A Szombathelyi Gázgyár Magyarország egyik megszűnt gázipari gyártó létesítménye volt Szombathely városában; működési ideje az 1873 és 1977 közti időszakot ívelte át.
Története A vasi megyeszékhely gázgyárát a városi tulajdonban lévő Légszesz Világítási Társulat létesítette, központi létesítményei a Rákóczi úton épültek meg. A kezdeti időszakban a termelő egység egy-egy, három, illetve két retortás kemencéből állt, ezekhez több kiegészítő (tisztító, mosó és kéntelenítő) berendezés, valamint egy 300 köbméteres gáztartó is kapcsolódott. Az előbbiekkel együtt mintegy 9 kilométernyi elosztó csőhálózat is megépült, s maga a városi gázszolgáltatás 1873. január 9-én vette kezdetét Szombathelyen.
Az elkészült ellátórendszer első komolyabb fejlesztésére az átadás tizedik évfordulója táján került sor: 1883-ban a retorták száma is bővült, illetve a kiegészítő berendezéseké is, egy új, 700 köbméteres gáztartó üzembe helyezésével. Újabb, bő egy évtizeddel később, 1895-ben már Böcker típusúvá átépített kemencék üzemeltek a gázgyárban, a retorták száma pedig ugyanabban az évben 13 volt. A napi átlag gáztermelés ezekre az évekre elérte az 1300 köbmétert.
Az első világháború, más gyárakhoz hasonlóan itt is némi visszaesést hozott, de szénhiány csak 1918-ra öltött olyan mértéket, ami miatt már a termelést is le kellett állítani. A kényszerszünet 1921-ig tartott, de az újbóli üzembe helyezés időszakát is folyamatos műszaki és pénzügyi nehézségek jellemezték. A lehetőségeket mérlegelve a cégvezetés úgy döntött: csak akkor maradhat meg a gyár, ha vállalják a termelő eszközpark radikális megújítását.
Az előbbi döntés jegyében 1924-ben – önerőből és saját szakemberekkel – egy teljesen új Böcker-kemencét állítottak üzembe, és a következő években is több kisebb-nagyobb fejlesztést hajtottak végre. A szolgáltatás biztonságának növelése érdekében 1944-ben egy új, ezúttal már 1000 köbméteres gáztartót is üzembe állítottak.
A második világháború nem befolyásolta nagy mértékben a gázgyár működését; 1945. március 4-én ugyan bombatalálat érte a telephelyet, s emiatt a termelést rövid időre le kellett állítani, de a front elvonulása után a vállalat saját dolgozói néhány hét alatt helyreállították a lényeges károkat, így a gyártás még április vége előtt újból beindulhatott.
A következő nagyobb változás 1957-ben állt be a gyár életében: az ellátókapacitás növelése érdekében döntés született arról, hogy a városi gázhoz 15 %-os arányban földgázt keverjenek, ehhez viszont megfelelő bekeverő berendezés építése vált szükségessé. A földgáz vasúton érkezett a bekeverés helyére, a Szőlősi úti telephelyre, ahol a beszállítás egyenetlenségeinek kiküszöbölésére 1960-ban egy 20 000 köbméteres befogadóképességű, 5 atmoszféra üzemi nyomásra méretezett, gömb alakú gáztárolót állítottak üzembe.
1962 és 1968 között levegős és vízgőzös földgázbontókat telepítettek a termelő kapacitás növelésére, de a rendszer ezekkel együtt is egyre korszerűtlenebbnek mutatkozott. 1968-ban ezért egy teljesen új üzemet építettek fel a Szöllősi úton 6 gázbontóval, a szénalapú termelést pedig a Rákóczi úti telepen végleg leállították. 1970-ben ugyanott megszűnt a levegős földgázbontás is, 1976-ban pedig megkezdődött a fogyasztók átállítása a tisztán földgázalapú gázellátásra. A hálózati rekonstrukció még áthúzódott a következő évre is, de 1977-ben lezárult az átállás, és ezzel egyidejűleg megszűnt a szombathelyi gázgyártás is.
Jegyzetek
Források A Szombathelyi Gázgyár történetét bemutató molinó a Magyar Villamos Művek győri székházában létesített gázszolgáltatás-történeti kiállításon.
Kategória:Szombathely Kategória:Gázipar