I. Ahmad tuniszi bej, a Huszajnida-dinasztia uralkodója 1837-től haláláig.

Élete Édesapját, Musztafa tuniszi bejt követte a trónon. Hamarosan konfliktusba került az Oszmán Birodalommal, amely korlátozni akarta Tunézia autonómiáját, ami ellentétben állt az ő törekvéseivel. Az Oszmán Birodalom brit támogatást élvezett, míg Ahmad bejt Franciaország támogatta. A diplomáciai konfliktus végül megoldódott, és a bej megkapta a vali és muser (kormányzói) címeket, valamint megszűnt az a kötelezettség, hogy adót fizessen a Portának. Ugyanakkor a bejek továbbra is alá voltak vetve az oszmán szultán által kiadott megerősítő és hűbéri dekrétumoknak.

1840. augusztus 25-én rakták le a karthágói Szent Lajos-székesegyház alapkövét, amelyet még az 1830. augusztusi egyezmény értelmében Franciaország kapott. 1845 júniusában Antoine d’Orléans, Montpensier hercege (1824–1890), I. Lajos Fülöp francia király fia, ellátogatott Tuniszba és Karthágóba, ahol a bej nagy ünnepélyességgel fogadta. E hivatalos látogatás során megbeszélték a bej párizsi útját, amelyre a következő évben került sor. A bej fényes fogadtatásban részesült, és az utazás során számos dolgot megfigyelt, ami megerősítette reformterveiben, az európai nemzetek példáját követve – például Tunisz városának városrendezési reformját.

A legjelentősebb, Ahmad által megvalósított munkák közé tartozott a Bab El Jazira mecset újjáépítése, valamint a Bab El Bhar kapu helyreállítása 1847–1848 között. A Bardo- és Mohamedia-paloták is az uralkodó kezdeményezései voltak, és jelentős számú arab kéziratot adományozott a Zitouna-mecsetnek. Ekkoriban Tunisz városában a bej alatt három fő hatóság működött: az agha, a milícia és a kaszba kormányzója, a dawletli vagy ferik, egyfajta rendőrfőnök, és a Shaykh al-Madina, a bazár (souk) igazgatási feladataival megbízva. A belpolitikában sógorát, Mustafa Khaznadar nagyvezírt nevezte ki. Számos reformot vezetett be, és több közmunkát indított el, ami azonban jelentős külföldi eladósodáshoz és adóemeléshez vezetett. Ez az adósság néhány európai üzletembernek, különösen a korrupt nagyvezírnek és pénzügyminiszternek, Mustafa Khaznadarnak (1837–1873) kedvezett. 1846-ban eltörölte a rabszolgaságot, és megszüntette a zsidókat hátrányosan megkülönböztető jogállást. Csapatokat is küldött, hogy részt vegyenek a krími háborúban az oszmánok oldalán.

Ahmad 18 évnyi uralkodás után 1855. május 30-án halt meg La Golettában, és a Turbet el-Bey mauzóleumban temették el, amely Tunisz medinájában található. Őt unokatestvére, II. Muhammad követte a trónon.

A Huszajnida-dinasztia családfája

Jegyzetek

Fordítás

Források El Mokhtar Bey, Les Beys de Tunis 1705-1957. Túnez, 2002.

Kapcsolódó szócikkek Tunézia uralkodóinak listája Tunéziai muszlim uralkodók családfája

Kategória:Huszajnidák Kategória:1806-ban született személyek Kategória:1855-ben elhunyt személyek Kategória:Tuniszi bejek