Imra (katé nyelven: Imro) a nurisztániak fő teremtő istene volt, mielőtt áttértek az iszlámra.A föld teremtőjeként tisztelték. Hitték, hogy leheletével teremtette a panteon három másik fő istenségét: Mont, Gist és Bagist.
Etimológia Az istenség neve az indo-iráni Jama visszahatásának tekinthető. Az Imro vagy Jum név a kamkata-vari nyelvben valószínűleg a szanszkrit Jama-rādzsa „Jama király” szóból származik, a középső indo-árja *Yam(a)rāy(a) formán keresztül, a jellegzetes északnyugati [y]-ről [j]-re történő hangváltozással. Valószínűleg a bangani nyelvű Jim Raza „a halottak istene” cím rokon értelmű alakja. Ismert még "Mara a gyilkos, a halál” néven is, amely kifejezés a prasun nyelvből származik.
A kamkata-vari imro megnevezés különféle változatai megtalálhatók más szomszédos nyelvekben is: vaigali yamrai, ashkun imra, prasun yumr'a, mindegyik megnevezés a teremtő istenre utal.
Szerepe a nurisztáni vallásban A föld teremtése mellett Imra a pokol kapujának őrzője is (amely egy földalatti birodalomban található). Ő akadályozza meg, hogy a holtak visszatérjenek az élők világába. Ez a motívum ismét egy kapcsolatot jelent a hinduizmusban jelen lévő Jama, az alvilág királyának szerepével.
A popkultúrában
John Updike 1965-ös „Isten beszél” című novellájában (amely a Museums and Women elbeszéléskötetében található) az egyik főszereplő neve Gish Imra, aki a közép-ázsiai állam, Nurisztán meggyilkolt vezetőjének fia.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Teremtő istenek