Brusnica () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 35, közúton 45 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 14 km-re északnyugatra, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin és a Brusnička-patak mentén, 243-484 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-4-1 Brusnica egy nagyobb település, melynek határa kelet felé, a Gnjicáig ereszkedik le. A Gnjica-folyó Mirosavacitól, a Šajiđa-patak Čelićtől, a Brusnička-patak pedig Mačkovectől és Pirkovcitól választja el. A falu Gornja és Donja Brusnicára oszlik. Körbe erdő veszi körül. A falu szétszórt, szeres jellegű. A faluban található források: a Studena voda, a Majdan vodica vagy Majdanska voda (itt van egy kőbánya is, ahol homokkövet bányásznak), a Vasića voda, a Zvjezdan (Vakuf-voda), a Žilovac, a Nikolića stub, a Miloševića voda, a Gajića stub és a Savina vodica. 1920-ban a falu lefelé terjeszkedett, mivel új házakat építettek Šašulján, a Gnjica-folyó és a Tuzla-Lopare-Brčko út mellett. korábban csak egy kávézó állt itt, az út mellett. 1967-re már 9 háztartás volt Šašulján (Simikići, Lukići, Đurići stb.), valamint két útmunkás és két erdész lakása. Ők voltak az elsők, akik Šašulja Boškovićin, majd Lazićin telepedtek le. Határában sok erdő található, különösen a falu szélén és Gnjica mellett. A helyiek úgy tartják, hogy a falut a „brus” ("puha kő", finom homokkő) kőről nevezték el Brusnicának.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb480378Bosnyák02Horvát00Jugoszláv80Egyéb02Összesen488382
Története A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településnek 19 háztartása és 161 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településen 42 háztartást és 274 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település nagyobb része a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez, míg egy kis rész a Föderációhoz tartozó Čelić községhez került.
Nevezetességei Szent Gábriel arkangyal tiszteletére szentelt ortodox temploma. A 19x7 méteres templom építése 1991-ben kezdődött. A háborús események (1992-1995) miatt az építkezés félbeszakadt. Csak 1999-ben folytatódott, és abban az évben Vaszilje, Zvornik-Tuzla püspöke szentelte fel az alapokat. Ugyanez a püspök szentelte fel a templomot Szent Gábriel arkangyal ünnepe utáni vasárnap, 2000. július 29-én. A tölgyfa ikonosztázt a belgrádi Dragan Petrović készítette. Az ikonosztáz ikonjait a čačaki Goran Pešić festette. Ugyanez az ikonfestő festette ki a templomot 2002 és 2004 között.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései