A kútásó mint foglalkozás Magyarországon az egykori parasztiparos egyik típusa volt, aki hagyományos ásott kutak készítését vállalta. Tevékenysége iparengedélyhez nem volt kötve, tehát a kútásás úgynevezett szabad iparnak számított.
A kútásók jelentős része pályájuk kezdetén napszámos volt egy módosabb kútásó mellett, aki alkalmilag 2-3 napszámost fogadott fel. A napszámosmunkával keresett pénzből megvásárolt felszerelés birtokában a kútásó önállósíthatta magát. A kútásó tevékenysége általában úgynevezett átaljás munka volt, amelynek keretében a kútásó kiköthetett akár pénzt és/vagy terményt. A kis csoport rendszerint a megrendelőnél étkezett. Szerszámaik lényegében paraszti szerszámok voltak (ásó, kapa, lapát stb.); később a kubikusok fejlettebb munkamódszereit és egyes szerszámait (pl. rugós ásó) is átvették.
A kútásók tevékenységét a 20. század kezdetétől – a műszaki fejlődéssel összhangban – a fúrt kutaknál a gépi kútfúrók vették át, és a foglalkozást is egyre inkább kútfúrónak nevezik.
A kútfúrók A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR–08) 8312 alá sorolja a "kútfúró, mélyfúró gép kezelője (kőolaj, földgáz, víz)" nevű foglalkozást. A kútfúró fő feladatai: Kis, közepes és nagy mélységű (néhány száz méter) kutak létesítésére alkalmas fúróberendezéseket állít fel, telepít és működtet.
Források Magyar néprajzi lexikon FEOR–08
További információk vizkutfurok.hu
Kapcsolódó szócikkek Kút
Kategória:Foglalkozások