I. Huszajn tuniszi bej, a Huszajnida-dinasztia első uralkodója 1705-től 1735-ig.

Élete Egy krétai török férfi, Ali at-Türki fia, édesanyja viszont tunéziai származású. (A családot később Habib Burgiba tunéziai minisztelnök görögöknek nevezte.)

Miután II. Murád bég, a Tunéziát kormányzó korábbi Muradita-dinasztia tagja meghalt, polgárháború tört ki a fiai között, amely 1702-ben III. Murád meggyilkolásával ért véget, Ibrahim ash-Sharif pedig önmagát nevezte ki új bégnak, és az Oszmán Birodalom szultánja pasha címet adományozott neki. 1705-ben azonban Ibrahim vereséget szenvedett El-Kef csatájában az algériaiaktól, és fogságba esett. Ekkor vette át Huszajn szpáhi aga vette át a tunéziai török hadsereg irányítását, és vezette a védelmet. Támogatást tudott szerezni a janicsároktól, mivel egyik rokonát július 12-én a szultáni tanács (diván) elismerte, és Huszajn önmagát Tunézia bégjének kiáltotta ki. Az új béget körülvevő tanács főként mamelukokból állt, első tanácsadója pedig egy francia volt Toulonból. 1710-ben örökletesnek nyilvánította hatalmát, bár továbbra is elismerte az oszmán szultán felsőbbségét.

Huszajn elkezdte Tunézia egyesítését: megölte Ibrahim ash-Sharifet Gar El-Melhe-ben, és az iszlámot használta az etnikailag sokszínű csoportok összekapcsolására. Vallási épületeket is épített, köztük oktatási intézményeket (medreszéket): a Krásilcsikov medreszét és az al-Huszeinia medreszét Tuniszban, a Bardo mecsetet, valamint más medreszéket Kairouanban, Sfaxban, Sousse-ban és Neftában. 1726-ban elrendelte az El-Djedid mecset építését Tuniszban. Emellett erődfalat emelt Kairouan köré. Huszajn uralma alatt Tunézia gazdasági virágzást élt meg, amelyet az európai államokkal kötött előnyös kereskedelmi megállapodások is támogattak. Muhammad Sagira így írta le akkor Tunéziát: „az utak biztonságossá váltak, és az ország virágzik… a villák és kertek újra lakottá váltak, vidéken számtalan palotát építettek, ami előző korokban nem volt.”

Huszajnt utódai a fiai, Muhammad és Ali lettek volna, de unokaöccse, Ali pasa (Muhammad, Huszajn testvérének fia), aki összeesküvést szőtt a Huszajnnal szemben és ezért megfigyelés alatt állt, megszökött, és a tunéziai törzsek, valamint az algériai vezető segítségével lázadást szervezett. Utóbbi Tunéziába tört, és legyőzte Huszajnt a Smindja-i csatában 1735. szeptember 4-én. Huszajn 30 évig uralkodott. A volt uralkodó Sousse-ba menekült, hadserege Tuniszban megadta magát. Huszajnt 5 év múlva 1740. szeptember 13-án lefejezték.

A Huszajnida-dinasztia családfája

Fordítás

Források Рыжов К.В. Все монархи мира Мусульманский Восток XV-X вв. — М.: Вече, 2004. — 544 с. — . Brett, Michael; Fentress, Elizabeth. The Berbers. — Wiley-Blackwell, 1997. — . Leon Carl Brown. The Tunisia of Ahmad bey. 1837-1855. — Princeton University Press, 2015. — 427 с. . Jamil M. Abun-Nasr. A history of Maghrib in the Islamic period. — Cambridge University Press, 1987. — .

Kapcsolódó szócikkek Tunézia uralkodóinak listája Tunéziai muszlim uralkodók családfája

Kategória:Huszajnidák Kategória:1669-ben született személyek Kategória:1740-ben elhunyt személyek Kategória:Tuniszi bejek