Asalcsi Oki (udmurtul Ашальчи Оки, születési neve Akilina Grigorjevna Veksina; Kuzebajevo, Orosz Birodalom, 1898. április 16. – Alnasi, Szovjetunió 1973. október 31.) az első udmurt női költő. Anyakönyvezett nevét az 1920-as években udmurosította, így vette fel az Asalcsi Oki nevet.
Egy udmurt parasztcsaládban született. 1927-ben a Kazanyi Állami Egyetemen szerzett diplomát szemészként. Első verse 1918-ban jelent meg a Vil Sin (Виль синь) című folyóiratban. Első saját kötete tíz évvel később, 1928-ban jelent meg “Út hajlatán” (“Сюрес дурын”) címmel. 1933-ban visszavonult a nyilvánosságtól, írói pályafutása félbeszakadt. Kuzebaj Gerd jó barátja volt.
Teljes életműve – összesen 37 vers – magyar fordításban olvasható a Miért hallgat az udmurt nő című kötetben. A verseket Bede Anna, Dyekiss Virág, Anatolij Uvarov fordították. Kányádi Sándor “Oki Asalcsi balladája” című verse is a költőnőnek állít emléket.
Az Udmurt Kenesh Egyesület 1994-ben díjat nevezett el emlékére, melynek célja a tehetséges udmurt költőnők alkotótevékenységének támogatása. A díjat évente két főnek osztják ki.
Jegyzetek
Források
Kategória:1898-ban született személyek Kategória:1973-ban elhunyt személyek Kategória:Szovjet költők Kategória:Szovjet műfordítók