A Punish Ethel Cain amerikai énekesnő-dalszerző és producer egyetlen kislemeze Perverts (2025) című zenei művéről, amelyet a saját Daughters of Cain kiadóján keresztül adott ki 2024. november 1-én. Egyedül szerezte, vette fel, keverte és a dal producere is volt, a maszterelést Dale Becker végezte. Műfaját tekintve a Punish kortárs népzene, drone, ambient és slowcore, indusztriális elemekkel. A produceri munka nem hagyományos, a dal zongorára épül, majd gitárjátékkal fokozatosan erősödik. Dalszövegét tekintve a szégyenről szól, a középpontjában egy pedofil áll, akit meglőtt áldozata apja.
A zenekritikusok méltatták a dalt, sokan kiemelték, hogy nagyon jó bemutatója a Pervertsnek. Szerepelt az új-zélandi slágerlistákon, és Anhedönia előadta a The Childish Behaviour Tour turnéján, illetve a Willoughby Tucker Forever Tour egy állomásán. Anhedönia és Silken Weinberg rendezte a Punish fekete-fehér videóklipjét, amely a kislemezzel egy napon jelent meg.
Háttér Debütáló stúdióalbuma, a Preacher’s Daughter (2022) megjelenése után Anhedönia elkezdett dolgozni egy másik projekten, annak folytatása helyett. 2024-ben elkezdett felvenni dalokat a Pervertshöz Coraopolisban és Tallahassee-ban. Brad Sanders (Stereogum) szerint eredetileg egy koncepcióalbum volt, amelyen kielemezte volna a „különböző karaktereket, akiket a társadalom perverznek tekintett.” Ezt az ötletet viszont elvetette, és az időszakból csak két dal jelent meg a végső lemezen, az egyik a Punish.
2024. október 14-én Anhedönia bejelentette a Perverts megjelenését, illetve annak egyetlen kislemezét, a Punish-t, fekete-fehér képekkel. Megosztotta az album borítóját is, amelyen az énekesnő látható, egy gyűrűvel a feje felett. Saját lemezkiadóján, a Daughters of Cainen keresztül jelent meg a dal 2024. november 1-én, egy fekete-fehér videóklippel együtt, amelyet az énekesnő és Silken Weinberg rendezett. November 11-én jelentette be a projekt számlistáját, amelyen helyet kapott a Punish. A kislemez 29. lett az új-zélandi slágerlistán.
Kompozíció A Punish kislemez verziója 6 perc és 47 másodperc hosszú, míg a Pervertsön megjelent kiadása 7 másodperccel rövidebb. Anhedönia szerezte, vette fel és keverte a dalt, producere is ő volt. Dale Becker maszterelte a kislemezt. Angel Diaz játszott bariton és lap steel gitárokon. Szakértők szerint műfajilag kortárs népzene, drone, slowcore és ambient, indusztriális elemekkel. A produceri munka a projekt többi részével együtt sok kísérletezést tartalmaz, és előző dalaihoz képest sokkal fontosabb szerepet játszik a zene, mint a szöveg. Lassú zongorajátékra épül, majd egy gitárral fokozatosan erősödik, amely a shoegaze stílusra hasonlít. Anhedönia hangja szinte suttogó a dalon, amelyen hallható egy rozsdás hinta hangja is, amelyet az énekesnő éjfélkor vett fel, és Clare Martin (Paste) szerint utalás a gyerekkorra.
A dal hangzását hasonlították több előadóhoz is. Meaghan Garvey (Pitchfork) szerint Grouper Ruins (2014) albumához volt hasonló, illetve Midwife zenéjéhez, aki saját stílusát „mennyországi metal”-nak nevezte. Helen Brown (The Independent) Sarah McLachlan énekes balladáihoz hasonlította az 1990-es évek végéről, míg David Renshaw (The Fader) Grouper és Lana Del Rey keverékének nevezte. Sanders ezek mellett kiemelte a zongorajátékot, és Aldous Harding 2017-ben megjelent Horizon című dalához hasonlította.
A Punish egyike a kevés dalnak a projekten, amelyen a szöveg nagyobb szerepet játszik. Gyilkossági ballada, a dalszövege szégyenről szól, középpontjában egy pedofil gyerekbántalmazó áll, aki önsértően viselkedik, felvágja a bőrét, azzal a céllal, hogy újra átélhesse a lőtt seb érzését, amelyet akkor szenvedett, mikor áldozata apja meglőtte. Ettől függetlenül az énekesnő kiemelte, hogy szövege kétértelműsége miatt a hallgatón múlik, hogy önmaga hogyan értelmezi a dalt. A számban hivatkozik Gary Plauché-ra, aki meggyilkolta Jeffrey Doucetet, a férfit, aki megerőszakolta fiát. Egy közleményben a dallal kapcsolatban Anhedönia azt mondta, hogy „azon gondolkoztam, milyen mélyre tud nyúlni a szégyen, és mennyire lehet megbocsáthatatlan egy tett, hogy azt még valamilyen furcsa módon meg tudjam indokolni, hogy könnyebb legyen vele élni. Azt mondanám magamnak, hogy nem az én hibám és nem tudtam magam megállítani? Elhinné azt bárki? Elhinném én?”
Kritika Szakértők méltatták a dalt, kijelentették, hogy nagyon jó bemutatója a Pervertsnek. Ötcsillagos kritikájában Kristen S. Hé (NME) egy jégfürdőhöz hasonlította, azt írva a szövegről, hogy „kétértelműsége csak méginkább nyugtalanítóvá teszi.” Robin Murray (Clash) szerint a dal „illusztrálja, hogy milyen lebilincselő és érzelmileg megindító tud lenni a munkássága,” és „zenei terápiaként szolgál.” Sasha Geffen (Pitchfork) kiemelte Anhedönia énekhangját a dalon, és fejlődését az előző lemezhez képest. Grant Sharples (Uproxx) azt gondolta, hogy ugyanazzal az őszinteséggel és önbizalmat mutatta saját magában és művészetében, mint a Preacher’s Daughterön. Sok magazin is a hét egyik legjobb dalának választotta megjelenését követően, míg a Dazed az év végén 2024 19. legjobb számának nevezte. Serena Smith a „zord, de gyönyörű” jelzőkkel illette. A Los Angeles Times szerint az év huszonnyolcadik legjobb dala volt, August Smith azt írta véleménycikkében, hogy „az American Teenager egy klasszikus volt, de rossz lenne azt mondani, hogy jó végre Caint megint teljesen boldogtalannak hallani?” Joe Lynch (Billboard) véleménye az volt a Punish-ról, hogy nem „teljes és meghatározott,” mint más lassan felépülő dalok. Mindezek ellenére szakértők egyetértettek, hogy így is az egyik leghagyományosabb dal a projekten.
Koncerteken Anhedönia előadta a Punish-t megjelenése előtt a párizsi Le Trianon koncertteremben a The Childish Behaviour Tour részeként, 2024. június 3-án. Sandra Song (The Fader) tökéletesnek és melankólikusnak nevezte a fellépést, míg Tom Breihan (Stereogum) szerint „hosszú és meditatív” volt.
Slágerlisták Slágerlista (2024) Legmagasabbpozíció Új-Zéland (RMNZ Hot Singles) 29
Jegyzetek
Kategória:Ethel Cain-dalok Kategória:2024 kislemezei