Zabrđe () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 18, közúton 22 km-re nyugat-délnyugatra, községközpontjától légvonalban és közúton 1 km-re északra, a Semberija területén, a Majevica-hegység keleti lejtőin, a Janja-folyótól északra, 155-300 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 427-4-2 A falu Gornje, Srednje és Donje Zabrđe településekre, valamint Posavci és Marići falvakra oszlik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb17061596Bosnyák00Horvát21Jugoszláv71Egyéb102Összesen17251600 Története A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Bjeljinai járáshoz és Tutnjevac községhez tartozó településnek 109 háztartása és 601 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 85. o. A település Bosznia-Hercegovina annektálása után az azonos nevű község központja lett. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Zabrđe községhez tartozó településen 168 háztartást, 1030 ortodox, 2 muszlim és 1 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 74. o.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. Zabrđe 1941-ig volt községközpont, ekkor a községközpont Ugljevikbe, a mai Stari Ugljevikbe került és a település is Ugljevik község része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. 1980-ban a község központja Stari Ugljevikből az újonnan épült Novi Ugljevik településre került, mely a Tuzla-Bijeljina regionális út mellett, Zabrđe határának sík részén épült fel.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település Ugljevik község részeként a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Nevezetességei Donje Zabrđe Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt ortodox temploma. A templom építése 1912-ben kezdődött, az alapokat Hilarion Radonić metropolita szentelte fel 1913. szeptember 24-én. A templom kisméretű téglákból épült, a Velika Obarska-i templom mintájára, melyet ugyanaz a mester épített. A templom építése azonban csak 1940-ben fejeződött be, Petar Tovirac pap idejében. Az első istentiszteletet 1941-ben tartották a templomban. Még ugyanebben az évben, mielőtt a templomot felszentelhették volna, a papot hívei sokaságával együtt usztasa táborba hurcolták. A templomot végül Longin Tomić, Zvornik és Tuzla püspöke szentelte fel 1955. szeptember 21-én. Állapotának romlása miatt a templomot többször renoválták. A legnagyobb mérvű restaurálás Mihailo Jović pap szolgálatának idején, 1985-ben történt. Az 1997-ben végrehajtott átépítés megváltoztatta a teljes tetőszerkezetet, mely új rézburkolatot kapott. A templom első felszentelésének 50. évfordulója alkalmából, 2005-ben ismét újjáépítették a templomot. Ebből az alkalomból Zvornik-Tuzla püspöke újból felszentelte. A templomban lévő ikonosztázt 1951-ben dragaljevaci mesterek készítették. Az ikonikus ikonokat V. Pomorišac festőművész festette 1952-ben. A templomot 2009-ben a bijeljina-i Branislav Šavija festette ki. Gornje Zabrđe Szent Illés próféta tiszteletére szentelt ortodox temploma. Az ortodox templom építése 1912 júniusában kezdődött és 1913 elején fejeződött be, és ez Ugljevik község legrégebbi működő középülete. A templom építése 1912 júniusában kezdődött. A földet, amelyen a templomot építették, Cvijetin Mirković és Risto Dragičević adományozta testvéreivel. Hogy milyen lelkesedéssel, lelkesedéssel és akarattal épült ez a templom abból a tényből fakad, hogy ugyanabban az évben, télig, felfalazták és lefedték. Ez a teljesítmény a mai szemszögből még nagyobbnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a templomot a balkáni háborúk idején építették, és hogy a munkálatokat az akkori technikai körülmények között végezték. 1913-ban a templom már teljesen kész volt, és Illés próféta ünnepének napján még ugyanabban az évben felszentelték. A templom az első világháború alatt megsérült, és 1919-től 1924-ig újjá kellett építeni. A második világháborúban a templom súlyos károkat szenvedett. A muszlim hadsereg 300 helyi lakost, köztük gyerekeket gyilkoltmeg. A templomot megszentségtelenítették, ikonokat és sok más templomi berendezést égettek el, a plébánia archívumát és a könyvtárat nagyrészt megsemmisítették. A templom centenáriumát 2013. szeptember 8-án ünnepelték, ez alkalommal a teljesen felújított templomot Krizosztom, Zvornik-Tuzla püspöke szentelte fel.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései