, Alexis Petridis gúnyolta a "szélsőséges nézőpontot”, mondván, hogy az nem több annál, mint hogy "a pénzzel nem lehet boldogságot venni”. Stephen Thompson, a The A.V. A Club az "American Life”-ot „cicaszerűnek, dallamtalannak és az önparódiához hasonló felszínesnek” nevezte, a Billboard újságírója, Chuck Taylor pedig kritizálta a dal elektronikus dallamokra való túlzott támaszkodását, megjegyezve, hogy az újdonság már megkopott. Jon O'Brien, szintén a Billboardtól, azt mondta, hogy olyan érzés, mintha a dal a "Music" albumról maradt volna ki.

A rap rész különösen megvető volt. Thompson egy “Weird Al” Yankovic paródiához hasonlította, valamint Taylor „lélektelennek és egyenesen szörnyűnek” nevezte azt. Az Instinct munkatársa, Samuel R. Murrian pedig egy tábla kaparásához hasonlította. Az NME munkatársa, Johnny Davis az önmarcangolás kudarcba fulladt kísérletének nevezte, míg a Blender munkatársai "a valaha felvett legkínosabb rapnek” nyilvánították, és a számot a 9. helyre sorolták az „50 legrosszabb dal” listáján. A Rolling Stone munkatársa, Ben Ratliff kínosnak, mégis őszintének találta a számot, a GQ India pedig Madonnát minden idők legrosszabb rapperei közé sorolta. Taylor tréfásan megjegyezte: „Madonna rappel? Tényleg nem kellett volna. Tényleg. De ez csak egy a sok baklövés közül, ami szabotálja az új kislemezét, egy elmosódott stílus- és kompozíciós kavalkád, ami inkább egy szétesett egyvelegre hasonlít, mint egy dalra. Ezt az "American Life”-ot sietve ki kellene utasítani”.

A későbbi években a visszatekintő kritikák kedvezőbbek lettek. Paul Schrodt, a Slant Magazine munkatársa Madonna hírhedt rapbetétjének ellenére "bátor vezető kislemezként” dicsérte, míg Joe Lynch „a popdívák történetének egyik legérdekesebb kitérőjének” nevezte, sőt, a rapet "furcsán vonzónak” találta, amikor giccsesnek tartották. A Gay Times újságírói, Sam Damshenas és Daniel Megarry megjegyezték, hogy az "egykor megbocsáthatatlan” rap "ikonikus státuszra” tett szert, a The Guardian újságírója, Jude Rogers pedig "valóban érdekesnek” nevezte. Nayer Missim, a PinkNews újságírója "szándékosan kísérleti” dalnak nevezte, amely az alapalbum erősségeit és gyengeségeit is megragadja. A HuffPost újságírója, Matthew Jacobs viszont alulértékeltnek tartotta.

Kereskedelmi sikerek

Az Egyesült Államokban az "American Life” a Billboard Hot Singles Sales listáján a 4. helyen debütált 2003. március 22-én, 4000 fizetős letöltéssel – ezzel az első dal lett, amely kizárólag internetes eladásokon alapult. Két napnyi rádiós sugárzás után április 5-én a 90. helyen került be a Hot 100-as listára, majd a folyamatos letöltéseknek, a 11 000 fizikai eladásnak és a 23 millió rádiós megjelenítésnek köszönhetően kevesebb mint egy hónappal később a 37. helyre ugrott. A remixek vezették mind a Dance Club Play, mind a Dance Singles Sales listákat, mellyel Madonnának a 29. első helyet szerezte meg a Dance Club Play-en – ami rekord bármely előadó számára –, és másodszor szerepelt a Hot Latin Tracks listán a You’ll See (1995) után. A dal a 36. helyen végzett az év végi Dance Club Songs listán és a 8. helyen az év végi Dance Singles Sales listán, valamint Kanadában is elérte az 1. helyet.

Nemzetközileg a kislemez a 2. helyen debütált, és végzett a brit kislemezlistán, é az első héten 30 000 példányban kelt el, a Room "Make Luv" című dala mögött, és az ország 100. legkelendőbb kislemeze volt 2003-ban a 72 260 eladott példányszámmal 2008-ig. Európa-szerte az első három közé került Olaszországban, Portugáliában, Skóciában, Spanyolországban, Svédországban és Svájcban, valamint az első tízben volt Ausztriában, Belgiumban (Flandria), Franciaországban és Németországban. Franciaországban a kislemez ezüst minősítést kapott a francia SNEP által a 250 000 példányos eladásért. A dal a 2. helyen végzett az European Hot 100 Singles listáján. Ausztráliában a 7. helyen tetőzött, valamint arany minősítést kapott az Ausztrál Hanglemezipari Szövetségtől (ARIA), míg Új-Zélandon egyetlen hétig a 33. helyen állt.

Videóklip Előzmények és forgatás bélyegkép|200px|jobra|Jonas Åkerlund rendezte az "American Life" videoklipjét.